Kategóriák
Egyéb kategória

Száz év után bezárt a Lukács cukrászda

Képernyőfotó 2012-07-02 - 16.15.04.pngPontosan száz évvel ezelőtt nyílt meg a Lukács cukrászda az Andrássy út 70 szám alatt. Száz év után halkan, feltűnésmentesen bezárt. Talán nem bírta ezt a gazdasági szárnyalást, talán eljárt az idő felette, talán valami egészen más történhetett, amiről mi, akik szerettük a Lukács tortát, soha nem szerzünk majd tudomást. Esetleg újranyit majd egy másik helyen, bár az elég furcsa, hogy a honlapot is csak úgy magára hagyták, a telefont nem veszik fel, a biztonsági őr pedig “nem tud semmit, bezárt és kész”.
Saját facebook oldalukon sincs egy viszlát, és bár valaki megkérdezte június 25-én, hogy mi történt, választ azóta se kapott. Talán csak páran vettük észre egyáltalán, hogy bezárt. Valóban, a Lukács az utóbbi jó pár évben már halott volt. Mintha ott sem lett volna, mindig volt hely bőven az asztalai mellett, soha nem volt téma süteményrajongó körökben “a Lukács”, és alig lehetett róla bármit olvasni.
Igen, drága volt. Két süti, két kávé, egy-egy ásványvíz, és bizony ötezer alatt nem kaptunk számlát. Nem az a hely volt, ahova minden vasárnap beültünk, miközben az Andrássy úton korzózunk, és nem láttam benne órákon át trécselő kismamákat a játszótér után, és a múlt szépségeit megtárgyaló nagymamákat se délutánonként. Viszont a sütemények szerintem isteniek voltak: tömény csokoládé, valódi vaj, vanília, minden, amit az ember elvárna egy ilyen patinás helytől, ahol még márványból vannak a kisasztalok. Budapest állítólag világváros, aminek az Andrássy út a legszebb útja. Itt helye lenne egy drága cukrászdának is, ahol nem ismerik a margarint, ahol jó a fagyi, ahol kedves a kiszolgálás. De beülni egy olyan helyre, ahol senki sincs, ahol a felszolgáló halálra unja magát, és még drága is, senkinek nincs kedve.
Így érezte Medwe is tavaly, amikor a Múzeumok éjszakáján, a mindenhol tömött vendéglátóhelyek helyett inkább megpróbálkozott a Lukáccsal.
Képernyőfotó 2012-07-02 - 16.15.18.pngTermészetesen leginkább gyerekkoromban jártunk a Lukácsba, amikor éppen a bugyuta Különlegességi cukrászda névre hallgatott, de a minőség jó volt, az árak pedig igencsak megfizethetőek, igaz, akkor éppen nem létezett ez a piacgazdaságnak nevezett valami, ami magasan tartja az alapanyagárakat, a bérleti díjat, és leginkább az adókat.
Én minden esetre nagyon sajnálom. Talán ismerniük kellett volna a marketinget, és nem csak abban bízni, hogy majd csak megérkeznek a vendégek. Talán mégiscsak lehetett volna olcsóbb, talán… Talán eljárt felette az idő, és az ilyen békebelinek nevezett helyekre már nincs szükség.

Saját honlapjuk szerint:
Történelem:
A Lukács Cukrászda 1912-ben nyitotta meg kapuit Budapesten, az Andrássy út 70. számú impozáns épületben. A Lukács név ekkorra már nagy ismertségre tett szert az ezt megelőző tíz évben egy kisebb üzletben..
A XX. század első felében, népszerűségének csúcsán, a pesti felsőbb körök elismert és látogatott helyévé vált, mivel termékei kielégítették a legkényesebb ízlésű vendégkört is. A II. világháború után „Különlegességi Cukrászda” néven vált ismertté, és sikere még a 70-es, 80-as években is kitartott… A rendszerváltás után a hanyatlás évei következtek, majd új tulajdonosa, a CIB Bank 1996-ban teljesen felújította, ám ekkor már sokat vesztett hajdani fényéből és nagyvonalú pompájából.

Manapság:
Napjainkban a cukrászda a lehető legnagyobb körültekintéssel került felújításra. Korábbi ragyogása és hírneve visszatért, újra igazi ékköve Budapestnek. Varázsa hosszú álomból ébredve született újjá. Az aranyozott felületek újra szikráznak, a brokát kárpitok a legnemesebb tapintásúak, a márvány felületek hűvös eleganciát sugároznak. A cukrászda mára egyik legtökéletesebb képviselője Budapest azon helyeinek, ahol az elmúlt század eleganciája korszerű kényelemmel és igazi stílussal ötvöződik.

Természetesen e nemes környezethez a termékek is illeszkednek: a frissen készült fényűző cukrászkülönlegességekhez csupa természetes alapanyagot használunk. Számunkra kizárólag a tökéletes lehet elég jó – a különféle porok, mixek használata elképzelhetetlen. A remek sütemény-kreációkhoz nagyszerűen illeszkednek kávéspecialitásaink, melyek egyedi pörkölésű Arrabica kávéból készülnek. Mindemellett mellett nagyszerű reggelik és könnyű ebédek szolgálják azt, aki korgó gyomorral tér be hozzánk!
 lukacs.jpg 
Az 50+ oldalon olvashatunk többek között az akkor újnak számító kanadai tulajdonosról. Kár, hogy nem váltak valóra az álmai!

Az új tulajdonosok egyike, a kanadai séf, Devin Ticmanis teljesen véletlenül lett a legendás cukrászda tulajdonosa. Toronto majd London előkelő éttermeiben pallérozódott, több Michelin csillagos vendéglátóhelyen is megfordult. Főzött a Royal Albert Hallban, a skandináv mintára épített jégvendéglőben a Below Zero-ban vagy éppen a helyi arisztokraták által kedvelt Reform Clubban. Ekkor érlelődött meg benne az elhatározás, hogy saját tulajdonú, minőségi éttermet hozzon létre. Londonban találkozott jelenlegi partnerével, így lett Budapest a lehetséges helyszín. A megfelelő ingatlan keresése közben került képbe a Lukács cukrászda, amely elsőre meglehetősen lehangoló volt, de a még nyomokban felfedezhető évszázados pompa magával ragadta. A korábbi bérlők szerződése éppen lejárt, ahogy mondják: a legjobbkor volt a legjobb helyen…
Érezte: nem teheti meg, hogy szakít a Lukács cukrászda közel százéves hagyományaival, és átalakítva az egészet nem csinálhat belőle elsőosztályú fine-dining éttermet, hiszen a hely olyan külső és belső adottságokkal rendelkezik, amelyekhez foghatót Londonban, Párizsban vagy éppen New Yorkban sem lehet találni. Ezért eldobta az eredeti elképzeléseit, és hat hónap alatt, a múzeumokban és irattárakban fellelhető dokumentációk alapján az eredeti állapotnak megfelelően újraépítették az egészet. A cél az volt, hogy visszahozzák a régi idők fényét, és végül is a nyugat-európai fővárosokban se sok olyan cukrászda-kávézó van, ahol 24 karátos arannyal vannak befuttatva a falak…
Fotók a Lukács saját honlapjáról

Itt pedig két elképesztően gyönyörű panorámafotó a Lukácsról. Köszönjük Imre Krisztinának!

