Kategóriák
Egyéb kategória

Mi korán kelünk

Hétköznap reggelenként hatkor kelünk. Ráérnénk hétkor is, hiszen az iskola pont húsz percre van gyalog, villamossal pedig még hamarabb beérnénk, de én szeretek reggelenként “szöttyögni”. Ha a férjemen múlna, akkor fél nyolckor kelnénk, egy gyors kávé és fogmosás után már a villamosmegállóban várnánk a négyeshatost.
Csakhogy nekem akkor az egész napom tönkremenne. Most ugyanis, hatkor ébreszt a telefon (vagy előtte Záli, de ez részletkérdés). Kimegyek a konyhába és főzök egy kávét. Hosszúkávé tejjel, hogy legyen mivel visszabújni az ágyba. Félhétig isszuk mindketten, akkor keltjük Dávidot. Majd a szokásos reggeli teendők, öltözés, Záli etetése, hírek, időjárás, e-mailek, fészbuk, anyu hol a farmerem, mi lesz az uzsonna, nem lehetne-e inkább mandarin alma helyett, bevihetem-e a csörgőkígyót az iskolába, csak ha nem veszed elő órán, stb.
És a reggeli. Mi ugyanis minden reggel együtt reggelizünk. Nem azért, mert ennyire mintacsalád lennénk, és nem is frissen facsarjuk a narancslét, hanem azért mert a reggel az az időpont, amikor mind a négyen biztosan otthon vagyunk. Délben mindenki a munkahelyén eszik, este vagy sikerül hazaérnünk hat körül vagy nem, vagy van vacsora, vagy nincs, vagy van mit főzni, vagy nincs, vagy van időm vagy nincs, de reggel ott vagyunk, van időnk, és van is mit enni. Előző nap ugyanis biztosan megvettük, ha más nem, a reggelinek valót. Persze nem kell minket sajnálni, azért hétköznap is igyekszünk együtt vacsorázni, de van, amikor mi már képtelenek vagyunk megvárni a férjemet Dáviddal. Ilyenkor is odaülünk vele az asztalhoz, vagy legalábbis megpróbáljuk a babával, de az már nem olyan, mintha együtt ennénk. Úgyhogy marad a reggel. Tudja is a kedves szomszéd pár, hogy reggel hatkor kelünk, mert háromnegyed hét körül általában bekapcsoljuk a turmixot, vagy csak bekiabálok a konyhából a szobába, hogy Dávid, igyekezz, vedd már fel a zoknidat, leültél már az asztalhoz? Aztán jöhet a fél órás reggeli. Nem túl kapkodósan, de nem is nagyon ráérősen. A fél órába ugyanis szinte minden belefér. A gombás-krémsajtos melegszendvics épp úgy, mint az epres omlett nyáron.
philadelphia melegszendó5.jpg
Gombás-konyakos krémmel töltött zsömle

Hozzávalók 4adaghoz:

4 zsömle (nálam tökmagos)
30 dkg csiperke gomba
4 ek vaj
2 ek konyak
1 csomó újhagyma
1 gerezd fokhagyma lereszelve
1 doboz Philadelphia krémsajt
1/2 kaliforniai paprika
2 ágacska kakukkfű
só, bors

Előmelegítettem a sütőt 200 fokra. A zsömlék tetejét levágtam, a belsejét kikapartam. (Megszárítottam, és ledaráltam, kó lesz legközelebb valami bepanírozni.) A gombát és az újhagymát vékonyan felszeleteltem, a kaliforniai paprikát felkockáztam. Vajon megpirítottam a zöldségeket, majd meglocsoltam a konyakkal, közben vigyáztam, hogy ha az alkohol gőze belobbanna, ne kapjon lángra a hajam. Tapasztalat kérem szépen!
Sóztam, borsoztam, Elkevertem a krémsajttal, a reszelt fokhagymával, majd fűszereztem. Megtöltöttem a zsömléket, és negyed óra alatt megsütöttem a sütőben.

Egy hozzászólás a(z) “Mi korán kelünk” című bejegyzéshez

Mi pici gyerekkoromtól együtt reggeliztünk a családdal. Fél 6-kor keltünk, de nem volt nyafogás, mert megszoktuk, és 8-kor már aludtunk este, így kialvatlanok se voltunk. És volt idő bőven rendes reggelire. Nem csak volt, van, mert ezt a jó szokást felnőttként is tartom. Van időm nyugisan meginni a bögre tejhabos kávémat, közben elolvasom a híreket, aztán reggelizek, közben az aktuálisan olvasott könyvet olvasom. Elmosogatok, pakolászok, így is bőven beérek fél 8-ra dolgozni. Nekem is így indul jól nap.

Vélemény, hozzászólás?