Kategóriák
Egyéb kategória

Sárga Borház reload

Tavaly nem éppen szép szavakkal illettem a Sárga Borházat, annyira kicsapta nálam a biztosítékot a hely.
Aztán egyszer az egyik posztomhoz ezt a kommentet kaptam:
“Jó hírem van a Sárga Borházzal kapcsolatban: Disznókő megelégelte, hogy minden eddigi erőfeszítése ellenére nem változott a színvonal a Sárgában és vendégeit is többnyire Pascalhoz vitte…és végre váltott: új időszámítás kezdődik Egerben bevált séffel, reményeink szerint kifinomult, szezonális konyhával, borokhoz illeszkedő ételekkel. Egy rossz hír van: minderre sajna csak egy év múlva kerülhet sor(előző szerződés). Szóval jövőre még nyugodtan célozd meg az Ős Kajánt, de aztán tesztelni kell az új seprűt!!Üdv, egy borászfeleség Hegyaljáról.”
A tesztelés nagy napja el is érkezett. Azt nem állítom, hogy annyira izgultam, mint az “új seprű”, vagyis Macsinka János séf, aki Egerből jött Hegyaljára, de régen éreztem ilyen izgalmat egy vacsora előtt.
A nagy alkalom a Tokaji Ősz rendezvény keretén belül egy borvacsora volt.
Persze egy borvacsora soha nem a valóságot tükrözi, az étterem színvonaláról, de azért valamit mutat a helyből, a séf tudásából.
Megnéztem a hétköznapi étlapot is, és nagyon biztatónak tűnik!
Megmaradt az a pár fogás, amit egy 37-es főút mellett álló étteremnek kötelező tartania: halászlé, babgulyás, marhapörkölt, stb. De a többi étel össze se hasonlítható az előző bérlő étlapjával. Szezonálisabb, izgalmas fogások, kicsit fúziós, de a helyi hagyományokra építő ételek.
Nemsokára tesztelem mit is tud a Sárga Borház egy egyszerű estén a váratlanul betévedő vendégnek nyújtani! 🙂 Az árak mindenesetre emberiek maradtak, remélem tudják majd tartani őket!
Nagyon kellemes esténk volt, sokáig kint lehetett beszélgetni a teraszon a melegben, miközben vörösre festette az ég alját a lebukó nap. Mintha megrendelték volna 🙂
Dávid meglepően jól viselkedett, a leves után elaludt, és csak az aszúknál ébresztettem fel, hogy kapjon egy korttyal, nem is morgott miatta…
A menüsor amit este felszolgáltak:
Disznókő furmint 2008

Disznókő furmint 2007
Hideg harcsafilé zöldborsókocsonyával
(A harcsa füstölve volt, nagyon tetszett!)

Dobogó furmint 2007
Galambleves szegfűgombával
(A galambmell külön lett sütve, majd egészen vékonyra volt szeletelve és erre merték a nagyon forró levest, így lett vaj puha. Ha nem írnám le, hogy kicsit sok volt a tárkony a levesben, akkor nem lennék korrekt ;-), talán friss tárkonnyal jobb lett volna.)

Disznókő késői furmint 2007 és Dobogó Mylitta 2007
Libamáj brióson tokaji borral csepegtetve
(Végre egy jól elkészített libamáj! És a briós is nagyon kellemesen ropogósra sikerült.)

Dobogó Pino Noir 2008
Borjúpofa vörösborban párolva, metélő zellerrel, rozmaringos burgonyatekerccsel

Disznókő Aszú 5 puttonyos 2000
Aszaltbarackos pite, mézes-diós tejszínzselé
(Kellemes volt a panna cotta mézes pirított dióval)

Disznókő Aszú 6 puttonyos 1993
Dobogó Aszú 5 puttonyos 2004
Dobogó Blue kéksajt érett fügével
(Még soha nem ettem a Dobogó kéksajtjából. A Dobogó Blue egy kéksajt különlegesség, mely Dél – Tirol 2000 m feletti havasi legelőiről, tehéntejből és Tokaji aszú törköly szemeinek a házasságából készül. Jó volt, én mondom!
Persze a koronát a vacsorára a Disznókő Aszú 6 puttonyos 1993 tette fel)
A felszolgálók segítségére volt egy nagyon kedves Ausztrál fiatalember, aki gyakornoknak érkezett a Disznókőhőz, és most jár életében először külföldön 🙂 Megkostóltuk az ő borait is, amiket a hazájából hozott, hogy lássuk mit is árulnak ott “Tokay” néven.
Úgyhogy bátran merem ajánlani, térjen be mindenki aki Tokaj-Hegyalján jár, tegye próbára a Sárga Borház ételeit, eztán persze ne rejtse véka alá a véleményét!