151 hozzászólás a(z) “Száz év után bezárt a Lukács cukrászda” című bejegyzéshez

Gyerekkoromban minden hétvégi program azzal fejeződött be, hogy sarokházat ettem dupla adag tejszínhabbal. Teljesen +fizethető volt, a sütik nagyon jók voltak. A fagyi soha nem volt egy világverő, no de a hely!
Kár érte!
Remélem hamarosan újra kinyit!

Szerény véleményem szerint az egész Andrássy út halt meg, nincsenek rajta sétálók, akik el tudták volna tartani a Lukácsot. Nincsenek szép kirakatok, nincs minek sétálgatni ott és amúgy sem divat az már. Ma már plázázni kell. Ez a baja több más, valaha forgalmas útnak is.

Attól tartok, hogy ugyanarra a sorsra jutott, mint a Soós fotó a József Attila utcában vagy mondjuk a Gödör.
(önkormányzati elvtársaknak nem tetszett a tulaj és egyszerűen kitúrták. A Soós azóta is üresen áll, a Gödör helyén meg valami fidesz-közeli maffia üzemel, ha jók az infóim)

@champagneM: akkor már jónéhány cukrászda lehúhatta volna a rolót. Én évek óta alig járok cukrászdába, amolyan minőségi jellegű helyre meg már időtlen idők óta nem…
Az utolsó ilyen hely az Auguszt volt a Kossuth Lajos utcában. Ott már 6-7 éve is 500Ft körül volt egy szerelt süti. Nem tudom, megvan-e még… Asszem, már az is bezárt, de mintha a budai üzletük még működne.

Egyszerűen nem jött be az hogy a cukrászdán keresztül kellett menni a bankba. Ha az ember bankab megy nem megy cukrászdába, ha meg cukrászdába akar menni, akkor meg nem a bankab akar menni. A túrista forgalomból pedig kiesett, meg ez a “sosemvoltluxus” utánzat ma már nem nagyon megy.

“Két süti, két kávé, egy-egy ásványvíz, és bizony ötezer alatt nem kaptunk számlát” – hát én vissza is küldtem volna, mert ennyit Capri szigetén nem fizettem. Mondjuk amikor emberek százezrei nyomorodnak el, és vidéken már egyes helyeken éheznek, pont ki nem szarja le ennek a rongyrázó helynek a megszűntét.

Mindig néztem a buszból. Képek alapján szép, de soha nem vitt arra dolgom.
Korzózni az Andrássyn? Nincs árnyék, iszonyat hangos a rengeteg autótól, a buszok miatt extra büdös, a hajlékonyak meg minden padot és környékét bepiszkítanak. Tele van kutyaürülékkel, majd minden palota eladó, vagy romos, kiülős rész gyakorlatilag nincs.

Utoljára talán három éve sétáltam arra életem eddigi legszebb hölgyével szakadó hóesésben, forralborral a kezünkben. De akkor halk volt az út, mert a hó miatt mintha leállt volna a közlekedés. De akkor sem a cukrászda járt a fejemben. 🙂

Szóval az Andrássy már csak egy autópálya, itthon az árak a – fizetésekhez képest – egekben…

Hát nagyon sajnálom… Megint eltűnt a múltam egy része… A hatvanas-hetvenes években a nagymamám és baráti társasága itt gyűlt össze csütörtökönként “ÖTYE”-re. Emlékszem, milyen nagy eseménynek számított nekünk, akkor még gyerekeknek, amikor egyszer-egyszer betértünk és az “öregasszonyok” megvendégeltek minket haboskávéval és dobostortával. És nagyanyám mindig Lukácsnak hívta a cukrászdát, akkor is, amikor éppen “Különlegességi” volt a neve. (Igaz, a Népköztársaság utat meg Andrássynak – innen tudtam, hogy ez az igazi neve…)

Szép hely volt, gyermekkoromban is, de még néhány hónapja is hívtam oda találkozóra ismerőst, csak csodálta az eleganciáját. Nem volt olcsó… De nem is kötelező oda járni minden nap. Főleg külföldiek jártak. Az Andrássy-n, a főváros legszebb sugárútján ez a legtermészetesebb. Vagy legyen a helyén is lidl, kedves “dózeroló” idióták? Valóban, Párizs, Berlin, Róma, London legelegánsabb útjait is olcsó gyorséttermek szegélyezik, igaz? Éljen a prolivircsaft…

“Két süti, két kávé, egy-egy ásványvíz, és bizony ötezer alatt nem kaptunk számlát.”
A közelben dolgozom régóta, de szerencsére csak egyszer kellett meglátogatnom a helyet (üzleti megbeszélés), és csak két dologra emlékszem: 2 kávé és 2 limonádé (sütemény nem is volt) 4500 Ft-ba került (WTF?), valamint a személyzet eléggé lekezelő volt.
Persze ettől a turisták még el tudnának tartani egy ilyen helyet, de valljuk be, az Andrássy fénye az Oktogontól kifelé már igencsak megkopott, szinte senki nem jár arra, ha éppen nem arra van dolga (ja és elég 1-1 utcányira elsétálni az Andrássytól és a gettó közepén találod magad)

“Két süti, két kávé, egy-egy ásványvíz, és bizony ötezer alatt nem kaptunk számlát.”

Hááát… Aki hülye, haljon meg.

Ez nem csak a repülésre igaz, ahonnan a mondás származik, hanem az üzleti életre is.

Érdekes, hogy a Daubner él s virágzik, sőt, egyre bővül, a Vári szintén, pedig mindkettő viszonylag a világ végén van (főleg a Vári), és még nem is olcsó – csak nem a valóságtól ennyire agyamenten elrugaszkodott.

