Eljött az ivás ideje

Két dolgot tanultam hétvégén. Az egyik, hogy a rotációs kapa egy veszélyes szerszám. Nem, nem levágja a tudatlan nejlonparasztok lábujját, hanem komoly borda alatti zúzódásokat képes okozni a szakavatott földművesnek is. A másik, hogy szegény uram olyan régen ereszthette ki a gőzt (vagyis rúghatott be rendesen), hogy képes volt egy jó borokkal kísért vacsora után meginni egy háromnegyed üveg alma-szőlő bort, amitől az ember másnap fáradtan ébred. Legalábbis ő ezt a szót használta, hogy fáradt. Na jó, pálinka is volt. Nem is egy.
Ja, és életemben harmadszor láttam repülő szarvasbogarat bényeiül csopákot. Még mindig hihetetlen, hogy egy ekkora bogár hogy képes repülni, és miért nem húzza le a földre a hatalmas szarva. Igen, az is csodálatos, hogy a repülők fennmaradnak…

Szombat volt a napja, hogy a még decemberben kisorsolt vendégek megérkeztek Erdőbényére. Mint kiderült, nem először jártak itt, már visszatérő vendégek Hegyalján, és különben is nagy borutazók, jövő hétre pl. egy egri utat terveztek. Aki borozik, az eszik is, így szerencsére értő ízlelőbimbókkal ültek az asztalhoz, és kóstolták a Homonna és a Csite borokat, illetve Norbiék pálinkáját.
Nem éppen szofisztikált borfalat készült, de biztosra mentem a juhtúrós sztrapacskával és a marhapörkölttel. Az az igazság, hogy megfigyeltem, hogy az ilyen ismert ízekkel egyszerűen nem lehet mellélőni. Mindig, mindenki szereti. Esetleg nem kér juhtúrót, vagy nem kér sztrapacskát, mert éppen paleózik 🙂 Ilyen most nem volt, mindenki nagyon “szépen evett”, egyedül Dávid fiam, és a másfél éves Dorka döntöttek úgy, hogy a juhtúró már mégiscsak túl sok a jóból, és inkább nélküle ennék a nyerskrumpli galuskát (nagyanyám szerint a sztrapacska neve) a pörkölttel.
Az estéről az összes fotó a facebookon!

Desszert is készült, pontosan tizennégyen tanúsíthatják, hogy volt, de hogy miért nem fotóztam le, arról fogalmam sincs. Azért leírom, mert szerintem nagyon finom, és jól behűtve igazi nyári finomság. Volt köztünk egy eperallergiás, így nem ettem a desszertbe epret, de csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy nyugodtan dobáljon bele fél kilót legalább belőle, el nem rontja, sőt! Egy hónap múlva mehet a málna, két hónap múlva pedig a mézédes kajszi!
Tehát a desszert nem gyors, nem olcsó, és nem diétás. Cserébe kicsit macerás, drága, legalább 2000 kalória egy adag, és ami a legfontosabb, nagyon finom.

Citromos triffle:

Hozzávalók:
3 dl házi lemon curd:

– 4 nagy, kezeletlen citrom
– 30 dkg cukor
– 12 dkg vaj
6 tojás
A citromok héját lereszeljük, majd a levüket is kinyomjuk. Elkeverjük a cukorral, majd vízgőz felett megolvasztjuk. Kockánként belekeverjük a vajat, és egyesével az egész tojásokat. Dolgozzunk habverővel. Addig keverjük, amíg szépen besűrűsödik, majd hűtsük be.

Citromos sütemény:

– 2 dkg vaj
– 2,5 dl joghurt
– 1 tojás
– 1,5 dl olaj
– 2,5 dl cukor
– 3,5 dl rétesliszt
– 1 citrom reszelt héja
– 1 zacskó sütőpor
Keverjük el a joghurtot a tojással, olajjal, majd cukorral. Reszeljük bele a citrom héját, végül szitáljuk bele a liszttel elkevert sütőport. Forgassuk össze. Nokedlitészta szerű masszát kapunk. Öntsük sütőpapírral bélelt tepsibe, és 180 fokra előmelegített sütőben süssük 30 percig. Csináljunk tűpróbát.

0,5l joghurt 4 óra alatt lecsepegtetve

1,5 dl gyümölcslekvár (most szederlekvárt használtam)

4 dl habtejszínből tejszínhab kevés cukorral

1 rúd vanília kikapart belseje

A lemon curdöt a vaníliás tejszínhabba keverjük úgy, hogy ne legyen teljesen homogén a massza. A lecsepegtetett joghurtot ugyanígy elkeverjük a lekvárral.
A citromos sütemény falatnyi darabokra vágjuk, és váltakozva egy réteg tejszínhab, egy réteg joghurt közé szórjuk, majd az egészet több órára behűtjük, amíg a sütemény megszívja magát. Tehetünk bele természetesen citromlikőrt, vagy valamilyen jóféle beleillő pálinkát is.