Kategóriák
Egyéb kategória

Rozmaringos borjúsült

Miért van az Magyarországon, hogy ha kérek egy kiló húst, akkor biztosan legalább húsz dekával több? Szerencsére arról a rossz szövegről már kezdenek leszokni a hentesek, hogy ha megmarad kisasszony, akkor hívjon meg ebédre. Vagy csak én öregszem?! 🙂
Most mondjuk nem bántam, mert igazán gyönyörű borjúcombot sikerült vennem, és nem romlott ránk, hiába volt több. Négy napig pácoltam, talán nem ártott volna neki még egy pár nap, de vendégvárónak szántam, nem süthettem meg akkor, amikor jónak találtatik.
A pác 1,3 kilós borjúcombhoz:
4 gerezd fokhagyma mozsárban összetörve
2 kk kömény
2 kk egész bors dúrvára törve
1 ek magos dijoni mustár
7-8 szem borókabogyó, nem összetörve, de egy kicsit ellapítva
2 ek olívaolaj
1 ág friss rozmaring felaprítva

A 80 fokon sütés most is jó döntésnek bizonyult. Miután kivettem a hűtőből a húst, kicsomagoltam, és öt órán át szobahőmérsékleten tartottam. Ezalatt biztosan felmelegedett annyira, hogy sütni lehessen. Az öntöttvas serpenyőt jól felforrósítottam, csak ezután öntöttem bele egy pici olívaolajat, és dobtam hozzá egy kanálnyi vajat. A húsról letörölgettem a pácot, és a serpenyőben minden oldalát hírtelen nagylángon megpirítottam. Ennek a húsnak most öt oldala volt, oldalanként kb. három percig sütöttem, fakanállal forgatva.
Míg a hús pirult, felmelegítettem a sütőt 120 fokra. A húst az öntöttvas serpenyőben megsóztam, öntöttem alá egy decinyi száraz fehérbort, beledobtam egy babérlevelet, és egy ág rozmaringot. Serpenyővel együtt ettem a sütőbe, ahol négy órán át sütöttem. Mikor becsuktam a sütőajtót, rögtön levettem a hőmérsékletet 80 fokra. A négy óra alatt kétszer fordítottam meg a húst. Héjában sült krumplit, és sültalmát ettünk hozzá.
Nagyon finom szaftos, puha és omlós lett. Vendégünk kiváló olasz bort hozott, de arról nem készült fénykép, a virág viszont most kezd kinyílni. Gyönyörű!

12 hozzászólás a(z) “Rozmaringos borjúsült” című bejegyzéshez

Na igen. Én úgy vettem észre, hogy plusz 10-20 %-ot adnak hozzá, tehát 10 dkg sajt esetén 8-at kérek. Persze már jártam úgy, hogy egy becsületes árus grammra kimérte nekem, aztán kicsit hülyének nézett, hogy “ja, mégsem 50, hanem 60 dkg csirkemell” :))

A húst a nagycsarnokban vettem, itthon egyébként az arab henteseket részesítem előnyben, gyönyörű szokott lenni az árujuk.

Juc, teljesen igazad van, engem főleg sajtoknál dühit, amikor 7-8 ezer ft, is van egy kiló jó sajt, ami mondjuk annyira tömény, hogy tíz dekát is napokig eszünk, és akkor tíz helyett levág 17et. Utána meg amikor megkérem, hogy vágja félbe, vagy adjon egy kisebbet, pofákat vág. De mégse kérhetek három dekát, hátha csak tizet ad 😀

Olcsó bolti fogás, hogy “jajj, véletlenül kicsit több lett”, mert ha már levágták a nagy darabból pl. sajtot, akkor úgysincs képe az embernek visszarakatni. Mi már eleve kevesebbet kérünk, így a kis “elméréssel” a végén annyi lesz, amennyit akartunk.

Vélemény, hozzászólás?