Ja, meg mindkettő kiváló minőséget ad.

Viszont isteni finom, minőségi és megfizethető a Butterfly az Oktogonnál, ami régen csak fagyizó volt, ma cukrászda is, a régi Vajassütemények Boltja (ma török “étterem”) mellett és a Király cukrászda a Király utca elején, a Deákhoz közel.

@hammer:
Szerintem te a felsorolt városok egyikében sem jártál.

@ghammond:
Láthatóan már a nagymamád is fejlövéses volt. És úgy tűnik, ez öröklődik.

@Theodoro:
Igen, 500 Ft a magyar viszonyok közt nagyon sok egy szelet tortáért.

Láthatóan mások is így gondolták, az itt prolizó parasztok meg nem bírták eltartani a helyet, mert valószínűleg nekik is csak egyszer egy évben volt megfizethető.

Évekkel ezelőtt voltam a Lukácsban és akkor volt egy időszak ami az egyebeken túl szintén nem tett jót neki.
Én konkrétan olyan száraz sütit kaptam, hogy inkább a környékére sem mentem azóta, bár a környezet valóban nívós volt.
Szerintem lehet kiváló cukrászsüteményeket előállítani/kreálni nem túl drágán is (pl: Daubner), meg méregdrágán is (pl: Vác).
Hozzáteszem, hogy nem ez az egyetlen olyan hosszú múltra visszatekintő cukrászda ami bezárt, elég ha a Hauert említem a Rákóczi úton, aminek nagyon sokáig kint volt a cégtáblája. Lesz még belőle valami?

Nem is értem ezt az 5000,- forintos számla, 500 forintos sütemény dolgot. Ha 500,- egy süti, és jó, akkor az rendben van. Kb. a kávé is annyi, az ásványvíz legyen 300,- Az összesen 3000 jattal együtt, és minőségi dologért még rendben is lenne. De az 5000,- az tényleg lakat-érett.

@innovation: “Mindig néztem a buszból. Képek alapján szép, de soha nem vitt arra dolgom.
Korzózni az Andrássyn? Nincs árnyék, iszonyat hangos a rengeteg autótól, a buszok miatt extra büdös, a hajlékonyak meg minden padot és környékét bepiszkítanak. Tele van kutyaürülékkel, majd minden palota eladó, vagy romos, kiülős rész gyakorlatilag nincs. “
Ha kiszállnál a buszból, akkor rájönnél, hogy sztereotípiákban gondolkodsz és azok nem felelnek meg a valóságnak! Tudom, buszozni és sztereotípiákban gondolkodni sokkal kényelmesebb!

Ja, ha már reklámozni is lehet: új felfedezettem a Hamdi cukrászda a Jókai utcában (és van egy másik boltjuk a Nagykörúton is a Király utca és a Wesselényi között).

A puncsos mignonjuk pl. a legjobb mignon, amit eddig ettem.

Lehet eltartott kisújjal kávét szűrcsőlni ezer’é , de ez a lebuj akkor is sznob faszkodás emlékműveként született újjá. Semmi különlegeset nem nyújtott a régi idők hangulatából. mondjuk a kiszolgáló személyzet azért még is csak a kádár korszakból maradt ránk, flegma kivagyi gyökerek voltak. Nem osztom azt a nézetet, miszerint “rossz helyen van ez a kocsi” … A földrajzi elhelyezkedéssel nem volt semmi baj.

@Buci-Bigyo:
Pedig sajnos, igaza van.
Én elég sokat járok gyalog az Andrássyn, éjszaka és nappal is, a Deáktól a Hősök teréig. Nem sétára való, lepusztult az egész, a szörnyű az, hogy az Oktogonig tartó belvárosi rész is. Ott ugyan vannak kiülős részek, de a benzingőzben nem túl kedvcsináló, pláne hogy millió gyalogos kerülget közben. Meg újabban persze millió idióta biciklis, akinek derogál lemenni a 2 méterre levő bicikliútra, és száguldozik helyette a járdán.

@Csokis: Teljesen egyetértek. Ha valahová beülök, vagy csak valahol sütit, fagyit veszek, akkor az legyen minőségi, az sem baj, ha picit drága, de azért nagyon ne legyenek elszállva az árak. A cukrászdába beülés nem mindennapos dolog kell hogy legyen, akkor viszont szerintem jó, ha az ember megadja a módját. 🙂 Avagy ne sokat és sokszor és olcsón, és főként ne zabáljunk, hanem inkább kevesebbet és minőségit együnk.Igen, ide kapcsolódik a “proli tempó” is.:D
Ettől függetlenül a Lukács szerintem is drága volt.

@Szőkeherceg-bombanője: nem csak az Andrássy…az egész belváros hullaszagú…nézzetek körül a Váci – Petőfi s. u. környékén…a Párizsi udvar…bezárva, sehol 1 bolt, semmi. A Taverna hotel melletti kis passzázs:bezárt boltok,üres boltok,kosz,elhagyatottság…A körút dettó:ahová nem lehet kényelmesen elmenni kocsival az megdöglik. Átgondolták ezt vajon Tarlós/Sarlós/Kalapácsos úrék amikor annyira nyűszítenek amellett – a belvárosnak kegyelemdöfést adó – a dugódíj mellet?
ki fog plázába, moziba, éttermekbe járni ha erre még extra sarc is lesz…kevesen…

@Csokis: nem 500 volt egy süti, hanem 1500…
Voltam ott párszor, a fizetéskor mégis mindig megdöbbentem. Valahogy a sütemények élvezeti értékét nem éreztem annyira sztratoszférikusnak, hanem inkább picivel az Auguszt felettinek… ahhoz képest drága volt…

Ez is egy érdekes sztori egyébként, pár hónapja még azt olvastam, a kanadai úr terjeszkedést tervez, további hasonló kategóriájú helyeket fog nyitni. Nyilván akkora volt a siker…
Ezzel szemben az volt a helyzet, hogy legjobb esetben volt bent rajtunk kívül 2 vendég, a sütemények némelyikéből (fajtánként 2-3 darab volt a pultban) pedig valószínűleg naponta egy se fogyott el.

@Márk vagyok: Az egész tortákkal volt a baj. Merthogy van a tortaár, és van a kilós ár. Hát persze, hogy a drágább megoldást választotta a hölgy.Amit aztán a kolleginának nagy örömmel el is mesélt. Ráadásul az ott rendelt tortaszeletből választott torta meg sem közelítette azt, hiszen nem tettek bele mindent megfelelő mennyiségben. Azóta lehet, hogy változott a hozzáállás, de én inkább máshová járok. Örülök, hogy neked nincsenek negatív élményeid, de azért csak óvatos légy!

