Slow cooking

Nekem vasárnap sosincs időm főzni. Ez az a nap a héten, amikor “családi csapatépítő tréninget” tartunk, vagyis valami olyan programot szerezünk, ami egyben kaland is. Egyszer hallottam valakitől, hogy a gyerekek nem arra emlékeznek vissza felnőtt korukban, hogy az édesanyjuk lemosta-e minden hónapban az ajtókat (valami más házimunkával hallottam, de erős elmaradásaim vannak ezen a téren), hanem a közös programokra.
És ez igaz. Mai napig látom magam, ahogy háromévesen nézem anyuékkal a Bükkben a hulló, színes faleveleket, vagy ahogy Erdőbényén gombázunk, vagy amikor nagyanyámmal Végardóra megyünk a strandra, és leáll alkudozni a lengyelekkel egy doboz színes ceruzára nekem.
Mi is kiruccantunk Pilisszentkeresztre, de már reggel tudtam, hogy három-négy körül, amikor hazajövünk farkas éhesek leszünk. Ilyenkor készülnek a lassan, órákig főddögélő húsok a sütőben, hiszen ott nem tud leégni, a beállított idő lejárta után pedig a sütő kikapcsol.
Tulajdonképpen a férjem megmondta, hogy mit szeretne enni: gomba, marha, vörösbor legyen benne. Nem is sokkal több dolgot tettem hozzá, és mindössze tíz perc előkészület, majd 2 óra magára hagyott sütőben eltöltött óra után, fantasztikus étel került elő a sütőből, igaz, már langyos volt, és nem főztem mellé rizst, mint ahogy terveztem, csak kenyérrel tunkoltuk, de nagyon elégedetten dőltünk hátra.
Hozzávalók:
1 kg borjúkaraj felszeletelve
0,5 kg apró csiperke négy részre vágva
10 szem lilahagyma négy részre vágva
3 babérlevél
4 gerezd fokhagyma összezúzva
só
2 kk egész bors
0,5 l száraz vörösbor
6 ek olaj
2 ág rozmaring
Az olajat felforrósítottam, majd hirtelen kettesével fél-fél perc alatt megsütöttem a hússzeleteket. Sóztam, és egy mélyebb vas edénybe tettem, rászórtam a gombát és a hagymát, fűszereket, majd felöntöttem a borral. Lefedtem, és 100 fokos sütőbe toltam.
Mire hazaértünk a bor jó része elpárolgott, a szaft besűrűsödött, minden szép barna lett.