Kategóriák
Egyéb kategória

Nevessünk magunkon!

Nagyon jól leírják a gasztroblogger prototípusát a modoroson 😀

Tehát a gasztroblogger

n+2 db gyerkőc boldog anyukája, akinek a munkája a hobbija
VAGY kőgazdag szingli aki csak nyers sóskasalátát csipeget kis körtével és gorgonzolával, mert a körte krémes roppanása fantasztikusan kiegészíti a keresnyés friss sóskát.
legrosszabb esetben ovo-lakto vegetáriánus, néha mézet sem fogyaszt (méhek kihasználása), meg van róla győződve, hogy az ember növényevő állat, ezt néha hasonszőrű oldalak idézeteivel támasztja alá. Ő nem azért jött erre a világra hogy kihasználja az állatokat, elszorul a szíve, ha ketreces tartású csirkék tetemeit látja a piacon (amit a többi gasztrobloggerrel karöltve naponta kétszer látogat, és kizárólag őstermelő nénikéktől vásárol illatos friss zöld árut, minden szemet előre megkóstol és hevesen tiltakozik az eper nejlonszatyorba csomagolása ellen, barbárság.) Nyers gabonaszemeket és virágokat is előszeretettel fogyaszt, ezek receptjének leírása után kifejti, mennyire undorító és szörnyű ha valaki halott állatok rituálisan feltrancsírozott koncaival mérgezi magát
rajong a különleges ízpárosításokért, mint a zöld teás marhasült és az ecetes eper
szenvedélyesen gyűlöli a ketchupot, a vegetát és az “üveges trutyikat”
néha kördéseket indítanak, amikben töredelmesen bevallják, hogy néhanapján igenis használják ezeket, valamint elárulnak pár titkot magunkról, például hogyan kezdtek főzni illetve Férj melyik romantikus vacsora után szeretett beléjük véglegesen
párjukra nevének kezdőbetűjével vagy Férjként, a Zúrként hivatkoznak. Gyerekeiket aranyos otthoni beceneveiken hívják.
kiskertecskéje vagy konyhakertje van, a balkonon vagy vidéki rokonoknál, ahol olyan friss a levegő, hogy harapni lehet, és harsogó, zamatos gyümölcsöket és zöldségeket termel. Hiszen egyenesen a tőről szakajtva a legfinomabb a zöldáru, bármi máshonnan származó pedig az üvegházban felfújt vízízű rémség
zöldfűszerek nélkül csak vergődik
legnagyobb öröm számára a boldog arcocskák látványa, amikor lelkesen falatozzák, amibe ő még a lelkét is belefőzte nekik
a pácban fürdeti a pipit, utána tűpróbáig napoztatja a sütőben. Ez az idő pont elég arra, hogy a magyaros husi mellé egy gyors roppanós kínai ízvilágú salátát összedobjon. Nem mondja hogy kínai, mert csak a büféverziót próbálta még csak
az elkészült ételt telefonnal, villanykörte alatt fotózza le, mert kép nélkül semmit sem ér a recept
rajong a cékla fantasztikus földes aromájáért, nem is nyomja el, csak egy csepp halszósszal ízesített bazsalikomos balzsamecetkrémet csorgat rá
olyan éttermekbe jár, amiket aztán húzhat a kritikáiban (általában félgyorséttermek illetve turistalehúzásra szakososdott csárdák)
Tovább a modoros blogra.

33 hozzászólás a(z) “Nevessünk magunkon!” című bejegyzéshez

Szia Eszter!
Elézést,hogy nem ide kapcsolódik kérdésem, de mi lett Bodzával? A blogja eltűnt, mindkettő. tudom,hogy te is szemmel követted, ezért fordulok hozzád, mint "szakmabelihez" . Válaszod előre is köszönöm, Bora

A cikk jóóóóóóóóó.
Jókat röhögtem..

Hát nem ilyenek vagyunk???

Eszter, téged eddig is csíptelek, ezután sem lesz másképp 🙂

A postjaid szeretem olvasni, a receptjeid kipróbálni, és szeretem amikor elnavigálsz egy másik érdekes blogra..

OFF! Én nem voltam rendszeres olvasója Bodza vagy akárki Beának, csak néha láttam blogajánlóban, de ritka nevetséges ahogy variál folyton a blogokkal, törli, rakja, zárja. Biztosan feltünési viszketegsége van, hogy örökké szolgáltassa a mártír szerepet, és mindenki vele foglalkozzon. (:

ON!
Szerintem is csak nevetni lehet a modoros blogon, remekül reagáltad le. (:
Tegnap elkészítettem a habban sült barackot, nálunk nagy kedvenc lett! Köszönjük! (:

Ó, igen, én is azért sasolom a blogokat, hogy lássam, van-e valahol hír BEA eltűnéséről!

De hát miért, te lány? Blogtörlésből függő lettél? NE MÁ'!!!! ÉS AZ ÖSSZESET! MEGINT!

(bocsi Eszter, hogy off a megjegyzésem, amúgy a post tök jó, és tényleg beletalál 🙂 szerintem! Nem beléd, de ez egy aranyos karikatúra lett)

Itt jelentkezem Eszter, köszönöm, hogy kerestél.
A cikket azután olvastam, miután már töröltem magam, teljesen más okból.
Mondhatom azt, hogy könnyesre röhögtem magam rajta, szerintem nagyon jó!
Bea

A modorost én is olvasom és zokogni szoktunk a röhögéstől, a modoros strandolót többször is végigolvastam. Figyelmetekbe ajánlom még a különféle anyukatípusok leírását is. Na, az odavág.

Azt tudni kell, hogy ha valakit gyalázni kell, akkor sokkal többen ragadnak billentyűzetet, mint amikor dícsérni.
Az, hogy páran Chili ellen írtak, az semmit nem jelent, csupán annyit, hogy öten nem kedvelik, és ezt le is írják. Az a pár ezer, aki meg olvassa őt naponta, az éppen vacsorázik otthon a receptjéből főzve.
Én imádom Chilit

"Zöldfűszerek nélkül csak vergődik" :-))))))

Az egyik, amit nagyon szeretek Benned, Eszter, hogy tudsz kacagni magadon! 🙂
Bár szerintem se Te vagy, de nagyon találó.
Ecetes epret fel ne merj tenni ! 🙂

Én a munkatársaimmal együtt a főnökömtől kaptam meg először az írást – miután megírtam válaszul a kollektívának, hogy tegnap este főzőestet tartottam és SZÓRÓL SZÓRA igaz volt az írás sok mondata, rajtam röhögött az egész iroda.

Mindenesetre TÉNYLEG annyira megfogadtam tegnap este a csülöksütés közben (július, csülök – én se vagyok normális), hogy egy hétig nem kapcsolom be a gázt…! 🙂 A csülök persze egész éjszakán keresztül sül, mert úgy lesz az igazi, és akkor lesznek kellőképp boldogok az arcocskák, ugyebár:)

Vélemény, hozzászólás?