@Buci-Bigyo: szerintem ez nem sztereotípia, ez a valóság. valahogy a luxus és gettó keveréke az a környék, sajnos inkább taszító, mint arra sarkalló, hogy ott sétálgassak, nézelődjek. Omladozó házak, hajléktanok, húgyfoltok, meg a Louis Vuitton.

Én kb 2 hónapja voltam ott, nem estem el se a minőségtől, se tisztaságtól. (az asztalunk billegett és koszos volt). A számlától annál inkább. Egyébként szép volt belűről, de tényleg nem volt olyan jó helyen, amilyen drága volt. A Daubnernek és a Várinak van egy törzsközönsége sztem, az okozza az érthetetlen tömeget az árakhoz viszonyítva. Na meg ugye a minőség.. Bár a Váriban mindig k hosszú sor van, hiába nagyon jó a fagyi, nem vagyok hajlandó 20 percig a napon állni.

@Márk vagyok: Te tényleg nagyon proli vagy kisbarátom… A Vári…?! Hogy lehet összehasonlítani egy márványasztalos, polgári beszélgetésekre, meghitt találkozókra való elegáns, beülős cukrászda-kávéházat, intézményt egy tömegnyomorgós, sorban állós, “bézból”sapkás “sziakértélmár…?!” ordításoktól harsogó futószalagtól?! Champs-Élysées környékén kávéztál már okostojás? És…tescogazdaságos áron volt? Ja, ha a te életformád a “vegyükmegvigyükhazaosztzabáljunkatévéelőtt”, akkor neked van igazad, az biztos. Zárjon be minden, ami kicsit is igényesebb a mekinél… :)!

@Buci-Bigyo: “Ha kiszállnál a buszból, akkor rájönnél, hogy sztereotípiákban gondolkodsz és azok nem felelnek meg a valóságnak! Tudom, buszozni és sztereotípiákban gondolkodni sokkal kényelmesebb!”

Öreg, most nagyon mellé lőttél. Nálam kevesebbet nem igazán mászkálnak GYALOG a városban. De kerülön azokat a helyeket, amelyek hangosak, beszélgetni nem lehet, kiülni nem lehet. Ha a körúton is van dolgom, a párhuzamos utcákat választom, mert ott hallom a partnerem hangját. Mutass rá kérlek, miben nem volt még iagzam??? o.O
Ja, még valami: buszozni nem kényelmes egyáltalán, főleg ilyen melegben, amikor néhányan keveset fürdenek, használnak dezodort, stb.

Kár érte…
A minőség tényleg elsőosztályú volt, de az árak is.
Ezzel együtt az Andrássy út nem igazán alkalmas ilyesmire, az autóforgalom miatt.
100 éve még más volt a helyzet.
Egy kis darab történelem a ködbe vész…

emlékeim szerint 2003ban a 2 süti + 2 kávé jóval 2 ezer felett volt, már akkor sem voltak sokan. De a legszebb cuki volt amiben Pesten megfordultam, beleértve Ruszwurmot és a Gerbeaudot is! nekem a kiszolgálással sem volt gondom akkor.

Cukrászdáknak elég a cudar az élet Pesten, egyre több jó cuki van, a vevők meg egyre szűkebb pénztárcájúak és ahol valami nem klappol az veheti a lakatot a kínainál…
(szülővárosomban meg csak gyári fagyit mérnek a főtéri 1 cukrászdában…)

Egyszer valami blogajánló miatt betévedtem oda. Aztán amikor megláttam az árakat, fordultam is ki egyből. Egyébként nincs elegáns helyen, de olyan elegáns belülről, hogy az ember rosszul érzi magát, ha nem elegáns ruhában megy oda be. Ez lett a veszte.

Azt én sem értettem sosem, hogy miért van/volt az árakban egy laza 2x-es szorzó…
Egy espresso akkor került ott 800 forintba, amikor még a Starbucks, Costa és társai nem terjeszkedtek, üzemelt a Béke cukrászda is (vagy az már nem, csak az újra nyitott Royal a körúton?).
Lukácsot önmagában nem sajnálom, hanem inkább azt, hogy egyre kevesebb életképes régi túlélő van. Talán már csak a Művész és a Gerbaud.

A Lukács drágább volt mint a zserbó. Néha a munkám miatt jártam ott, és ehettem ezt azt. Túrós bukta 1000 Ft-ért az átlagos méret fele volt. Tényleg jó volt, de a csúcs cukrászdákban jobbat kapni Pesten, nagyobbat is, kevesebb mint a feléért. Messze-messze túl volt ez árazva…

@Max val Birca: “Én voltam ott 3-4 alkalommal. Jó minőségűek voltak termékeik, s nem voltak olyan csillagászatilag drágák sem. Két ember egy-egy ital, fagylalt, sütemény, szendvics fogyasztással 10 ezer körül jött ki. A minőséghez képest ez nem volt sok. “

Na nekem kb egy évben van ÖSSZESEN ennyi pénzem ilyesmire, és azt nem fél óra alatt akarnám elverni…
(mielőtt proli lennék, csak szólok, hogy nem az vagyok, de a bankok éhesek ám. Meg a magyar állam is…)

Most nem azért de ha nem is ilyen gyönyörű helyen, de a nyugati nagyvárosokbanj is elég sok 4 EUR egy szelet tortáért.

OK, hogy a magyar vendéglátás mindig is hadilábon állt az arányérzékkel, de azért ez elég magas árszínvonal, nem csak a magyaroknak de a turstáknak is.

Csóri válásgtól súlytott kelet európai roszágba mennek, atzán rácsodálkoznak hogy az árak sehol sem akrják tükrözni ezt a válságot…

Én reménykedtem abban, hogy a CIB mindenképpen fenntartja, már csak a gyönyörűséges berendezése miatt is. Az is jó lenne (mert valóban nincs jó helyen, hiába az Andrássy, ez nem annyira a sétálós rész), ha áttelepítenék ugyanazt a környezetet egy másik, látogatottabb helyre ugyanazzal a névvel.
Műemléki védettsége vajon volt-e?
(Régen nem volt megfizethetetlen, nagyobb élet is volt arra, a nevét ismerték, a Városligetben járók is felkeresték a hétvégén.)

