Van Sárospatakon egy nagyon kedves kis teázó a vár mellett, ha arra járunk, mindig beugrunk egy jó kis teára. Most annyira át voltunk fagyva az Erdőhorváti környékén tett kirándulástól, hogy forró csokoládét rendeltünk, és mellé egy-egy sütit. Nekem a Classic Farm Bakery almás-fahéjas-vajas sütijére esett a választásom, ami valami eszméletlen finom! Én még bolti sütit nem ettem, ami ennyire jó lett volna!
Persze rögtön reprodukálni akartam itthon, kiindulási alapnak a csomagoláson lévő összetevőket használtam, mondhatni, hogy onnan koppintottam a receptet 🙂
Persze a lisztet rögtön lecseréltem részben grahamlisztre, részben zabpehelyre, és tettem bele mazsolát is. Nagyon finom lett, legközelebb azért inkább egy picit több vajat teszek bele, szerintem ez a mennyiség simán elbírna 15 dkg vajat is.
Hozzávalók:
30 dkg simaliszt
10 dkg grahamliszt
10 dkg zabpehely
10 dkg vaj (inkább legyen 15)
10 dkg szárított alma
5 dkg mazsola
20 dkg barnacukor
2 tojás
1/2 citrom leve
1 citrom héja
0,5 dl alma lé (víz is megteszi)
2 kk fahéj
só
1 kk szódabikarbóna
2 kk sütőpor
Szárított alma a nagyobb üzletekben kapható, apró kockákra vágva átlátszó tasakban árulják, ennek hiányában szerintem aszalt kajszival, vagy aszalt szilvával is finom lehet!
A tojásokat habosra kevertem a cukorral, majd beledolgoztam a vajat is, később az almalét és a citromlét is. A többi hozzávalót is összekevertem, majd elegyítettem a kettőt.
180 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt sütöttem pirosra.
Bevallom, nem lett annyira könnyű, mint a prototípus, de nagyon finom mégis!
2 tepsire elegendő mennyiség.
7 hozzászólás a(z) “Almás-vajas cookie” című bejegyzéshez
tjudit, csokois cookie ügyben referálnom kell másnak is, úgyhogy szeretnék róla kicsit hosszabban írni majd!
Gergő, gombócokat formázok a tésztából nedves kézzel, és az ilyenné sül.
Eddig nekem is volt ilyen problémám a zabpehellyel, de most a Lidl-ben vásárolom, kék papírzacskóban van, és az nem lesz olyan!
Szia Eszter,
Némi nyál visszanyelés után 2 kérdésem akadt:
1.) hogy csinálsz ilyen szép karikákat. az enyémek mindig olyan rusztikusra sikerednek
2.) ha én zabpelyhet teszek a cookieba, akkor az úgy előtüremkedik tovább rontva a formáját. Ahogy az angol mondaná “Hogy csinálod?” 🙂
a receptek mellett meg a fotokat is annyira birom! :)) megharapdalnam a monitort szivesen, olyan fincsinak latszik is!
A cookie-k a gyenge pontom. Sajnos nem jó értelemben :-), még sosem sikerült ilyen szépre és finomra, időnként újra-újra próbálkozom, de… kiszárad és nagyon szétterült rossz-ízű muffintészta jellegű lesz. (180 fok, légkeverés mellett, tipikus american choclate cookies recept alapján csinálom)
Szerinted mi lehet a gond?
Nem tudom sajnos, de képzeld, a Disznókőnél is azt adnak a bor mellé!
A könyvtárban olvastam róla, hogy régen annyit sütöttek, hogy egy egész szekeret megraktak vele, és azt vitték a vásárba.
Édesapám mesélte, hogy ők forró vízzel leöntötték, túrót és tejfölt tettek rá, és úgy ették, mint a túróstésztát.
Küldök neked egy kis meglepit 🙂
Bocs Eszter, nem ide tartozik, de ha már megemlítetted Erdőhorvátit :), itt kérdezem meg: tudod, hogy készül az erdőhorváti perec? Azok a karika alakú perecek, amiket összfűzve árulnak manapság is és amit biztosan ettél Erdőbényén is?
GYÖNYÖRŰŰŰŰŰŰ!