Szikrázó, mert a hab apró karamell darabokat rejt, amik roppannak, amikor ráharapunk, és a fiam szerint ez olyan mintha valami szikrázna a szánkban. Szerintem azért attól sokkal jobb!
Holnap hajnalban elutazunk négy napra, és nem tudom lesz-e kedvem feltenni valamit a blogra, gondoltam valami extra finomságot hagyok itt, ami nagyon egyszerű, hátha sok embernek lesz kedve kipróbálni!
Hozzávalók 4 személyre:
3 dl tejszín
20 dkg mirelit málna (persze nyáron jó a friss is 🙂
4 ek málnalikőr (esetleg málnapálinka)
2 kk cukor
1/2 rúd vanília kikapart belseje
karamell 10 dkg cukorból
A tejszínbe belekaparom a vaníliarúd közepét, és a két kiskanálnyi cukorral kemény habbá verem. A málna felét átpasszírozom, és a levét a habhoz keverem.
A cukrot egy serpenyőben megolvasztom, folyamatosan kevergetve. Mikor teljesen egynemű, szép halványbarna színű, és kellően folyékony, vékonyan beolajozok egy darab alufóliát.
Erre csurgatom a karamellt, de nagyon óvatosan, ugyanis rettenetesen forró, és nagyon tud égetni!
Mikor a cukor megszilárdult, (10-15 perc) leszedem a fóliáról, és apróra töröm. Figyelni kell, mert úgy törik mint az üveg, és bizony a lepotyogott darabok bele is állnak a mezítláb sertepertélő gyerekek lábába, igaz el is olvadnak ott 🙂
A karamell apró darabjait a habhoz keverem, és az egész habot egy nylon zacskóba szedem, aminek levágom a sarkát, ha ezzel nyomom a poharakba, biztosan nem lesz foltos a pohár.
A maradék málnát leöntöm a likőrrel, és elosztom a poharak alján.
Erre nyomom a habot, majd nagyobb karamelldarabokkal, és egy-egy szem málnával díszítem.
Holnap hajnalban elutazunk négy napra, és nem tudom lesz-e kedvem feltenni valamit a blogra, gondoltam valami extra finomságot hagyok itt, ami nagyon egyszerű, hátha sok embernek lesz kedve kipróbálni!
Hozzávalók 4 személyre:
3 dl tejszín
20 dkg mirelit málna (persze nyáron jó a friss is 🙂
4 ek málnalikőr (esetleg málnapálinka)
2 kk cukor
1/2 rúd vanília kikapart belseje
karamell 10 dkg cukorból
A tejszínbe belekaparom a vaníliarúd közepét, és a két kiskanálnyi cukorral kemény habbá verem. A málna felét átpasszírozom, és a levét a habhoz keverem.
A cukrot egy serpenyőben megolvasztom, folyamatosan kevergetve. Mikor teljesen egynemű, szép halványbarna színű, és kellően folyékony, vékonyan beolajozok egy darab alufóliát.
Erre csurgatom a karamellt, de nagyon óvatosan, ugyanis rettenetesen forró, és nagyon tud égetni!
Mikor a cukor megszilárdult, (10-15 perc) leszedem a fóliáról, és apróra töröm. Figyelni kell, mert úgy törik mint az üveg, és bizony a lepotyogott darabok bele is állnak a mezítláb sertepertélő gyerekek lábába, igaz el is olvadnak ott 🙂
A karamell apró darabjait a habhoz keverem, és az egész habot egy nylon zacskóba szedem, aminek levágom a sarkát, ha ezzel nyomom a poharakba, biztosan nem lesz foltos a pohár.
A maradék málnát leöntöm a likőrrel, és elosztom a poharak alján.
Erre nyomom a habot, majd nagyobb karamelldarabokkal, és egy-egy szem málnával díszítem.
16 hozzászólás a(z) “Szikrázó málnahab” című bejegyzéshez
🙂 Orulok, hogy nem tudom milyen volt a ‘regi’ stilusod – mert nekem nagyon bejon a mostani.
Az anonym okoskodonak pedig – mivel ez nem a Galvolgyi blogja igy nem O beszelget az iroval hanem forditva.
Mónika, ez a szilikonos dolog annyira logikus, hogyha le lőttek volna sem jutott volna eszembe! Zseniális, köszönöm!
