Magyar cider: Almacid

Nagyon büszke vagyok a barátnőmékre, mert egy olyan dolgot kezdtek el csinálni, amire mindenki vágyik a szíve mélyén. Valami hanyatlóból létrehoznak valami menőt.

Érdekes, hogy mennyi olyan emberrel hozott össze a sors, akik a gyümölcsben látták meg a lehetőséget: Zsuzsa a szatmári szilvában, Móni a gönci barackban, Attila és Norbi a tokaji szőlőben, vagy Györesz és Menyus a mátrai almában. Nem sok minden marad nekem 🙂

Minden jó dolog egy történettel kezdődik. Györesz marketinges volt (most is az, de volt egy hosszabb munkanélküli szakasza), Menyus pedig építész, és mostanában nem dübörög annyira az újépítésű házak piaca, viszont a családjuknak van egy nagy almáskertje a Mátrában, ahol csodálatos almák teremnek, csakhogy a felvásárlók nem igazán szeretnének tisztességes árat fizetni az almáért. Már az is megfordult a fejükben, hogy kivágják az almafákat. Aztán a barátnőm gondolt egyet, és borásszá képezte magát, így már tudományosan is képben van a fermentáció, palackozás, préselés, és hasonló szavak jelentéséről, aztán tanulmányútra mentek Angliába, megnézni mit is tudnak a britek cider terén. Idén pedig először “piacra léptek” a saját ciderükkel.

Azt írja a wiki, hogy az almabor előállításánál nagyon fontos a tiszta, gyors feldolgozás, mert a természetes cukortartalma nagyon csekély, és ezért hajlamos az ecetesedésre, borbetegségekre. Érdekes, mert pont azt gondoltam, hogy az almabor sokkal kevésbé macerás, mint a szőlő. Édesapám mesélte, hogy valakinek volt egy csodálatos, kifejezetten almadarálásra gyártott darálója Erdőbényén gyerekkorába. Jó lenne tudni, hogy ha volt ekkora becsülete régen az almabornak, akkor az miért tűnt el évtizedekre, és miért kellett a cikernek/cidrének feltűnni ahhoz, hogy újra megbecsüljük? Tavaly nyáron a Restaurant Day-en már lepalackoztak az ALmacidből pár üveggel, az volt az első igazi teszt, idén pedig beindult a nagyüzem. Persze csak a tavalyi 50 palack után nagy az az üzem, de vettek egy nagyon klassz cider biciklit, amit hűtőkocsivá alakítottak, így vasárnaponként ki tudnak menni a Wampra, vagy most épp a Wekerlére (hú mennyi w), de voltak már több fesztiválon kóstoltatni.

Én eddig azt hittem, hogy csak a száraz cidert szeretem, de rá kellett jönnöm, hogy a félédes, és az édes is a barátom, pláne ha nem cukorral és édesítőszerrel édesített, mint a bolti ciderek legtöbbje.

Úgyhogy szeretettel ajánlom figyelmetekbe az Almacidet, a magyar cidert, amihez az alma a Mátra lábánál érik, és számomra kedves emberek készítenek belőle isteni italt! Töltsétek jégre, és már kortyolható is.
Július 17-ig a wekerlei borbárban! Egészségetekre!

http://www.almacid.hu/