Kategóriák
Egyéb kategória

Úgy hidd el, őket olvasom

Múltkor a férjem elejetett pár szót itt a blogban, hogy milyen más blogoknak vagyok én az olvasója. Utána jöttek a levelek, hogy mondjam meg kik is ők.
Nem akartam, azért nem, mert kicsit furcsa a viszonyom a lányokkal. Nem tudják, hogy olvasom őket, mert eddig nem nagyon kommenteltem. Na jó, néha, meg néha névtelenül.
Pedig nem két hete kattintok napi rendszerességgel hozzájuk. Szoktam náluk sírni, szoktam nevetni, és csak úgy sóhajtozni. Meg idézni tőlük, meg gondolni rájuk, meg morogni, ha pár napig nem írnak.
Ők a lányok, vidékről a komondorok mellől és Belgiumból.
Megjött a huszadik kérdés mélen.

Ők azok:

http://zseer.freeblog.hu/ és

http://ugyhiddel.freeblog.hu/

Hello lányok, imádlak titeket, így ismeretlenül is! 🙂

És akkor még az öreg fákról. Az öreg fás blogokban a fákat szeretem. Valahogy vonzódom az öreg, göcsörtös fákhoz, aggódom értük, hogy letörnek, tönkremennek, villám csap beléjük, vagy kivágják őket. Hatalmasak, öregek, és olyanok, mintha tudnának valamit. Sok mindent láttak, de már nem akarják elmondani. Alájuk lehet ülni, meg lehet őket ölelni, és el lehet képzelni, hogy mennyi minden történt az alatt a sok-sok év alatt amíg ilyen hatalmassá növekedtek.
http://oregfak.blogspot.com/ és http://dendromania.hu/index.php

Ajánlom őket egy csésze forró teával, kockás plédbe burkolózva.

11 hozzászólás a(z) “Úgy hidd el, őket olvasom” című bejegyzéshez

Az "Itthon a panelban c. miskolci ingyenes újságban jelent meg fényképes cikk a gasztrobloggerekről. Te, Chili és Malackaraj szerepeltek. Fényképetek is benne van. Te chalachot sütsz, fonást mutatsz be. Miskolcon is népszerű vagy, ismerőseim közül többen a tv-ből ismernek.

Régen, állt a Nagykőrös felé vezető úton egy terebélyes koronájú fa. Amikor kivágták, anyukám szíve megszakadt. Mert amíg ő kislány volt, és amikor már az ő lányait vitte a nagymamához, a fa mindig köszöntötte őt, és ő is a fát. És egyszer csak nem volt köszönteni való… 🙁

Erdőbénye: csodás hely, többször nyaraltunk, teleltünk ott a Honvédségi üdülőben, varázslatos hely!

Már az is meglepett a múltkor, hogy kommenteltél. Az meg különösen, hogy saját bevallásod szerint már korábban is, csak más néven. De ettől a vallomástól a "nagyszájú, jópofa csaj"(köszönöm Lili) annyira elérzékenyült, hogy megkönnyezte. Ha csak feleannyi kellemes percet okoz neked az én bejezéseim olvasása, mint nekem a tieid, akkor már megérte. És akkor a Tokaj-hegyaljai gyökereimről még említést sem tettem:) Köszönöm Eszter.

Azért is jó szerintem néha blogokat ajánlani, mert egy csomó mindent elárul az ajánlójáról.
A fákon egyáltalán nem lepődtem meg, és az Úgy hidd el is olyasmi lelkivilág, kint te vagy Eszter a blogod alapján.
De van egy olyan tippem, hogy létezik egy igazi Fűszeres Eszter, aki olyan nagyszájú jópofa csaj, miont a Naomi Hengeer 😀

Van egy fám. Nem az enyém, de én annak hívom. Egy legelő közepén áll, a lehullott galyakat gondos kezek rendezik a fa alá kupacba. Nagyon takaros így, a legelő közepén az én öreg vackor fám. (mostanában annyi a fa tolvaj, hogy mindig izgulok érte)

:))

Én már az egész sorozatot többször végignéztem. Megvan mind és nagyon szeretem.

(És tegnap derült ki: nekem meg Erdőbénynei gyökereim is vannak. Apu mesélt a szülinapján tegnap. Kiderült: nagyapám évekig Erdőbényén élt. Úszómester volt, Nagy Sándornak hívták.:)) Meglepődtem. És ez enyhe kifejezés…)

🙂 Eszter…

(Ajánlom sok szeretettel a Miért éppen Alaszka egyik részét, az a címe: Az öreg fa. Az öreg chakakatalatuvik – Viki röviden – megbetegszik, a dokit hívják ki hozzá. Az egész falu összegyűl a templomban, mi legyen Vikivel. A doki (emberorvos és ki van akadva, hogy egy fához hívják ki) meghallgatja a fát, megvizsgálja, szakkönyveket szerez be, mindent megpróbál – de Viki meghal. Tűzelhalás – moddja ki a diagnózist a doki. Kivágják. A végén a falu kocsmájában egy ágát feldíszítik sok-sok virággal. Ez Viki temetése. Mindenki mesél egy történetet róla. Mikor alatta olvasott, a lomjában ült, először csókolózott az árnyékában… Vikit úgy búcsúztatják, mint egy embert. Halotti tort rendeznek neki.)

Bocs a hosszú kommentért, de számomra is a fák – társak. Élőléynek. Majdnem emberek.

Sok mindent szeretek a blogodban, de azt hogy így ajánlasz más blogokat az különösen! Régebben írtam egy blogot, és soha senki nem olvasta, mert az akkori menő blogok soha semmi pénzért be nem linkelték volna. Ez alól a te blogod üditő kivétel! Megyek olvasni.

Vélemény, hozzászólás?