“Igen, drága volt. Két süti, két kávé, egy-egy ásványvíz, és bizony ötezer alatt nem kaptunk számlát”

Akkor logikus miért zárt be, afféle turistarabló hely lehetett, az ilyeneket a magyar még akkor is elkerüli, ha amúgy a süti jó.

A jó helyek soha nem zárnak be, én is tudok pár “ezeréves” helyet.

De kár érte!
Ott készült az első felvételem, amit aztán leadtam az ügynöknek, ezért hívtak el a hajós meghallgatásra, lett belőle világkörüli út meg jó munkahelyek. Igaz, “privátim” én sem mentem volna oda, drága volt, de nagyon szép. A pianínójukat siratni fogom.

Gyerekkent a nagyszuleimmel rengeteget jartunk oda,ettunk mindenfelet, a sutik isteniek voltak:-)Amiota felnottem, azota kb.3 szor voltam bennt, a suti meg mindig fenomenalis, sajnalom, h bezart.

Egyszer voltam, kb másfél éve, külföldi vendégekkel. A személyzet nem beszélt nyelveket, és ezt leszámítva is kifejezetten rossz benyomást tett. A rendelt torta leginkább közepes volt. A számla viszont önmagában is meghökkentő, pláne a felszolgálók és a felszolgált áruk minőségéhez képest. Otthon negyed óráig szidtam a helyet a feleségemnek (aki éppen akkor nem tartott velünk). Nem vagyok meglepve, hogy itt a vége, fuss el véle.

Nem kár érte. Én egy jó tortáét 4-5 ezret szívesen kifizetek (és minden buliba én viszem a tortát a Daubnerből), de ebből a cukiból csak azért nem fordultam ki, mert kellemetlen lett volna. Abból a pár szerencsétlen turistából vegetálhattak, akikkel ötszörös áron megvetették a szaraikat.

Egyszer, sok évvel ezelőtt mentem át ezen a cukrászdán – a bankba küldött a főnököm –, és a bank emeletére vezető lépcső előtt egy tábla volt kitéve: „Fegyverrel felmenni tilos!”.

Képzelem, milyen népek járhattak akkoriban arrafelé. 🙂

sztem ha 500 lett volna egy szelet süti, akkor nem lett volna az említett számla 5000 Ft.
Amúgy az 500 Ft sok? mindig az a kérdés, h mihez képest.

A Duna Parkban (nagyon finom, jó minőségű sütik) simán többe kerülnek és nem úgy néz ki, mintha be akarna zárni.

Komolyan mondom egy Auchan-ban finomabb és frissebb sütiket lehet venni mint ezekben a puccos cukrászdában.
Egyrészt nincs kispórolva az alapanyag, másrészt itt látod a címkén, hogy mikor is lett készítve. Ja és jóval olcsóbb mint bármelyik cukrászda.

Szerintem a személyzet igénytelensége tette tönkre. Egyszer voltam ott, nem estem mondjuk hasra a minőségtől, a pincérektől viszont rámjött a sikítófrász. Soha többet nem volt kedvem visszamenni, pedig egy macskaugrásnyira lakom.

én csak azt tudom róla,hogy a személyzet cserélődött kb 1-2 havonta,szakképzett szakácsok,cukrászok havi 120-130 bruttó,jó angol nyelvtudás kötelező,magyarul tilos beszélni mert a főnök nem érti

Részt vettem anno a restaurálásában, nagyon szép hely volt…sajnálom igazán, mert gondolom az enyészeté lesz ez is. Bár valóban rendkívül drága volt, az Andrássy útnak azon a részén pedig nem járkálnak valami sokan már. ( a Képzőművészetire járók pedig nem ott kávézgattak…)

Nekem fájdalmas a bezárása. Gimnáziumi időszakomban iskola után mindig csapatostól sétáltunk a Munkácsy Mihály utcából végig az Andrássy úton, megálltunk egy fagyira az akkori Különlegességinél. Szerintem mindig jó fagyi volt ott. Mikor visszakapta a nevét, úgy tűnt régi fényét is visszakapja, mint sok másik államosított nagy múltú cuki. Sajnálom, hogy nem sikerült…

sokan irtak mar elottem: kibaszott draga volt, es nem csak ahhoz kepest, hanem abszolut ertelemben veve sem volt jo a suti. a 100 eves sztroi mexakadasat sajnalom, de konkretan a helyet nem.

aki tenni akar az ilyen helyekert, az menjen pl a szalay-ba, nemcsak olcsobb, hanem finomabb is ennel a lukacsnal 🙂

Na csak a Daubnert ne emeljuk mar piedesztalra… az elore es idopontra rendelt eskuvoi tortakra egy orat kellett varni, kozben a csokosoknak ment a kulon sor, majd nekem kellett eszrevenni, hogy valszeg mar a mi tortankat pakolja a sorban elottunk allo. Ezek utan elozo megrendelo osszes tortajat vissza, majd a kedves kollegina szerint nekem kellene kinyitogatni es ellenorizni, miben mi van. persze mindegyik doboz jeloletlen.
Amikor kozlom, hogy varok egy 14 tetelbol allo megrendelest az asztalon, meg neki all feljebb es az en felelossegemet firtatja. A panaszkonyvet basznak kihozni, sot meg be is szolnak, hogy “erre bezzeg van ido”.
A slusszpoen: szemelyesen Daubner ur valaszolt a 29. napon, es nem, nem kert elnezest, ellenben kiemelte kollegaik atlagon feluli kepzeset.
Ezek utan nem erdekel mit es milyen minosegben keszitenek, egy eletre leirtam oket. (A tortat eskuvoi tanukent hoztam el, nem en rendeltem, sosem jartam ott elotte, de nem is fogok, az biztos.)

@TheRminator:
Szerintem ezt nem nekem írtad.

@Hepci:
Az Auguszt szerintem kifejezetten gyenge minőséget ad.

@hammer:
Lehet, hogy nagyon proli vagyok, viszont a legjobb fagyit a Váriban adják (megkockáztatom, hogy az egész országban a legjobbat). Hogy leülni nem nagyon lehet, az a kutyát nem érdekli.

@zZz:
10 ezer?
Mondjuk többen abból egy hétnél tovább megélnek (nem fényesen, az tény). Ahhoz képest kurv@ sok.

@innovation:
“Nálam kevesebbet nem igazán mászkálnak GYALOG a városban.”
Biztosan ezt akartad írni? 🙂

@tetro:
Egyrészt nem vagyok a barátod, másrészt elmagyaráznád akkor, mi a faxom az a piros csík a parkolósáv meg a forgalmi sáv között, rajta sárga biciklimintákkal, amit 2 hónapja csináltak?
Vagy csak olvasni nem tudsz?