Eszter királyné :-),
a férjem nem rabbi, akkor valamit félremondanak 🙂
Szia!
most már furja a kiváncsiság az oldalamat, így megkérdezem: a paprika TV-n a ráchel asztala c. műsor előzetesében, amikor téged vágnak be képnek, azt mondják, hogy a rabbi feleség. Véletlen egybeesés/félreértés, vagy tényleg a rabbi felesége vagy?: ha igen, akkor meg mit szól a tréfli kajákhoz?
üdv:
eszter királyné 🙂
én személy szerint jobban szerettem a régi történeteket, a nosztalgiázást (vagy jobban mondva, azokat szerettem, ezeket az írásokat nem), viszont az emberek változnak, ha valakinek jó mozgalmas élete van, hát arról ír. ez van. (és igen, ahogy itt fentebb írta valaki, más bloggerekkel is ez történt, nem egyedi jelenség.)
viszont a receptek még mindig nagyon jók.
és amiért tulajdonképpen kommentelek, egy tipp: a karamellt szerintem sokkal egyszerűbb szilikonlapra (szilikon sütőfóliára, szilikon tortaformára, stb) önteni, mint vajazott alufóliára. jobban le is jön, tuti nem szakad szét az alufólia, sőt ha tortaformára öntjük, akkor a perem megfogja és még véletlenül se folyik szét a karamell.
Szerintem a blog személyes műfaj, az, hogy én itt meg ott szerepelek, leszek nyilvánosan előadok stb. még nem önnyomatás, önreklám, vagy ha az, akkor nagyon is tűrhető mértékű. Miért lenne valakinek az a feladata, hogy csak és kizárólag klassz recepteket, igényes íráspkat nyújtson az olvasóinak. Ha képes erre, akkor átfordíthatja ezt a képességét bármi másra is: brand alkotás, gazdasági tevékenység, reklám eladás stb. Szerintem ebben semmi rossz nincs. Abban sem, hogy valakinek változik a stílusa. Persze lehet, hogy nem tetszik, de ízlésről vitatkozni… Emellett a receptek a frissülés érdekes dolgok megvannak.
medvedr
Nincs itt szó fanyalgásról, végülis nem Eszter az egyetlen “ismertté vált” gasztroblogger, szakácskönyviró, lassan közszereplő. Valahányra lehetne irigykedni. Itt csak néhányan észrevételezték, hogy megváltozott. Volt már ilyen. Gondolom erre lehet figyelni, ha időben kap jelzést az ember. MH
Ez a málna karamell tejszín kombó nagyon ínycsiklandó. Szerintem nem szálltál el, stílusoddal semmi probléma , legalább is nekem bejön. A receptek jók, a társadalmi problémák amiket időnként feszegetsz itt engem is nagyon érdekelnek. Szóval nem értek egyet a fanyalgással. Hajrá Fűszeres. A málnahabot majd kipróbálom, bár utálok karamellt csinálni.
Üdv:
medvedr
Hát… sok jó recept helyett megy az önnyomatás, ma itt vagyok, holnap ott leszek, azután meg amott, én, én, én….. És ez már sztm több mint ciki. Én jobb szerettem a nagyiról és az Erdőbényéről szóló történeteket.
Jó utazást, kellemes pihenést kívánok! Szerintem nem változott meg a stílusod, szinte országosan ismert vagy, de maradtál olyan kedves, mint kezdet-kezdetén.
a Gálvölgyi Jánossal beszélgetek helyett jobb lett volna azt írnod, hogy Gálvölgyi János beszélget velem.. hasonlóképp a Szunyogh Szabolcs esetében is.
Ez is csak egy adalék a megváltozott stílushoz…
Maximálisan egyet értek Jaczkó Bélával. Tényleg kár, hogy megváltozott a stílusod…
üdv:
lisel
Repülővel mentetek?
😀
Jó utat!
Elszálltál! A Kádár étkezdés postod óta megváltozott a hangod, már nem vagy a régi. Kár!!!
Jujj, nyami nyami nyami, lehet ehhez bármi mást hozzáfűzni?
Leszámítva, hogy hosszú lesz a négy nap a blogod frissülése nélül…
ööö most a robbanós cukor jutott ezsembe, bár az leginkább a “mindenszülőrémálma” kategória…
de azért nyami… 😀
1, ilyenekkel kinzol, mikor egy xar eloadason ulok
2, holnap elutazol
en meg majd sirok, jo?
🙂
Tami