Furcsák vagyunk mi emberek!Hiába tudjuk, hogy kacsamell a vacsora csúcspontja, vagy parmezános fűszervaj olvadozik majd a sütőtök leves tetején, sőt még négy fogás hátra van, ha egyszer langyos, ropogós héjú kenyeret tesznek elénk és egy kis tálban kacsazsírt, akkor nem tudunk és nem is akarunk keveset enni belőle.
Sőt, a szemünk sarkából az újhagymát figyeljük, hátha lesz olyan szerencsénk… Esetleg édes lilahagyma, ha más nincs. Nagyszemű só, talán valami csípős házi savanyúság. Nem kell más.
Gyerekkoromban sok pékség működött még a városban, nem költözött ki minden a legtávolabbi külvárosba, ipartelepekre. Akkor még naponta lehetett érezni a friss kenyér csodálatos illatát az utcán sétálva, de a pékautók is vitték magukkal amerre jártak.
Mióta a hipermarketek szeretnének a pékeink lenni, az illat eltűnt. De az illat annyira részévé válik annak, aki érezte már valaha, mint ha valamilyen veszélyes kábítószer lenne.
szerencsére egyre többen sütnek otthon kenyeret, sőt, újra nyílnak valódi kenyeret árusító pékboltok. Igaz az illat még nem az igazi, mert nem a bolt mögött sütik, csak hozzák valahonnan, de a kenyér kezd újra kenyér lenni.
Zsírozásra való kenyér:
Kovász:
20 dkg kenyérliszt
15 dkg víz
3 dkg élesztő (friss)
A hozzávalókból gyorsan tésztát kevertem, majd éjszakára hűvös helyen hagytam. (15-20 fok körüli helyen egy nagy tálban, nehogy kidagadjon belőle.)
A tésztát másnap készítem el:
az egész kovász
40 dkg liszt
20 dkg víz
2 dkg vaj
1,5 kk só
1 dkg élesztő
1 pici főtt krumpli kihűtve, áttörve (olyan 2 ek)
Alaposan kidagasztom a tésztát. Lefedem, és hűvös helyen duplájára dagasztom.
Kinyomkodom belőle a levegőt, megformázom, és lisztezett sütőlapra borítom, majd a tetejét is megszórom liszttel.
Lisztezett konyharuhával letakarom, és hagyom újra a duplájára kelni. Minél lassabban kel, annál jobb lesz a tészta! Közben előmelegítem a sütőt 250 fokra.
Betolom a kenyeret, és gyorsan a sütő aljába öntök egy pohárka vizet. Ezt 20 perc múlva megismétlem, majd a hőmérsékletet leveszem 200 fokra.
Akkor jó, ha az alja kongó hangot ad, összesen kb 30 percet sült.
1 dkg élesztő
1 pici főtt krumpli kihűtve, áttörve (olyan 2 ek)
Alaposan kidagasztom a tésztát. Lefedem, és hűvös helyen duplájára dagasztom.
Kinyomkodom belőle a levegőt, megformázom, és lisztezett sütőlapra borítom, majd a tetejét is megszórom liszttel.
Lisztezett konyharuhával letakarom, és hagyom újra a duplájára kelni. Minél lassabban kel, annál jobb lesz a tészta! Közben előmelegítem a sütőt 250 fokra.
Betolom a kenyeret, és gyorsan a sütő aljába öntök egy pohárka vizet. Ezt 20 perc múlva megismétlem, majd a hőmérsékletet leveszem 200 fokra.
Akkor jó, ha az alja kongó hangot ad, összesen kb 30 percet sült.
16 hozzászólás a(z) “Kacsazsíros kenyér” című bejegyzéshez
Második ilyen kenyérnél (első azt mondta: hamm, és el is fogyott) pont akkor kellett elmennem otthonról, amikor sütőbe tételről kellett volna gondoskodnom. Kénytelen voltam a férjemre bízni ezt a menetet, hívogattam 10 percenként, hogy mindent megcsinált-e. Állítom, jobb lett, mint az első, amit én sütöttem. Eztán minden kenyérsütéskor elmegyek otthonról :-))
Véletlen hagytam ki a sót, pótolom is.
Paula, köszönöm, hogy megírtad, persze, hogy mehet!
Kedves Eszter,
Régóta vagyok olvasód gratulálok a nagyszerü blogodhoz,
a remek receptjeidhez, és föleg ahhoz, hogy a zsidó hagyományokat megismerteted az olvasóiddal, ez valóban üttörő munka.
Recepted alapján elkészitettem a libazsirhoz való kenyeret, ami roppant jól sikerült és ezért nagyon hálás vagyok neked, mert a jó kenyér a kedvenceim közé tartozik. Miutan remekül sikerült, és még képeket is csináltam róla, igy kérem az engedélyedet ahhoz, hogy ez megjelentjen illetve, hogy az album mellé a kisérő szöveget is jóváhagyd.
Az általam készitett képeket feltettem a blogomra a cim
tucsonhungarians.blogspot.com
Ott házi kenyér cim alatt egy albumban megtalálható az általam elkészitett kenyér , a fényképekre egyenként kell kattintani
A kisérő szöveg pedig ez lenne, ha jováhagyod
"Sohasem gondoltam volna, hogy valaha kenyeret fogok itthon sütni, de gasztroblogon láttam, hogy ügyes kezek micsoda pompás kenyereket sütnek és aztán elgondolkoztam, ha más meg tudja csinálni, akkor én miért nem merek belevágni. Természetesen ennek egy jó recept és szemléletes, pontos leirás az alapja.
