Kategóriák
Egyéb kategória

Cukkini galuska


Cukkini galuska?
Tegnap azt hittem, hogy kitaláltam egy receptet. Egész nap nagyon örültem magamnak, hogy én micsoda nagy szakács vagyok, egy igazi zseni, és majd mindenki meglátja, hogy száz év múlva úgy emlegetik majd a cukkini galuskát, mint a gnocchit mostanság.
Elképzeltem, hogy lereszelem, majd összekeverem tojással és liszttel, aztán kiszaggatom, és kifőzőm.
Utána valami szuper kéksajtos, vagy olajbogyókrémes mártásba forgatom, reszelek rá valami jóféle kecskesajtot, és egy pohár fehérbor társaságában meglepem vele a férjem. Erre ő majd azonnal térdre esik, teljesen elalél a gyönyörűségtől, hogy micsoda sztárszakács az ő asszonya, és újra megkéri a kezem.
Na, ehhez képest a következő történt:
Lereszeltem a cukkinit, összekevertem a tojással és a liszttel, majd kifőztem.
Aztán kiderült, hogy nincs itthon se kéksajt, se kecskesajt. Sőt olajbogyó se.
Van viszont füstölt szalonna, juhtúró. Mit is akartam ezekkel? Gondol, gondol, gondol…
Igen! Juhtúrós sztrapacskát! Csak ebben a hőségben nem kívántuk.
Mi ebből a tanulság? Az hogy nem találtam ki semmit, csupán a krumplit cseréltem cukkinire. Ha egy tót olvasná biztosan vérbosszút esküdne. Viszont be kell látni, hogy határozottan finom lett. Hát még ha az eredeti elképzelés szerint készül minden!
Hozzávalók:
2 kisebb cukkini
só, bors
liszt (amennyivel nokedli sűrűségű tésztát kapunk)
2 tojás
10 dkg füstölt szalonna
2 gerezd fokhagyma
15 dkg szlovák juhtúró
A cukkinit lereszeltem, lesóztam, majd kinyomkodtam. Elkevertem a tojásokkal és a liszttel. Nagylyukú nokedli szaggatón kiszaggattam, és pár perc alatt megfőztem. Közben apró kockákra vágtam a szalonnát, rádobtam az összezúzott fokhagymát, majd arra szedtem a megfőtt tésztát. Borsoztam, de sózni nem kellett. Elmorzsoltam rajta a juhtúrót.
A férjem reakciója csupán annyi volt, hogy gorgonzolával biztosan nagyon finom lett volna 🙂
A kép minőségéért elnézést, de este 9 kor készült, vaku nélkül.

10 hozzászólás a(z) “Cukkini galuska” című bejegyzéshez

Nem hiszem, hogy vérbosszút esküdne, ugyanis szűkebb hazámban (mondjuk Palócföld) kb. minden létező dolgot használtak sztrapacskához és tócsnihoz is. Káposztát. Karalábét. Tarlórépát. Sütőtököt. Nem is mindegyik kapott a tetejére sajtot/túrót, mert ugye ahogy éppen volt a háznál meg ami ment hozzá. Esetleg egy kis hagymást zsírt vagy tejfölt vagy fokhagymás írót.
Szóval csak hajrá-hajrá a bátor kísérletezgetéssel.

(Egyébként édes változata is van mindkettőnek: almával. Én a savanykásabbat kedvelem egy kis fahéjas tejföllel.)

Biztos jó, csak éppen a hozzávalók között nem szerepelnek a tojások, amikkel össze kell keverni a lisztet és a lereszelt cukkinit. Hogyhogy ez még nem tűnt fel senkinek? Vagy mindenki csak lelkesedik, de senki nem főz? 😀

Na, én éppen most keresgetek cukkinis recepteket. A süteményt biztosan megsütöm, ha egy újabb szállítmány érkezik.
A leves szerintem is finom, a leszólás gondolom azért volt, mert nem egy magyaros ízvilág.
De én pont ezért járok ide 🙂

Na a cukkinis kefíres levest én is megvédeném, mert az én férjem, annak ellenére, hogy mondtam, hogy ez nem saját recept, igenis
azonnal térdre esett, teljesen elalélt a gyönyörűségtől, hogy micsoda sztárszakács az ő asszonya, és újra megkérte a kezem. :)))
Judit

Vélemény, hozzászólás?