Kipusztulnak a méhek?

Régóta tervezem, hogy írok a tömeges méhpusztulásról, és valamelyik nap annyira felbuzdultam, hogy megkértem egyik kedves olvasómat Medve doktort, aki állatorvos, hogy írja le a véleményét a témával kapcsolatban, segítsen nekem.
Talán azzal kezdem, hogy a kisgyerekes szülők biztosan látták a Mézengúz című filmet egy éve. Abban van egy rész, ami arról szól, hogy mi lenne a világgal, ha elpusztulnának a méhek? (Megsúgom, az a mostani világunk végét jelentené)
Ezen a kérdésen egyébként Albert Einstein is elgondolkodott, és arra jutott, hogy mindössze négy év alatt kipusztulna az emberiség.
Van okunk félni? Van bizony!

A híradásokban néha hallani arról, hogy az USA-ban az utóbbi pár évben elpusztult a méhet 30%-a. Európában ez a szám jóval alacsonyabb, de folyamatosan növekszik.
Mi is történik valójában?
A méhek kirajzanak a kaptárból, és nem találnak vissza. Kint éhen vesznek, elpusztulnak, miközben a magukra maradt lárvák, és a méhkirálynő is elpusztul. (Colony Collapse Disorder, CCD)
Mi lehet ennek az oka?
Sajnos ezt egyenlőre senki nem tudja, ezért több teória is létezik. Van aki a Varroa atkárra gyanakszik, de Medve doktor elmondása szerint nem ez a kártevő a felelős. Bár a Varroa atka ma a világon a legnagyobb gazdasági kárt okozó méhkártevő, a kaptárelhagyásokért mégsem tehető felelőssé. A kaptárelhagyáshoz hozzájárulhat az atka fertőzés , de ez megvolt a korábbi években is.
Legvalószínűbb, hogy a monokultúrás növénytermesztés és a túl intenzív termelés lehet a leginkább ludas a kaptárösszeomlások terjedésében. Magyarán hatalmas területeken termesztik ugyanazt (és csak azt) a növényt. A méhek ilyenkor nem találnak elég virágzó növényt, amit találnak azok is egyformák, így nagyon hamar egy hiánybetegség lép fel náluk, megbetegednek, és elpusztulnak.
Most hallottam először arról, hogy sok helyen nem a mézért, hanem a beporzásért tartják a méheket. Amerikában elterjedt az a gyakorlat (bizosan nálunk is, de erről nem találtam infót), hogy miután a méhek beporoztak egy adott tábla növényt, a “méhésznek” már nem éri meg velük foglakozni, így a költséghatékonyságra hivatkozva egyszerűen megöli a méheket, majd egy év múlva vesz egy újabb tenyészetet.
Mivel a tenyészetet akár egy másik kontinensről is rendelheti, nagyon könnyen terjednek a különböző méhbetegségek, fertőzések. Ezt a módszert nevezik a méhek lezsarolásának.
Vannak akik vírust is feltételeznek, Israeli Acute Paralysis Virus, vagyis IAPV néven. Növényvédő és rovarirtó szerek káros hatásai is felelősek lehetnek, de a növényvédő szereknek elsősorban a beporzásra tartott méhcsaládok és nem a mézelő méhek vannak kitéve.
Stressz hatások: amikor akkora táblát kellene beporozni a méheknek, amekkorát nem győznek, olyankor “bérbeporzókat” rendelnek. Ezek a családok egy méhésszel együtt érkeznek, országúton át, sok-sok kilométerről, ami nagyon megviseli a kis rovarokat!
Légszennyezés: azt hiszem ezen nincs mit magyarázni! Klímaváltozás: kiszámíthatatlan, szélsőséges időjárási viszonyok, mint ami mondjuk ma is van. Reggel még be voltak fagyva a pocsolyák, és most is orkánszerű szél süvít, pedig március vége van!
Gyógyszerek, kemikáliák mellékhatásai, amelyekkel a méhcsaládokat kezelik a méhészek a különböző betegségekkel és parazitákkal szemben. Természetesen ezek a gyógyszerek szükségesek, de amikor bevezették őket, még semmit se tudhattak a mellékhatásaikról. A legtöbb embereknek adott gyógyszerről is elmondható ugyanez, de mégis a haszna mellett eltörpül a kára.
Elektromágneses sugárzás: pl. a mobilhálózatok átjátszó-tornyainak sugárzása. A hatás nem bizonyított, mégis ennek a feltételezésnek hatalmas tábora van.
Mit tehetünk mi emberek?
Hosszabb távon: Elfogadjuk és megértjük a környezetünket, saját természetünket és igyekszünk változatosan és egészségesen táplálkozni. Tudomásul vesszük, hogy a minőségi élelmiszerért többet (akár sokat) kell fizetnünk. Igyekszünk helyi piacon helyi, ismerős termelőtől vásárolni. Ezzel a vidék képe alakulna át, nem lenne mindenütt csak monokultúrás növénytermesztés. A méhészet is jobban tudna vándorolni, követni a különböző virágzásokat. A termelők nem zsarolnák le méhcsaládokat 1 fillér költség spórolásért. stb.
Rövidtávon: Intenzív kutató munka
Mit tehetnek a kormányzatok?
Olyan szabályozó rendszert alkotnak, amely segíti a vidéki környezet átalakulását. Ez hosszú és költséges folyamat. Támogatják a méhészeti kutatásokat.
Esetleg lehetséges-e az, hogy mivel az emberek összességében sokkal több mézet esznek, mint mondjuk 200 éve, ezért a méheket is megsokszorozták, és ez most valami természetes szelekció?
Ez még nem maga a szelekció, (talán szelekciós nyomás lehet)hanem a (túl) intenzív tartás/termelés új problémákat vet fel, amivel nem szembesültek régebben. Ez minden állattenyésztési ágazatban folyamatosan lejátszódott, ahogy áttértek az intenzív tartási módra. A 46 -50 -es években a baromfipestis kis híján kiirtotta a magyarországi tyúkféle állományokat. A gumboro betegség megjelenésekor- 60 as évek – világszerte is azt hitték, hogy vége a baromfitartásnak- jön az éhezés stb. Aztán megoldódott, bár semmi nem lett olyan mint azelőtt . Az intenzív tartás mindazonáltal nem ördögtől való dolog. Enélkül sokkal több probléma lenne, mint vele. A probléma az , hogy kizárólagos lett. Ha az intenzív tartás szolgáltatná a tömegárut, és az egyéb természetesnek nevezett tartásmód is megtalálná a helyét, akkor talán kedvezőbb lenne a helyzet. Sajnos ma csak az olcsóbb áru előállítása van előtérben.
Engem nagyon megrémisztett a dolog! Különösen az, hogy ma pl. mindenki az új kormányfő megválasztásával van elfoglalva, amikor a világban ekkora problémák vannak. Én arra a pártra fogok szavazni, akik a programjukban megígérik a méhkutatások támogatását. Nem viccelek, legfeljebb nem szavazok!
Egy pici jó hír a végére a Häagen-Dazs társadalmi szerepvállalása a méhekkel kapcsolatban. Ajánlott irodalom, és forrásaim sokasága. Köszönöm a segítséget Medve doktornak!

A mézhamisításról itt írtam.