Kategóriák
Egyéb kategória

Szarvas ragu

Vendégeket vártam péntekre, és nagyon szerettem volna szép birkát venni. A hét folyamán végigjártam az összes bevált hentest, ahol valaha is kaptam normálisnak mondható birkát, de most nem volt szerencsém. A recepten nem tudtam változtatni, ugyanis “megrendelésre” főztem, méghozzá libanoni ételeket. (Ezekről majd később.)
Már teljesen lemondtam a dologról, amikor a Lehel piacon a hentesnél, a marhahúsok között észrevettem egy nagydarab gyönyörű szarvast. Persze, ha valami szép szarvast kerestem volna, gondolom csak birkát találtam volna!
Annyira szép volt, friss, nem utolsósorban megfizethető (2400Ft/kg), hogy rögtön le is csaptam egy szimpatikus kétkilós darabra.
Ettől kezdve az égiekre bíztam magam, ugyanis két dolgot nem tudtam:
Milyen lesz a szarvas, ha libanoni recept szerint készítem el?
Megeszik-e a vendégeim a vadhúst?
Nos, szerencsére a vendégek megették, és szerintem nagyon finom lett. A vadnak is van valamilyen erőteljes hús íze, ami bár más mint a birkáé, mégis karakteres, és finom lett a végeredmény.
Muszáj leírnom azt is, mennyire átvágják az embereket a Lehelen a “magosnál”. (Talán Kristály kft, de ma megyek a piacra, majd ellenőrzöm) A pucolt pisztácia 5900Ft/kg, a fenyőmag pedig 6000Ft. Nem is vásárol az ember belőle kilószám, én is mindössze 10-10 dekányit kértem. Mondanom se kell, nem digitális mérlegen mérik az árut, hanem hagyományos, régi fajtán, arra is csak mozgás közben pillant oda az eladó. A piacon van ellenőrző digitális mérleg, ami a tíz dekának számolt pisztáciát 8,5 dekának, a fenyőmagot pedig 9 dekányinak mutatta. Persze itthon is ellenőriztem, és ugyanezt az eredményt kaptam. Tíz, és tizenöt százalékot loptak el tőlem! 🙁
És akkor következzen a recept:
1,5 kg szarvas comb
2 fej hagyma
2 szem paradicsom megpucolva, nagyon apróra vágva
5 gerezd fokhagyma
2 kk római kömény
1/2 kk őrölt szegfűszeg
1/2 kk őrölt szerecsendió
1 kk őrölt fahéj
1 kk őrölt bors
1 kk oregánó

10 dkg (éjszakára beáztatott) pisztácia
A hagymát az olívaolajon megdinszteltem, majd a só kivételével beleszórtam a fűszereket. Rádobtam az apróra vágott húst, nagy lángon pár percig kevergettem, amíg a hús kívülről kifehéredik. Ekkor lefedtem, és betoltam a sütőbe 100 fokra, ahol egy órát pároltam. Beleöntöttem a paradicsomot, megsóztam, majd visszatoltam még 20 percre. Vaj puha lett.
Tálalásnál megszórtam a pisztáciával, és kuszkusszal tálaltam.
Finom lett volna rizzsel, a tetején pedig dióval, vagy mandulával is.

9 hozzászólás a(z) “Szarvas ragu” című bejegyzéshez

Ez megint a nagyon nyálcsorgatós kategória… (mi lányok mikor megyünk vendégségbe? ;))

Fenyőmag nem tudom, van-e, de kesudió-, törökmogyoró- és pisztáciaügyben tudom ajánlani a Corvin mozi melletti arab (???) boltocskát. Nem mellesleg mindenféle fűszerkeverék kapható, ami a zöldségkence aka brunchon szerepelt receptjébe kell. :)) A magok árát nem tudom, csak a kis zöld/piros 10 dekás kiszerelésű, bolti árával hasonlítottam (emlékezetből) össze. Nem verte ki a biztosítékot, viszont a minősége olyan volt (friss, puha, ropogós… a sós sem túl sós), hogy hazáig kvantitatíve elfogyott. 🙂 Mutatóba maradt pár szem, hogy tudjam, hova kell érte legközelebb menni.

Most megyek a piacra 🙂
hogy ez nekem eddig nem jutott eszembe?!
Ja, épp pénteken sírtam vissza Svédországot, mikor a sajtosnál kiderült, hogy nem lehet megkóstolni a méregdrága, ismeretlen sajtokat…

“A piacon van ellenőrző digitális mérleg, ami a tíz dekának számolt pisztáciát 8,5 dekának, a fenyőmagot pedig 9 dekányinak mutatta.”

Mindez az árus modern, nyugati szemléletéről árulkodik. Próbáltál svédül szólni hozzá? Itt ugyanis a kilós csomagolás olcsóbb, mint a felaprózott. Ez utóbbinak az egységára a “kilósnak” akár duplája is lehet.

:-))

Vélemény, hozzászólás?