Szerencsémre rátalaláltam a Füszer és Lélek blogon egy kitünő kenyérreceptre.
Köszönöm Eszternek a finom kenyérreceptet ami itt olvasható http://www.fuszereslelek.hu/2009/11/kacsazsiros-kenyer.html
"
Válaszodat várva köszönettel Szilágyi Paula Tucson, Arizona
Ps. A só direkt maradt ki a receptből?
Eszter, ez az utóbbi idők legjobb kenyere lett 🙂
Nagyon köszönöm, pont ilyen héjat képzeltem el neki, a páromnak mondtam, csukja be a szemét és csak a ropogását hallgathatta (persze az illatát is érezte közben).
(eszembe jutott a Lecsó rajzfilm, mikor "hallgatták" a kenyereket a konyhán :-))
Nem ééééér, nem akartam kenyeret sütni 🙂 Ehhez képest ma este munka után még kovászt fogok gyártani….
nagyon szép, kétségkívül ciabatta-szerű (de ahhoz nem elég nedves), ami viszont parasztkenyér, semmi flancos nincs benne – viszont a toszkán, ha spórolós is, nem hagyná ki a sót…
az élesztő összességében rendben van, legfeljebb Eszter a kovászhoz adja azt a mennyiséget, amit mások a végső anyaghoz…
akinek meg odaragad, próbálja ki a lisztezett sütőpapírt, ha valaki még nem próbálta, érdemes, új életminőség következik…
Én miért járok mindig úgy, hogy ha kenyeret sütök, odaragad ahhoz, amin sütöm? Simán a rácson kéne? Finom lesz, csak nem lehet kirobbantani a tepsiből… Mi a trükk?
Én is legutóbb úgy jártam, hogy a sváb vendéglőben majdnem sírva fakadtam, amikor az étvágycsináló töportyűkrémet el akarták vinni! :))) Eszter! Kacsamelleket megsütöttem, csak úgy dorombolt utána a társaság! :)))
Ez a sütéskor víz alá a nagyon forró sütőben meg a kidagasztás -lassan újrakelesztés nekem olyan ciabatta féle dolognak tűnik-zsíroskenyérhez flancos. A zsíroskenyér nekem inkább olyan jóféle bolti kenyérrel az igazi. Frissen kiszedett fűvékony zöldhagyma v. sok lilahagyma hozzá. Ja, és libazsír!
üdv:medvedr
Nállam épp ilyen illat van, tegnap mi is kacsazsíros kenyérrel bűnöztünk:))
A kovászban az élesztő nem 3 g?
van ennek irodalma, állítólag ez vmi ősemberkorunkból hozott kód
a tehetségesebb szabadtéri vendéglátók ezt pontosan tudják (nagy/sok hús, 5l-es savanyúságok szemmagasságban, tűz-füst, illatok) meg is veszed a szar és drága kolbászát a Vörösmarty téren, akkor is, ha egy órája etted meg otthon a vasárnapi ebédet:)
(pl. ezek a ezek a kenyerek és savanyúságok rendezvényről rendezvényre utaznak már sok éve)
gasztrosznob lévén semmi bajom a gasztrosznobériával, de pont ezért szvsz semmi értelme izlésformálás, gasztroreform címén blumenthalozni, M-csillagozni! (pontosabban a csillagosok között van – sok spanyol/baszk pl. – , aki ugyanebből él), inkább ezen a "primer" területen kellene rendet tenni:)
Nálunk a lakótelepen működik egy pékség. Úgy tudom zsidó a tulajdonosa. Kisebb barcheszt is láttam már ott.
Lilahangyának nagyon jó szeme van 🙂
nini, egy R2R :D, ha nem tevedek!
Tényleg furcsák vagyunk.
Én, ha étteremben eszünk, megeszem az előre kihozott savanyúságot magában…vagy, ha friss a kenyér, és mostanában ez hála az égnek eléggé elterjedt, akkor sóval megszórom, vagy kenek rá egy kis erőspistát, vagy galacsinokat gyártok belőle és már azzal tele is eszem magam… vagy, az előételként felszolgált libatepertőből annyit eszem, hogy már annak a tányérnak az elvitelénél jelzem, hogy a többit csomagolják. A friss kenyérrel szerintem bárki le lehet venni a lábáról, és az a kis zsír hozzá… jah, és egy-két fej lilahagyma. Gyilkos…
🙂
Emlékszem gyerekkorom szombat délelőttjeire, mikor anyu hazaért a piacról. És a szatyorban ott illatozott a még langyos, isteni kenyér… Kipakolt a konyhaasztalra – a piac teljes szín és ízkavalkádja ott tobzódott előttünk. Olyan türelmetlenek voltunk, hogy egyből szelni kellett a kenyérből és zsírral megkenve majszoltuk a piackincsek alkotta torony felett… Nyáron paradicsommal, paprikával, télen lilahagymával. Sosem felejtem el. 🙂