A világ legjobb szendvicskenyere

Elég nagyképű a cím, de most így érzek és kész!
Nem emlékszem hol ettem egy fantasztikusan finom sárgarépás kenyeret, de teljesen el voltam ájulva tőle, az biztos. Ez egy fél éve lehetett, és azóta feltúrtam a receptért az egész internetet, de még csak hasonlót se találtam.
A sárgarépa teljesen eltűnik a kenyérben, nem úgy, mint mondjuk a cukkini kenyérben a cukkíni, vagy a répatortában a répa, hanem mintha soha nem is lett volna ott.
Találtam kiindulási alapnak egy olyan kenyérreceptet, amit érdemesnek tartottam továbbgondolni, és egy nagyon jó praktikával lettem gazdagabb: a beáztatott gabona titkával.
Ezek azok a puha, mégis egyben maradt magok a kenyerekben, amik nem olajos magvak, és én imádom őket. Eddig csupán azokban a szendvicsbárokban találkoztam velük, ahol nem átallanak egy sima olívaolajos paradicsomos szendvicsért 550 forintot elkérni! Na de mától minden másképp lesz! 🙂
A kenyeret szokás szerint este kezdem el készíteni, és csak reggel sütöm, hogy az uzsonnához igazi friss, ropogós szendvicset tudjak csomagolni.
Este beáztatok fél bögre gerslit annyi vízbe, amennyi ellepi, és letakarom egy fóliával.
1/2 bögre teljes kiőrlésű rozslisztet elkeverek (1 bögre 2,25 dl)
1/3 bögre langyos vízzel és
1 dkg élesztővel
Hagyom egy órát kelni, majd szintén fóliával letakarva beteszem éjszakára a hűtőbe.
Másnap reggel kiveszem, és felteszem a radiátorra, hogy kicsit átmelegedjen.
Közben lereszelek
1 szál sárgarépát az apró lyukú reszelőn.
Enyhén kinyomom belőle a levét, de csak annyira, hogy még javában csöpögjön amikor bele dogom a dagasztó tálba.
Hozzáadom a kovászt, a beáztatott, megpuhult gerslit és
1,5 bögre rozslisztet
1 bögre sima lisztet

3/4 bögre langyos víz
2 dkg élesztőt
2 kk sikért
1 ek mézet
sót
Nagyon nehezen dolgozza össze a robotgép, én fél percenkét leállítottam, és a közepére kotortam egy spatulával a masszát. Aztán egyszer csak elkapja a dagasztókar, és onnantól kezdve már nincs probléma. Még 10 percig dagasztom.
Letakarom fóliával, és duplájára kelesztem. Ez kb. 1 óra.
Erősen belisztezett deszkára borítom, nem nyomkodom ki belőle a levegőt direkt, (csak amennyi magától kimegy) megszórom a tetejét is liszttel, és hat részre osztom a cipót.
Elég ragadós, könnyű tésztát kapok, sütőpapírral borított lemezre teszem őket.
Óvatosan kicsit megformázom, letakarom, és még 30-40 percet kelesztem.
200 fokra előmelegített sütőben 35 perc alatt sült szép pirosra.
Mikor langyos lett, egy kefével leporoltam róla a felesleges lisztet.
Hat darab 15 dekás buci lett belőle.
A tetején kikandikáló gerslik kicsit visszakeményedtek, de teljesen élvezhető így is. Ha előfőzném a magokat, akkor gondolom a belsejében meg teljesen eltűnne.
Retek pesztót, feta sajtot, és rukolát tettem bele, amit a férjemnek feldobtam egy kis chilivel is.