Chiles en Nogada

A mexikóiak nemzeti étele.

Múlt héten egy kedves levelet kaptam, és “randiztam” egy lánnyal, aki évekig Mexikóban élt, de most érthető okokból hazajött egy időre. (jelentem, nem vagyok lázas)
Nem véletlenül csempészett haza tíz darab poblanos chilit, mert szerette volna, ha elkészítem a mexikóiak nemzeti ételét a Chiles en Nogada-t, amihez fontos ez a fajta paprika. Állítólag csak nagyon enyhén csíp, ezért aztán külföldön is szerethető a gyerekek körében is.
Az este annyira jól sikerült, hogy szót bor követett, majd bort szó követett, és pár órával később a chilik ott maradtak az étteremben. Másnap persze nyoma se volt, de addigra már annyira vágytam kipróbálni ezt az ételt, hogy vettem hozzá “hegyes erőset”, mégiscsak csíp, és keményebb húsú, mint a sima zöldpaprika, ami ugye sárga 🙂
Az étel három színű: zöld chili, fehér mártás, piros gránátalma mag, épp mint a mexikói zászló.
Támadtak nehézségeim a recepttel, ugyanis a mártást hámozott, vagyis a vékony barna bőrétől megszabadított dióból kellett volna elkészíteni. Gondoltam, az a technika, ami a mandulánál működik, vagyis a forró vízben főzés fél percig, majd a héjból való kinyomás, itt nem lesz jó, de hogy egyáltalán nem fog működni, arra nem számítottam. Így csak fele mennyiségű diót, és fele mandulát használtam.
Maga az étel annyira finom, és annyira különleges lett, hogy egészen biztosan gyakran kerül majd az asztalunkra.
Dávidnak piros kaliforniai paprikába töltöttem, hogy véletlenül se csípjen.
Hozzávalók:
10 poblanos chili paprika (vagy hegyes erős paprika)
A paprikákat gázláng fölött megsütöttem, nylon zacskóba tettem, majd miután megpuhult a héja, lehúztam róla. Kiszedtem a magházat, és papírtörlőn megszárogattam a paprikahúsát.

1 kg disznócomb (én növendék birkacombot használtam, mert a férjemnek sikerült szereznie)
2 fej hagyma
só
A húst felkockáztam, és lassú tűzön megfőztem. A megfőtt, leszűrt húst késsel egészen apróra vágtam. Szerintem ez a rész akár el is maradhatott volna a birkánál, elég lett volna hagymán megpirítani a húst.

1 fej hagyma
5 gerezd fokhagyma
só, bors
2 kk fahéj
1 kk koriander
1 lime reszelt héja
3 ek mazsola
cukor ízlés szerint
1 őszibarack apró kockákra vágva
1 körte apró kockákra vágva
1 kg paradicsom, kimagozva, apró kockákra vágva
zsír a “levesről” leszedve, vagy 3 ek zsiradék

A megfőtt húst apró kockákra vágtam, szinte ledaráltam a késsel. A zsíron megfonnyasztottam a hagymát, sóztam borsoztam, megszórtam a korianderrel és a fahéjjal, rádobtam a húst és az összezúzott fokhagymát is. Pár percig kevergettem, majd beletettem a mazsolát, és a paradicsomot is. Addig főztem, amíg a paradicsom leve elfőtt, ekkor kevertem bele a körtét és a barackot. Egy csepp cukorral ízesítettem.
A raguval megtöltöttem a paprikákat, pár percre betoltam a sütőbe, hogy felforrósodjon.
Közben elkészítettem a mártást:
10 dkg dió
10 dkg barna héjától megfosztott mandula
3 dl tej
2 dl tejföl
1 csipet fahéj
1 ek cukor
só, bors

A dió és a mandula egy éjszakát ázott a tejben. Másnap összeturmixoltam, és beletettem a tejfölt is. Sóztam, borsoztam, beleszórtam a fahéjat és a cukrot is, majd rálocsoltam a paprikára.
Megszórtam koriander zölddel, és gránátalma maggal.