Pár éve zárás előtt 15 perccel már nem engedtek be, mondván hogy fájront van…. pedig csak 1! sütit szerettem volna venni…. nekem ennyi elég volt, pedig hetente többször is járok arra….
Szvsz nem hullatok könnyeket. kevesebb csicsa, több minőség, több szolgáltatás…..

nagyokos nem barátom. nem tudom láttad a képet amit linkeltem? tudod, kép, amivel szemben hiába erősködsz. az Oktogon és a Hősök tere közötti részről volt szó itt végig, hiszen a Lukács is ott van. és ha annyira ügyes okos fiú, mutasd már meg légyszi hol van az oktogontól bicikli út faxod piros csíkkal. ha ez sikerül, akkor után hömbölöghetsz tovább a hatalmas eszeddel, hogy a Lukácsnál amúgy sem lehetett sétálni, mert a köcsög biciklisek a járdán mennek…

@Sausage: “Ezek utan nem erdekel mit es milyen minosegben keszitenek,”

Semmi extra. Egyszer elmentünk ketten vettünk 6 sütit, mindet feleztük. Semmi extra, se ízben se ár-érték arányban. Az ország legtúlértékeltebb cukrászdája.

Azt már én is észrevettem, hogy ahhoz képest, hogy ez egy 1,8 milliós város, kb. az egy kezemen meg tudom számolni a tényleg jó cukrászdák számát.
Én még nem voltam a Daubnerben, de elhiszem neked a sztorit, eddig is az volt az érzésem, hogy túl van sztárolva a hely. Amolyan sznobb.arométer-mérő.

Egyebkent en nem irnam le az Andrassyt, sokat korizom arra, es van boven kiulos resz, az mas kerdes, hogy egy olyan hosszu uton nyilvan nem lehet 20 meterenkent egy. De aranyaiban eleg jol belakott es turisztbol is van eleg. Biztos tobb volt regen (5 eve jarok arra csak), de azert nem temetnem. A Versace, DG es tarsai majd megunjak, oszt hazamennek. 🙂

Többszörösen elcsesztek valamit – azok a helyek, ahol az ár-érték arány rendben van, könnyen megélnek. Nem kell a városközpontban lenni ahhoz, hogy megérje ellátogatni – én simán elmegyek Vácig vagy Solymárig a jó sütikért (Mihályi, Zazzi), vagy a Váriba fagyiért. A Lukács itt lett volna kb. 10 perc sétára a munkahelyemtől, de meg sem fordult a fejemben, hogy megnézzem, egyszerűen nem volt miért…

@silberstein: Gondolom, valami külföldi nagyfiú megvette a neve miatt, aztán neves árakon csinált belőle egy középszerű dolgot, mert a személyzetre és a kiváló minőségre már sajnálta a pénzt.

Az a gond, hogy az ilyen helyeket bárkinek kiadják, külföldön nemzedékek megélnek a dédnagypapa nevéből, csak a minőséget kell tartaniuk.

Nagyon szomorú vagyok, hogy sokan írják, nem kár érte. Egy patinás, gyönyörű cukrászda volt, ahol nem bedob az ember valamit, hanem leül 1-2 órára beszélgetni.
Az, hogy az üzletpolitikájuk milyen volt, más kérdés és nem érinti azt, hogy érték tűnik el vele.

@tetro:
Talán ha megtanulnál olvasni, kevés agyú olvtársam.
Ezt írtam ugyanis, idézem:

“az Oktogonig tartó belvárosi rész is. Ott ugyan vannak kiülős részek, de a benzingőzben nem túl kedvcsináló, pláne hogy millió gyalogos kerülget közben. Meg újabban persze millió idióta biciklis, akinek derogál lemenni a 2 méterre levő bicikliútra, és száguldozik helyette a járdán”

Szóval hol van ebben az Oktogon meg a Hősök tere közti részről egy büdös kukk is?

@Sausage:
Los Angelesben vagy Rióban nem tudnál ajánlani egy jó cukrászdát? Esetleg Adelaide-ben?
Sárospatak… Faxomat.

Többször próbáltam, szerintem rosszak a sütemények (2-3 félét kóstoltam), parkolni lehetetlen, a turisták nem gyalogolnak arra felé, mert ott éppen nincs semmi. A valószínűleg korhű székek hihetetlenül kényelmetlenek, kávét nem ittam, de mivel nem lehet dohányozni, az sem vonz ha kiváló és erre jön a pofátlanul magas ár.

Na végre, fel lett dobva a labda a kádárista-gyurcsányista proli munkásőrüknek, le is csaptak rá, mint gyöngytyúk a langyos takonyra.. Csak azt nem tudom, miért zavarja őket, hogy az Andrássy úton volt egy drága cukrászda, attól meg 3 sarokra egy másik üzlet, a Louis Vuitton,ahol egy átlag táska 500,000 Ft. Meg lehet venni a kínai piacon is 1000 Ft-ért, és mindenki döntse el, hogy neki honnan kell a táska, és honnan a süti…

A Lukács egy nagy fos volt. A vendéglátáshoz az is hozzátartozik, hogy a pincérnő vendégnek tekinti a vendéget, nem pedig pondrónak. Továbbá egy bankba kellett bemenni, hogy bejuss a Lukácsba. Miért nem mindjárt egy transzformátorházba?

@Mortanius:
Ha sokan gondolkodnának úgy, mint te, nem lenne olasz vagy francia kávéházi kultúra, vagy mást ne mondjak, az 50-es évekig nem létezett volna a híres pesti kávéház világa.

@Márk vagyok:
A Daubner az óbudai, XII. kerületi és II. kerületi sznob guccigézák és műpi-nák lelőhelye, akik kizárólag azért mennek oda, mert mellette járnak el, nem pedig azért, mert hűdejó lenne. (A legtöbb cucc abszolút finom, de nem a hanyatt esés kategóriája.) Ráadásul ahogy kinéz maga a hely, és ahogy képtelenség normális logisztikával kiszolgálni 5-nél több vendéget, mert túl szűk az a folyosó, és amennyire nem lehet parkolni, az is vicces egy magára adó, minőséginek mondott hely esetében. Úgy hallottam, hogy a Daubner-gyerekek nem olyan lelkesek, mint az öreg volt.