23 hozzászólás a(z) “Sárga Borház reload” című bejegyzéshez

Gyönyörűek lettek a fotók!
Látva Macsinka János szerénységét és alázatát, a Lorien által emlegetett babérokon ülést nem tudom elképzelni róla.
Örülünk, hogy itt voltatok, visszavárunk!

Nekem, lehet szerencsém volt a konyhával. Vagy nem vagyok annyira kifinomult. Azért a nulla pont, említésre se méltó- az erős. A többi szálló konyhája milyen? Meg általában egy wellness szálló és a konyhája Mo.-n? A hozzá csatlakozó pince se semmi. (Csináltak kósert is, ha jól tudom . )Mondjuk nem vagyok egy óriási borszakértő meg étterem kritikus se, de azért megvédeném az Andrássyt ebben a tekintetben. Az ára, az más tészta.
medvedr

Az Andrássy kúria asszem a legdrágáb hotel Tokajban. (Tarcal)
Az étterme nulla pontot érdemel, olyan kb., mint a Bonchidai csárda.
🙂
Említésre se méltó!
Viszont az Andrássyban legalább nagyon jó a wellnes rész.

Ok ! Nálatok a tus! A Balatont -büféstől, tényleg nem számoltam, most. Villányi gagyi pince gagyi bora is drága. Lehet, hogy a szállás is benne van ebben az érzésemben. Az Andrássy kúriát is szívatósnak éreztem- ami az árat illeti, mert a szoba és a többi+ kiszolgálás is -szuperlativuszok sorolása. A jó pár éve igénybe vett szoba kiadó -már tényleg nem annyira, bár a háziak kedvesek voltak. Mégis a vendéglők, valahogy… ott vannak ezek az érzések. DE alapvetően lehet hogy igazatok van.
medvedr

Mondd meg Eszter!!!

Medvedr, Hegyalja szerencsére még nem szállt el, már ha lemész, és lent kóstolsz. Egy másfél órás, 8 boros kóstoló átlagosan 5000 forint.
Én szállás terén találok inkább gondokat: vagy kib…tt drága, vagy rettentő gagyi. És alig van középút!

Egy hatfogásos borvacsora valóban nem a legolcsóbb mulatság! Kamasz fiúknak és szüleiknek egyáltalán nem ajánlom 🙂
Hogy elszálltak-e az árak?
Az éttermek szerintem megfizethetőek, az más kérdés, hogy nem sok hely van, ahová érdemes is beülni… Remélem most egy olyan nyitott újra.
A borok ugye nem olcsók, de egy sokéves, kézzel szüretelt, hordóban, majd pincében érlelt borért hamarabb fizetek többezer forintot, mont egy túlárazott magyar vörösért (bocs…)
Bevallom, én nagyon ritkán fogok 20-30ezer forintot fizetni egy aszúért, de néha adok 5-6ezer forintot egy kóstolóért.
De mi szívesebben költjük ott a pénzünket, mint mondjuk a Balatonon. Mert szerintem meg az nagyon drága a büféivel, kannás boraival, lenyúlós éttermeivel.

A kérdésben implicite egy állításom is benne van, az utóbbi időben egy picit túlárazottnak érzem Hegyalját. Persze St. Emilion se olcsó, még Bordeaux-n belül se, kis hegyaljai pincék, kézműves borok,plussz kultúra vagy mi a franc etc. stb stb., -de valahogy mégis. (Meg mindent négy személyre számolok, esetleg többre, a kamasz fiaim időnként simán megesznek két adagot-persze nem isznak) Nekem van csak ilyen érzésem, csak vagy tényleg elszálltak a tokaji árak?

A helynek megvannak az adottságai! Innen kezdve már csak rajtuk múlik minden.
Egy nagy, és jónevű borászat közvetlen közelében, a főút mellett, mégis csendes helye, gyönyörű kilátással egy fantasztikus épületben…
Szerintem minden vendéglős álma egy hasonló. Legalábbis ha én vendéglős lennék, erről álmodnék 🙂

Végre, nagyon itt volt már az ideje, amit írsz, az alapján biztató a kezdés. Arra járok, akkor bekukkantok 🙂

És még itt van a sajátos magyar betegség is: erős kezdés, majd később babérokon ülés, és erős visszaesés. Ez utóbbit jó lenne elkerülni, de ez majd a jövő zenéje.

Vélemény, hozzászólás?