A mi kamránkban ez van

Vasárnap háromszáz kiló sóletet főztünk a Magyar Élelmiszerbankkal közösen, a Szimpla piacon. Az ételt eladtuk, mindenki annyit fizetett érte, amit gondolt, vásárlása adomány volt, amivel a rászorulók élelemhez jutását támogatták. Minden vasárnap más főz a piacon, más alapítványt támogatva ezzel. Az Élelmiszerbank egyik “ügye”, amire szeretnék felhívni az emberek figyelmét, az a visszásság, hogy több tonna élelmiszert dobunk ki Magyarországon is, míg rengetegen nélkülöznek, éheznek. Sajnos a törvények sem teszik lehetővé pl. azt, hogy a lejárt szavatosságú, de még fogyasztásra tökéletesen alkalmas élelmiszereket szétoszthassák a rászorulók között. Én is a saját szememmel láttam, amikor hipermarketek több guriga egész, bontatlan sajtot dobtak a zúzdás konténerbe, ahelyett, hogy mondjuk gyerekek uzsonnája lehetett volna másnap. És azt még a legelvetemültebb Áentéeszes se gondolhatja, hogy a sajt tényleg meg is romlik a lejárata napján, vagy a gyümölcs fogyaszthatatlan lesz, amikor picit megfonnyad. Addig is viszont, amíg a törvények változnak, sokan éhesen fekszenek le. Rajtuk próbál segíteni az Élelmiszerbank, többek között a Közös Lábos keretében, jótékonysági főzéssel. Vasárnap 180.000 forintnyi adományt sikerült összegyűjtenünk, remélem páran jól laktak belőle! Köszönöm mindenkinek, aki erre áldozott!
Ez a recept pedig úgy kerül ide, hogy miközben főztünk, arról beszélgettünk, hogy mennyire más ételek azok a szüleinknél, amik “éppen vannak a hűtőben”, mint nálunk. Így aztán egy olyan recepttel, amit épp összedobtam a kamrában talált dolgokból, nem sokra megy más, és ez fordítva is igaz. Édesanyámnál biztos, hogy mindig van otthon krumpli, de én nagy valószínűség szerint csak egy kilót veszek belőle a zöldségesnél, míg ő 20-50 kilós zsákkal a piacon. Még soha nem találkoztam a kamrájában se csicseriborsó konzervvel, se kókusztejjel, nálunk pedig ez a kettő tuti van. Csicserit szoktunk tenni a rizsbe, készítünk belőle hummuszt, vagy spenótot párolunk mellé, esetleg kecskesajttal kenyérre halmozzuk, és mehet a grill alá. A kókusztej meg mindig jól jön egy laktózérzékeny konyhájában: készülhet belőle panna cotta, jó a currykba, vagy egy thai leveshez. A kacsamell pedig az egyes számú kedvencünk. Ha bírná a pénztárcám, hetente biztos ennénk háromszor is, és még Dávid fiam is imádja. Úgyhogy ez egy “azt főztem, amit otthon találtam” recept. Még ősszel készült Erdőbényén, ott is hasonló dolgok vannak felhalmozva a kamrában, de csak most bukkantam a fotóra.
Azt mondanám, hogy jó hozzá a koriander zöld, de nem tudom, mert a kertünkben menta nő, és azt használtam. A mentáról viszont biztosan állíthatom, hogy nagyon finom hozzá.
Azért akinek nem ezek vannak otthon, ők is nyugodtan megfőzhetik, nem fognak csalódni benne!

Csicseri curry kacsamellel

Hozzávalók:
2 doboz konzerv csicseriborsó (400g-os)
1 doboz kókusztej (400g-os)
1 nagy fej hagyma
3 ek vaj
1 zacskó curry paszta (Rogan Josh curryt használtam)
1 lime leve és nagyon kevés a héjából
diónyi friss gyömbér lereszelve
2 gerezd fokhagyma lereszelve
só
2 ek méz
pár evőkanálnyi friss menta

4 kacsamell (15-20 dekásak maximum!), só, bors

A hagymát megdinszteltem a vajon. Ráborítottam a leszűrt csicserit, a kókusztejet, hozzákevertem a curry pasztát, sóztam, majd fűszereztem gyömbérrel, fokhagymával, lime-al, végül hagytam pár percig rotyogni. Felöntöttem kevés vízzel, hogy ne legyen túl sűrű, és picit megédesítettem mézzel.
Közben a kacsamelleket óvatosan beirdaltam a bőrös felükön, sóztam, borsoztam, majd a bőrös felével kezdve a sütést, 4-4 percig sütöttem, utána langyos sütőben pihentettem 10 percig, majd felszeleteltem.