Nem a panelproliknak és gettószökevényeknek készült. Hiába is óbégatnak, hogy nem kár érte.
Az igényes emberek pedig reménykedhetnek, hogy majd újra megnyit ez a gyönyörű cukrászda.

“Igen, drága volt. Két süti, két kávé, egy-egy ásványvíz, és bizony ötezer alatt nem kaptunk számlát.”
Én ebből a mondatból egy szót sem értek. Mennyibe került végül is két süti, két kávé és két ásványvíz?
Azt tudom, hogy két kávé, felszolgálási díjjal együtt, 1650 volt legutóbb, tehát 750-be került egy kávé. Csakhogy járt hozzá fejenként legalább egy deci hideg víz is, így eszünkbe sem jutott külön kérni vizet.
A Lukács sütijei finomak voltak, a kávéjuk is – “csak” a személyzet volt bunkó. A belső környezet azonban sok mindenért kárpótolt: igazi “békebeli” hely volt. A külső környezete valóban gáz… 🙁

Sajnos én még nem voltam ilyen menőnek mondott helyen,pedig kipróbálnám.
Az eredeti szakmám pék-cukrász.A tanműhelyben ugye mindent rendesen normálisan csináltunk.
Sárgakrémbe nem víz hanem tej,tepertős pogácsába nem maláta,hanem tepertő,stb.
Kíváncsi lennék,hogy egy jobb helyen milyenek a termékek.
Egyébként ugye ha jól emlékszem valami közgazdaságtan órán ki kellet kalkulálnunk sütemény árakat.
És 95 -ben is kijött nekünk 200 forintra egy szelet torta.Csodálkoztunk is.De a tanár azt mondta,hogy vannak helyek ahol ennyi.

Az egyik ismerősöm a Lukács cukrászdában volt nyári munkán. 4 órás munkára vették fel, 10 órákat kellett dolgoznia. A jattot, amit kapott, a nap végén le kellett adnia a főnökének.
Ráadásul maga a cukrászda is hasonló trükkökkel üzemel: azokat a sütiket, amiket az Andrássyn nem sikerül eladni, átviszik a másik, kevésbé frekventált telephelyre.
Hihetetlen, hogy egy olyan helynek, ami magát ennyire magasra pozicionálja a magyar piacon, ilyen foshadék ügyeskedésekre van (volt) szüksége az életben maradáshoz. (Bár, mint a mellékelt ábra mutatja, nem jött össze a dolog így sem.)

@Sausage: Nem tudom, a sátoraljaújhelyi Kövér Cukrászdát miért hoztad ide, de ha már így tettél, meg kell jegyeznem, ismerem a helyet, és egy rossz vicc, hogy a 100 éves Lukács cukrászdáról ez a kisvárosi “tizenkettő egytucat” lyuk jutott az eszedbe. 🙂

Érdekes, Szegeden itt is ott is találni jó cukit, valóban finom sütikkel, és mind jól megvannak.
Igaz a Virág bezárt, de mellette az Acapella sütijei és kelyhei igazi élmények, és az eredeti recept szerint készült Dobos torta is 500 körül mozog árban.
De Szegeden még számos nagyon jó cuki van, reális árakon.
Bezzeg itt Szentendrén csak az árak magasak, a választék meg a minőség meg nem indokolja a magas árakat. És a legközelebbi igazi maszek cukrászdához Pilisvörösvárig kell menni, na az ottani igen, az cukrászda, ott szívesen hagyom a pénzem.

Hát ez van. A Lukács tipikus pesti eset, drága de nem értjük miért is. A turisták sem hülyék, de errefelé a lenyúlás még mindig divat.
Szegeden miért nem?
( Hm. Oda kéne menni lakni…. )

Igen, drága volt. Két süti, két kávé, egy-egy ásványvíz, és bizony ötezer alatt nem kaptunk számlát.

hogy micsoda??? hát kb ezért zárt be, a hülyék pénze mára elfogyott az okos ember meg akkor se hagyja átbaszni magát ha történetesen gazdag

@derabitz: A Lukács régen nem volt “pitlák” hely, akkor régen, amikor még az eredeti tulajdonos és annak cukrászai családias, híresen finom süteménykölteményekkel és megfizethető árakkal szolgáltak. Nekem felmenőim dolgoztak a Lukácsnál, csak szépet és jót hallottam tőlük, és még otthon sütöttek olyan finomságokat, amiket a cukrászda kínálatából elevenítettek fel. Voltam a most kifeküdt Lukácsbna is, tisztelegve az ősök előtt. A pincérnő egy mísz p…a volt, az árhoz képest a süti és a kávé átlagos volt. Tipikus magyar bunkó vendéglátás, ebbe bukott bele sok más régi hírnevet bekoszoló társával együtt a valaha szép időket élő Lukács. Szegény ősök, ha látják…

@Gáborom: Sajnálom a szegedi Virágot, de meg kell jegyeznem, hogy a tér túlsó oldalán frissen sütött rétest árulnak tisztes áron, kiváló minőségben. A Virág bezárása viszont a város szégyene – a módszerváltás utáni sorsával együtt.

@Aszteroida-bányász metal énekes:
na mondjuk a jegbufe durvan tulertekelt dolog. egyetlen elonye van, hogy elfogadhatoak az arai. de a minosege kb. sehol nincs, arra aztan tenyleg nem lehet ramondani hogy jo cuccokat arulnak. max. azt, hogy azert a penzert turheto sutemenyeik vannak altalaban (ha epp nem egy izetlen valamit kapsz), na meg persze jo helyen van.
bar teny, hogy inkabb ha mondjuk a gerbeaud es jegbufe kozott kell valasztani, akkor en is inkabb a jegbufebe megyek, de hat ez inkabb a gerbeaud-t minositi. 😀

Nem kár érte. Tudok hasonló helyet mondani: az angelo nevű a mom-park alatt. Tele a weboldaluk mindenféle díjakkal. Múltkor egy ismerősöm elvitt oda. 700 ft körül van a legolcsóbb sütemény, egészen döbbenetesen hitvány, hasonlóan a felszolgálónő modorához. Tejszín helyett növényi habot adnak. El se tudom képzelni, hogy maradnak fenn. Mondjuk a növényi hab már lassan kiszorítja a tejszínt a jobb helyekről is, hogy pusztulna el, aki kitalálta.

Pusztán a gasztronómiai élményt tekintve a várinak szerintem sincs ellenfele pesten. A hely minőségén lehet vitatkozni.

