Nagybátyám hatvanadik születésnapját ünnepeltük szombat este a Ladik csárdában. Nagyon kíváncsi voltam a helyre, mert bár meglehetősen közel van, igazi romantikus étterem a Duna közvetlen partján, eddig még mindig csak hallottam róla, soha nem jártam ott. Unokabátyám egyik törzshelye, úgyhogy lehet, hogy egy kicsit magasra tettem a mércét.
Nem olyan rég beszéltünk Mirellével arról, hogy nehéz, jó, magyaros, megfizethető éttermet találni Budapesten, vagy a környékén, pedig van olyan, amikor az ember hagymás rostélyosra, vagy egy jó marhapörköltre vágyik. Én akkor két helyet tudtam mondani, az egyik Párkányban a Casablanka, ami szlovákos is, magyaros is, a másik az Őrségben a Berek halászkert. Aztán szeretjük Miskolcon a Kispipát, de tavaly nyáron már elég húzós áraik voltak. Ugye, egyik sem éppen Budapest külső.
Az étterem nagyon hangulatos, macskakővel kirakott, árnyas udvara van, kedves fa asztalokkal.
Most is azt éreztem, látva azokat az ételeket, amiket más vendégeknek kivittek, hogy a Ladik csárda is beleesett abba a hibába, amibe a magyar éttermek legtöbbje szokott, hogy ha rendezvény van náluk, akkor ott valamiért nagyot akarnak fogni, silányabb minőséggel.
Két pincérünk volt, egy László nevezetű nagyon kedves, és egy másik mufurc fickó. László mosolygott, töltött, rohant, tálalt, mégis kedves maradt. Mufurc faarccal tette elém a tányért, arrébb lökte a gyerekeket (értem én, hogy nem örül a rohangáló gyerekeknek, miközben 10 tányért egyensúlyoz a karján, de lehetne ezt kevésbé undok módon is, egy olyan helyen, ahol a vacsorázó családok több mint fele gyerekkel érkezik).
Az előételként felszolgált hortobágyi palacsinta gyenge közepes volt, és rettenetesen sótlan. Után egy vegyes sült tálat kaptunk, szűzérmékkel, fleckennel, és “cordon bleu”-vel. A szűzérme jó volt, kicsit talán az is sótlan, de legalább nem sütötték túl. A “cordon bleu” is pont olyan volt, mint vártam, sonka, sajt, puha hús, tényleg jó volt. A flecken viszont kritikán aluli! Én csak a vegeta ízét éreztem, a férjem pedig a zacskós grillfűszerét, de szerintem vegeta volt az 🙂
Kár volt érte, nem tudom mennyivel lett volna nehezebb legalább egy kevés mustárt, és fokhagymát tenni hozzá. (És elfelejteni a vegetát…) Megint az a kategória, amikor azt kell mondani, hogy ennyi erővel akár jó is lehetett volna, csak egy kicsi odafigyelés hiányzott!
Ennyi fanyalgás után mégis el kell mondanom, hogy régen éreztük magunkat ennyire jól, finom pezsgőket ittunk, és László pincér megmentette a hely becsületét. Mindenképp megér még egy próbát, hogy megtudjuk milyen az, amikor az étlapról rendelünk. Gyanítom, hogy jobb lesz az eredmény.
Nem olyan rég beszéltünk Mirellével arról, hogy nehéz, jó, magyaros, megfizethető éttermet találni Budapesten, vagy a környékén, pedig van olyan, amikor az ember hagymás rostélyosra, vagy egy jó marhapörköltre vágyik. Én akkor két helyet tudtam mondani, az egyik Párkányban a Casablanka, ami szlovákos is, magyaros is, a másik az Őrségben a Berek halászkert. Aztán szeretjük Miskolcon a Kispipát, de tavaly nyáron már elég húzós áraik voltak. Ugye, egyik sem éppen Budapest külső.
Az étterem nagyon hangulatos, macskakővel kirakott, árnyas udvara van, kedves fa asztalokkal.
Most is azt éreztem, látva azokat az ételeket, amiket más vendégeknek kivittek, hogy a Ladik csárda is beleesett abba a hibába, amibe a magyar éttermek legtöbbje szokott, hogy ha rendezvény van náluk, akkor ott valamiért nagyot akarnak fogni, silányabb minőséggel.
Két pincérünk volt, egy László nevezetű nagyon kedves, és egy másik mufurc fickó. László mosolygott, töltött, rohant, tálalt, mégis kedves maradt. Mufurc faarccal tette elém a tányért, arrébb lökte a gyerekeket (értem én, hogy nem örül a rohangáló gyerekeknek, miközben 10 tányért egyensúlyoz a karján, de lehetne ezt kevésbé undok módon is, egy olyan helyen, ahol a vacsorázó családok több mint fele gyerekkel érkezik).
