A mézessüti illata annyira intenzív, hogy a sütés után napokkal is érzem, ahogy belépek a lakásba.
Hajnalban keltem, mert ezeket az őszi reggeleket imádom. Most a nap is sütött magasan az égen, gyorsan összedobtam a tésztát, és az alatt a negyven perc alatt, amíg megsült sétáltam egyet. Ilyenkor jutnak a legjobb ötletek az eszembe, most pl. egy levest találtam ki, holnap meg is főzőm, miután hazajöttünk a zsinagógából, a sófárfújást ugyanis mindig meghallgatjuk. Akkor érzem magam a legkisebb porszemnek a világban, és talán furcsán hangzik, de szeretem ezt az érzést. Olyasmi lehet ez, mint amiről azok beszélnek, akik jártak a világ legszegényebb részein, és amikor hazajönnek, szembesülnek az apróságokon való folyamatos görcsölésen. Egy ideig még érzik,hogy ezek a dolgok semmiségek a világhoz képest, nem jelentenek semmit, aztán őket is beszippantja a mindennapi hajsza.
Én is így feltöltekezve járok ilyenkor napokig, de aztán mindig visszasüllyedek a megszokott életembe.
Az almás nagyon finom lett, pont abban a pillanatban nyomtam le a kilincset, amikor sípolt a sütő, jelezvén, hogy elkészült.
Töltöttem három bögre tejet, megvágtam a forró sütit, és hosszabban reggeliztünk a szokásosnál. Szép nap volt.
Hozzávalók:
1 pohár tejföl
1,5 pohár tejes kiőrlésű búzaliszt
1 pohár méz
1 tojás
4 ek olaj
1 csomag sütőpor
1/2 citrom leve és héja
1/2 kk őrölt szegfűszeg
1/2 kk őrölt szerecsendió
1 kk fahéj
1 csipet só
3 alma
3 fehéjrúd
Az almákat megmostam, és kiszúrtam a közepükből a csumájukat. A lisztet elkevertem a sütőporral, és a fűszerekkel. Hozzáadom a mézet, tojást, olajat, citrom levét, és a tejfölt. Gyorsan összekeverem, majd sütőpapírral bélalt őzgerincformába öntöm. Beleteszem az almákat, és mindegyik közepébe teszek egy-egy rúd fahéjat.
170 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt megsütöm.
Hajnalban keltem, mert ezeket az őszi reggeleket imádom. Most a nap is sütött magasan az égen, gyorsan összedobtam a tésztát, és az alatt a negyven perc alatt, amíg megsült sétáltam egyet. Ilyenkor jutnak a legjobb ötletek az eszembe, most pl. egy levest találtam ki, holnap meg is főzőm, miután hazajöttünk a zsinagógából, a sófárfújást ugyanis mindig meghallgatjuk. Akkor érzem magam a legkisebb porszemnek a világban, és talán furcsán hangzik, de szeretem ezt az érzést. Olyasmi lehet ez, mint amiről azok beszélnek, akik jártak a világ legszegényebb részein, és amikor hazajönnek, szembesülnek az apróságokon való folyamatos görcsölésen. Egy ideig még érzik,hogy ezek a dolgok semmiségek a világhoz képest, nem jelentenek semmit, aztán őket is beszippantja a mindennapi hajsza.
Én is így feltöltekezve járok ilyenkor napokig, de aztán mindig visszasüllyedek a megszokott életembe.
Az almás nagyon finom lett, pont abban a pillanatban nyomtam le a kilincset, amikor sípolt a sütő, jelezvén, hogy elkészült.
Töltöttem három bögre tejet, megvágtam a forró sütit, és hosszabban reggeliztünk a szokásosnál. Szép nap volt.