Jaj de sajnálom. A hely, mármint a helyiség miatt, ami még az épület bankosítása után megmaradt. Bank ment, cukrászda maradt még egy darabig, eddig bírták.
Durván drágák voltak, a személyzet nagyjából korrekt volt (na jó, általában elég mísz) de egy-egy szombat délelőtti kv belefért, amíg arra laktam. Most, h. már a cukrászda bezárt, lerohad a egész, vlakik elviszik a hatalmas tükröket haza és lakóparkot építenek a helyén és az újonan épült vackokat eladják mint “real estates in the historical district of Bp.”

Abban azért biztos vagyok, hogy 100 éve nem volt még ilyen drága a hely. – ez van ezekkel a helyekkel egyébként mind. Annakidején konkrétan ott éltek emberek, lsd. sok írónk dolgozott ezekben az egyébként gyönyörű kávéházakban. Felújítják – elismerem, nagyon drágán – és 3 számjegy alatt hiretelen már nem is lehet kapni semmit. Hát, akkor bele kell kalkulálni a bukást is.
A Párisi áruház kávézója kitűnő viszont – pár hónapja voltam, remélem, nem emelték azóta az árakat.

Valaki említette a dugódíjat: szerintem az, pontosan azzal, hogy az autók helyett embereknek ad teret a városban, elősegíti, hogy az ilyen helyeken is több ember forduljon meg, hiszen megszünteti a zaj és a bűz jelentős részét az olyan patinás utakon, mint az Andrássy. Nagyon-nagyon várom már.

Az ár kialakításában nem kizárólag az alapanyag és a rezsi a szempont, hanem pl szűrőként is működik: ahol 1000 forint egy szelet torta (NEM 500, úgyhogy be lehet fejezni a “ha nem vagy hajlandó kiadni 500 forintot egy szelet tortáért, ami vajból és tejszínből készült, nem margarinból és növényi tejszínpótlóból te tescos paraszt, akkor halj éhen!-t), oda nem megy be a proli, nem kell “vegyülni”. Ahogy egy hozzászóló említette is, hogy rosszul érezte magát, hogy nem volt a helyhez öltözve, jelzi, hogy itt is hasonló szempontokról van szó.

Személy szerint nem sajnálom, hogy bezárt, hiszen valamit rosszul csináltak évek óta. Érdekes amúgy, hogy aki “siratja”, szinte mind 25-30-40 évvel ezelőtti storykkal jön, nem a tavaly de jót ettem ott érzéssel.

Azt szeretném kérdezni azoktól, akik szerint 5000 forint nem sok 2 szelet süteményért, 2 kávéért meg 2 ásványvízért, hogy miért nem jártak oda kéthetente és tartották életben a helyet?

És ha lehet reklámozni: érdemes kipróbálni a Charlotte-ot a Vámház körúton: 400-600 forint a süti szelete, de kávéval együtt is 1000 alatt maradsz, és jó alapanyagokból, fantáziadúsan sütnek, idénynek megfelelően(!), és nem proli hely.

Többen említettek jobbnál jobb cukrászdákat, ezért engedjétek meg, hogy megosszam egy élményem. Átutazóban voltunk egy településen, ahol egy hihetetlenül nagy cukrászdára lettünk figyelmesek. Mivel visszafelé is megcsodáltuk, úgy döntöttünk, hogy bemegyünk. És nagyon jó döntés volt.
Ez nem más, mint a soltvadkerti Szent korona cukrászda.

A süteményválaszték elképesztő és egytől-egyig karakteresen különböző, no és persze nagyon finom íze van. A bonbonok is nagy választékban és különleges ízekben találhatók meg itt. Mi karácsony környékén jártunk arra és elámultunk azon, hogy mennyiféle bejglit árulnak.

A lényeg, hogy egyik ámulatból a másikba estünk, már csak azért is mert a minőség nem ment az ár rovására, az árak kedvezőek voltak. Ráadásul ezen a környéken elég sok cukrászda kínálta magát, így meglepő, hogy el is tudják tartani magukat.
Mindenkinek javaslom, hogy ha arra jár nézzen be.

@butyko: Jaj, a Zila, úristen, hogy is feledkezhettem el róla (valszeg hogy évek óta a város másik végében élek!:D), na ott igényes környezetben (hatalmas gesztenyefás kerthelyiség!), magas színvonalú cukrászművészet folyik, és ketten együtt max. úgy tudtok 5000 ft-ot fizetni a sütizés végén, hogy annak gyomorrepedés és cukorsokk a vége 🙂

@Sausage:
A Daubnerben korábban sohasem jártál? Aha. Akkor elárulom, hogy nem a csókosoknak van külön sor, hanem az előrendelt tortásoknak. Igaz, nem egyértelmű annak, aki először jár ott.
Van 5-6 pult, mindenhol 2 eladólány, azaz egyszerre kb. 10-12 embert szolgálnak ki. És van egy külön sor az előrendelt tortásoknak. Hiába van nagy sor, azért rendesen halad mindig.

És ha a Daubner után bekanyarodsz balra az utcában, akkor megtalálod a beülős Daubner cukrászdát is, mögötte saját parkolóval. 🙂

Én dolgoztam a Lukácsban egy ideig cukrászként. Nem az alapanyagokkal van/volt ott a baj, azok teljesen rendben voltak, vajat használtak, nem margarint, jó minőségű csokoládét, stb. Ennek ellenére szerintem a sütemények legtöbbje (nem mind természetesen) nem volt egy nagy szám, de ez véleményem szerint a recepteken múlott, nem az alapanyagokon. Szerintem a tulajdonos személye lehetett a gond, részben üzletileg rontott el valamit, részben pedig az emberi hozzáállása, mondjuk úgy, hogy „szívtelenül” csinálta. Az alkalmazottakat is hasonlóan kezelte, négy órára voltunk bejelentve, a többit zsebbe kaptuk. Persze azt mondanom se kell, utolsó havi béremnek ez utóbbi felét azóta se láttam… Tudom, sajnos ez nem egyedi jelenség ebben az országban, de itt nem politizálunk 🙂 Amit lárvalányhaj írt, az így igaz, a többnapos süteményeket valóban átvitték a másik üzletükbe.

Ajánlanék még egy jó cukrászdát, a Maródi süteményei is nagyon finomak, minden, amit eddig ott ettem nagyon jó volt, adnak a minőségre. Én a pesti üzletükben jártam csak, ami a Jászainál van, eredetileg (ha jól tudom) székesfehérváriak.

Vélemény, hozzászólás?