Az előételként felszolgált hortobágyi palacsinta gyenge közepes volt, és rettenetesen sótlan. Után egy vegyes sült tálat kaptunk, szűzérmékkel, fleckennel, és “cordon bleu”-vel. A szűzérme jó volt, kicsit talán az is sótlan, de legalább nem sütötték túl. A “cordon bleu” is pont olyan volt, mint vártam, sonka, sajt, puha hús, tényleg jó volt. A flecken viszont kritikán aluli! Én csak a vegeta ízét éreztem, a férjem pedig a zacskós grillfűszerét, de szerintem vegeta volt az 🙂
Kár volt érte, nem tudom mennyivel lett volna nehezebb legalább egy kevés mustárt, és fokhagymát tenni hozzá. (És elfelejteni a vegetát…) Megint az a kategória, amikor azt kell mondani, hogy ennyi erővel akár jó is lehetett volna, csak egy kicsi odafigyelés hiányzott!
Ennyi fanyalgás után mégis el kell mondanom, hogy régen éreztük magunkat ennyire jól, finom pezsgőket ittunk, és László pincér megmentette a hely becsületét. Mindenképp megér még egy próbát, hogy megtudjuk milyen az, amikor az étlapról rendelünk. Gyanítom, hogy jobb lesz az eredmény.
27 hozzászólás a(z) “Ladik csárda” című bejegyzéshez
kistarcsán a nosztalgiát tudom ajánlani, elbűvölő tulaj, igazán finom ételek.
Az Olimpia vendéglő (Bp. VII. Alpár u. 5.) nagyon rendben van. Igaz, étlap nincs, pontosabban az épp felhasználható alapanyagok vannak felírva egy táblára krétával (kagyló, rák, kacsamáj, libamáj, stb.) 3, 4 vagy 5 fogást lehet kérni. A séf (Takács Lajos) kijön a vendéghez, elbeszélget vele, mit szeret, mit nem, és ez alapján elkészíti a menüsort. Tulajdonképp meglepetés minden fogás, de mennyei meglepetés!
Szóval erősen javallott hely!
Dorka, hol van ez? Vargánya, szarvas, szenvedélyes, szakmáját szerető szakács – meg kell néznem, még ha a világ végén is (innen nézve). Pontos cím, útbaigazítás, Google Maps? :)) Bár leginkább tömegközlekedős megközelíthetőség kéne…
nekem a Ladikkal ket eve iszonyat rossz tapasztalatom volt. kulfodiekkel mentunk, es akkor lehuzasban probaltak reszesiteni, hogy hinnye.. mondjuk az etlapot akkor is en kellett forditsam, es bar akkor szoltunk nekik, hogy ez kinos, ugy fest, nem vettek az adast.
Én is alig várom:)
Bele hát!
Dorka, gondolkodom egy jó helyen.
Aug. 9-én reggel 6 kor indulunk, 10 napig ott leszünk, remélem egy jó kis borozás belefér neked is!
Alig várom!
Ha erre jártok,(remélem jösztök, és találkoznimis tudunk) A Rákóczi étterem szarvaspecsenyéjét vargányával ki ne hagyjátok. Óriási rusztikus vargányadarabokkal, kívül ropogós, belül omlós rösztivel. Erdőízű csoda.
Annnnyira finom, hogy számomra majdnemhogy gasztoerotikus élmény volt..
Aztán kiderült, hogy ismerem a főszakács nagymamáját.Már ő is szakács volt, meg a lánya is, és most a fiúunokája. Olyan szenvedélyesen tud beszélni egy egy különleges fogásról, hogy visszajön az életkedvem:-)
Jövő hétvégén valószínűleg Csabámmal kettesben Pesten leszünk.
kipróbáljuk a Ladikot?
Vagy ha van valami meghitt nagy kajaadagos nem túl drága összebújós kerthelységes javaslatod, akkor mondd meg légyszi.. én is nyaralhatnék már, de nagyon.
HŰŰŰŰŰŰŰŰ Miről maradtam le!-majdnem!
Eszter megint sok-sok mosolygó fejecskét küldök Neked! : ) : ) : ) : ) : )
A Casablanca az egyik kedvenc helyünk nekünk esztergomiaknak is! Az ételeik finomak, s a belső terem, a kicsit -nekem- szocreál hangulatával rögtön belopta magát a szívembe! Az Őrségit még nem próbáltam, de épp oda készülök. Én viszont tudom ajánlani a Rönökön található csárdát! Üdvözlettel: Sárkányfűárus
A Ladikról ugyanaz a véleményem. Van amit szabad enni náluk és van amit nem. Pedig a hely maga fantasztikus.