Hozzávalók:
1 pohár tejföl
1,5 pohár tejes kiőrlésű búzaliszt
1 pohár méz
1 tojás
4 ek olaj
1 csomag sütőpor
1/2 citrom leve és héja
1/2 kk őrölt szegfűszeg
1/2 kk őrölt szerecsendió
1 kk fahéj
1 csipet só
3 alma
3 fehéjrúd
Az almákat megmostam, és kiszúrtam a közepükből a csumájukat. A lisztet elkevertem a sütőporral, és a fűszerekkel. Hozzáadom a mézet, tojást, olajat, citrom levét, és a tejfölt. Gyorsan összekeverem, majd sütőpapírral bélalt őzgerincformába öntöm. Beleteszem az almákat, és mindegyik közepébe teszek egy-egy rúd fahéjat.
170 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt megsütöm.
A tetejét megszórtam gránátalma magokkal, ami Ros Hasanakor elmaradhatatlan.

21 hozzászólás a(z) “Mézessütiben sült alma” című bejegyzéshez
Szia! Szerintem semmit nem csináltál rosszul, estleg nagyobb volt az alma, vagy több volt benne a nedvesség, vagy soha nem tudjuk meg, hogy mi volt. Sajnálom, hogy szétesett!
Szia!
Megcsináltam én is a sütit, nagyon finom lett, csak azt szeretném kérdezni, hogy te például hogy oldod meg, hogy az alma ne essen ki? Nekem amikor megsült, elállt tőle a a tészta és amikor szeleteltem, kiesett. Nincs esetleg tipped, hogy mit csinálhattam rosszul?
Előre is köszönöm
Nahat, elfelejtettem mondani, hogy nagyon finom volt 🙂
Ma ujra megsutom.
(en is szeletelve tettem bele az almat)
Én is megcsináltam tegnap, mindenkinek nagyon ízlett,köszönöm!!!!
Én is elkészítettem, azzal a különb-
séggel, hogy szeletelt almadarabokat
kevertem a tésztájába. A fiamnak
nagyon ízlett, mondtam, hogy ez a
zsidó újév süteménye. Ahogy h. írja,
fagyival, vagy pudinggal még fino-
mabb.
elkészítettem, és azt kell mondjam bekerült a kedvenc receptjeim közé, köszönöm ! 🙂
isteni puha, ízletes, omlós, imádjuk!
fagyival és vanilia-pudinggal ettük felváltva 🙂
Zseniális!!!
olyan mint egy hatalmas nagy mézes gőzhajó! issszonyú guszta…
Hettie, 12g. 🙂
Eszter, köszönöm!
Ez valami csodaszép!
koszonom Eszter!!! 🙂
/a sutoporbol mennyit tegyek bele? Tum van, asszem 🙂
Sana Tova
x
es mennyi az egy csomag sutopor? Skotorszagban muanyag dobozban van, amibe 170g-ot tettek.
Nyilvan nem most fozok eloszor, de sosem merek ki semmit, viszont sutesben meg nagyon az elejen tartok es tudom, hogy fontos a mericskeles.
Koszonom elore is a segitseget.
x
ez most 1,75 volt a tejfölöspohárral mértem.
tűpróbát ne feledd!
jó étvágyat! 🙂
mennyi az egy pohar? Itt van elottem az osszes hozzavalo es idom is van megsutni, erre ebben a kis aprosagban elbotlok… fellow szakacsok segitsetek plz.
x
eszter, a posztnál teljesen off, de hátha tudod a választ:
egy régi ismerősöm mesélt nekem egy zsidó süteményről, aminek az volt a titka, hgy narancslé, tejszín és olvasztott csoki volt a tésztájában, töltelék nem kellett bele. a receptet elkavartam, és azóta is keresem ezt a sütit, mert nagyon szerettük.
ez valami egzakt zsidó süti, és ismered, vagy felejthetem az egészet?
Igen, karácsonyi sütinek is jó 😉
Névtelen 😀
Ma venni akartam egy szakácskönyvet magamnak, de semmi normálisat nem találtam azon az ötön kívül, ami már megvan. Ezentúl csak a blogodta olvasom, és ingyen is van 😀
Én is viszem karácsonyra. 🙂
de klassz lett a fotó!:)
Valamelyik adventi estén fogom elplagizálni!
Úristen! Mennyire gusztusos! Ahh!
Kérem, kérem, kérem.