Tavaszváró

Zsúrkenyér tette fel nekem az aktuális körkérdést, hogy mit is jelent a tavasz az én konyhámban? Először is, ilyenkor szoktam megvenni az első hagymás virágokat. Bár ez nem étel, de ettől tavaszibb dolgot, mint amikor virágba borulnak a hagymák, szinte elképzelni se tudok. Mikor először jártam Svédországban, egy csokor fehér tulipánnal vártak. Március volt, hideg, fújt a szél, és a svédek mégis boldogan sétálgattak a parkban a hatalmas foltokban előbújó krókuszok között, és vödörszámra vették a tulipánokat a virágostól. Akkor megtanultam, hogy a tavaszt érdemes tudatosan is várni, akkor megsokszorozódik az öröm.
Ilyenkor örömteli kényszert érzek az ablakpucolásra. Had jöjjön be minél több napfény! Sőt, a függönyt is le szoktam cserélni, valamilyen világos, vidám darabra.
Számomra a legtavaszibb étel a töltött karalábé. A friss, édes, zöld, ropogós karalábé. Mosolygós ebéd! 🙂 (Arról is érdemes lenne egy pár szót ejteni, hogy miért nincs 10 millió emberenk egy igazi, jó, finom, szép zöldségeket áruló piaca? De ez egy másik poszt kell hogy legyen.)
És a világ egyik legnagyobb csodáján is ilyenkor szoktam elmerengeni. Mikor van az a pillanat, amit mindig elfelejtek megfigyelni, hogy egyik pillanatban még csak pici rügyek láthatóak a fán, és egy óra múlva már minden harsogóan zöld levelekben pompázik? Vagy mikor van az a pillanat, amikor az összes pitypang sárga virágot bont? Ez mindig egy szempillantás alatt játszódik le, de én mindig lemaradok róla. Túl városi ember lennék?