Hobbiszakács 🙂
Nem rennie, nem kellett. Egyébként a jó hangulat inkább a családnak, és a kellemes időnek volt köszöbhető. Ja, és a torták fantasztikusak voltak, de azt hozták valahonnan.
“Ennyi fanyalgás után mégis el kell mondanom, hogy régen éreztük magunkat ennyire jól”
Mondd, hol tartod a tűréshatárod, Jól fogna nekem is…
:-))
Ennyi fanyalgás után lenne egy javaslatom: osztályozzuk a kritikán és emésztésen aluli étellel szolgáló éttermeket ezentúl egy-egy “Rennie”-vel. Csillagmódra,azaz valahogy így: “Tegnap a 2 Rennies Puszta Csárdában vacsoráztunk. A hely megérdemelte a hírnevet: Hazaérve, lefekvés előtt 2-2 Renniet vettünk be. A szomszéd asztalnál ülők szerint az étterem jó úton van a maximum, azaz a három Rennie elérése felé.”
Ködmön valóban nem rossz, viszont a Kulacs, az tilos!
Úgy látom, mindenki ráfaragott a hétvégi éttermezéssel, én egy borzasztó Rossini bélszínbe futottam bele, potom 2900-ért…
A zöld kapu már másfél évvel ezelőtt is szocreál gasztro-büntetés kategória volt. unott picérek, szívességet tevő arcok, hármas alá kaják, pedig nem kértünk nehezet…
A Hortobágy szélén, Debrecen előtt van a “Látókép” fogadó (egy vasúti átkelő közelében). Hangulatos hely, nem túl drága, és azok az ételek amiket eddig próbáltam (cigánypecsenye, brassói aprópecsenye, töltött káposzta ill. meggyleves), mind finomak voltak.
Egerben is van egy jó hely a völgyben, a Ködmön. Legalábbis azt hiszem ez a neve annak az étteremnek/csárdának, ami közvetlenül a Cafe Habana mellett van (illetve emlékeim szerint korábban az is a Ködmön része volt), még a bejáratánál. Hangulatos, a menü finom és a mennyiség is rendben volt.
T
Zöld kapu: tavaly nyáron elég közepeset kaptunk, igen magas áron. Arról nem is beszélve, hogy rossz néven vették, hogy fotózom az ételeiket….
A Bajánsenyei árakra nem emlékszem, ami azt jelenti, hogy nem lehetett túl drága 🙂
A határcsárda az inkább egy kedves kifőzde, biztosan ott esznek a helyiek, és nagyon olcsó is, de azért jó étteremnek nevezni erős, szerintem. Mi is ettünk ott többször egyébként, nagy adagok, elfogadható ételek, a pincér egyben a eladó a boltban is, szóval van hangulata…
De azért jó étteremnek csakis a Berek halászkertet nevezném.
Ősszel voltam a Ladikban, szomorúságos halászlét ettem. Tulajdonképpen egy paprikás ikrafőzelék volt.
Ha Őrség, akkor Bajánsenye Határ csárda, igazi családi kifőzde. A helyiek ott esznek!
És az alföldi csárdák némelyike jó még.
DE.
amit meg tudok ajanlani, az Bozsokon a csarda: http://www.hatarmentivigado.hu/, irottko megmaszas utan utban szombathely fele tokeletes hely, kiprobalni mindenkepp erdemes.
Bajansenyeny milyen arak vannak ?
Lajosmizse, Öreg Tanyacsárda klasszik magyaros hely, jó kiszolgálással, szerintem jó ételekkel.
Budapest Zöldkapu, III. ker. Szöllő utcában, bár nem túl olcsó, de az étellel eddig soha nem volt bajom, rendben van mind minőség mind mennyiség szempontjából. (A kiszolgálás változó)
Ok, megbeszéljük! 🙂
Benne vagyok egy a la carte közös kóstolásban. 😉
Szerintem a vadpörköltjük kötelező, és a halászlé is ötös.
A wellcome pálinkáról nem is beszélve 🙂
Legközelebb kipróbálom Bajánsenyén azt az éttermet, eddig az Őrségben még nem találtam igazán jó éttermet. Kondorfán a Vadkörtét pl. mindenkinek tiltólistára ajánlom. Csak külcsín, semmi belbecs…
Nem győzél meg, épp szombat este gondolkoztunk mi is a Ladikon, de aztán a Megyeri csárdát választottunk, ahol szerintem ugyanez mondható el, mint a mit te írtál:
Ennyi erővel akár jót is csinálhattak volna 🙁
Selmeci Kata