Életem egyik vágya teljesült, amikor Mademosiell-től kaptam egy vajformázót! 🙂Az-az igazság, hogy ilyesmit kis hazánkban is árulnak, de brutális ára van, és mindig csak vágyálom maradt, pedig annyira más egy szépen megformázott vajtömbből kenegetni a reggeli kiflire a vajat! Aztán egyszer csak csöngetett a postás, és édesapám telefonált, hogy kaptam egy fakalodát Franciaországból. Mikor elmondtam, hogy mi is az a kaloda, apu jobban szemügyre vette, és közölte, hogy nagyon szép munka, szerinte nem drága érte a 10-15 ezer forint. Szerintem egy ügyes esztergályos itt is el tudná készíteni, és kicsit olcsóbban árulni, mindenféle méretben. Ebbe ugyanis 30 deka vaj fér, ami elég sok, helyes lehet egy 10 dekés fomázó is, és létezik egy-egy adagnyi vajat formázó kanálka is.
Sőt, elmesélte, hogy gyerekkorában, az ötvenes évek elején Erdőbényén a baskóiak árultak vajat, ugyanilyen ovális alakra formázva, a tetejébe egy virág karcolva. A hegyen át érkeztek Erdőbényére, ahol egy szép fehér terítőt terítettek a földre, majd tormaleveleken kínálták a sárga, illatos vajat. Ki volt találva: jó minőségű vaj, gusztusosan mutatott a zöld tormalevélen, alatta a hófehér terítő.
Milyen érdekes, hogy ami 50-60 éve még működött, az mára teljesen eltűnt! Pedig a házi vajnál kevés van, mi finomabb.
Milyen érdekes, hogy ami 50-60 éve még működött, az mára teljesen eltűnt! Pedig a házi vajnál kevés van, mi finomabb.
Tejipari emléktár
(A tegnapi játék megfejtését beírtam a posztba. Ma még lesz recept is, kapcsolódva a tegnapi játékhoz 🙂
(A tegnapi játék megfejtését beírtam a posztba. Ma még lesz recept is, kapcsolódva a tegnapi játékhoz 🙂
13 hozzászólás a(z) “Vajformázó” című bejegyzéshez
Úgy 15-20 éve a nagyapám a szabadkai tejpiacon olyan asszonytól vásárolta a vajat, aki ilyesmi formába nyomta bele, csak szögeletes volt; de különböző virág-variációi is voltak. Gyerekkoromban nagyon tetszett 🙂
Én is már évek óta szemezem az eBay-en fa vajformázókkal, de mindig meggyőztem magam, hogy felesleges luxus, és amúgy sem tudnám kiszedni belőle normálisan a vajat. Mert szok többségükben nem ilyen kalodaszerűek, mint a Tied, csak kifaragott fa forma. Bár van felülről kinyomós rendszerű is. Lehet, hogy mégis kell nekem is?
Aha, nekem pont a recékkel van gondom, de majd megvizezem.
🙂
Vajcifrázó! Ezaz! Tökéletes elnevezés 🙂 Mit törtem rajta a fejem, hogy lehetne nevezni! Vajczifrázó 🙂
Itt a vajat már eleve ilyen ovális és recés oldalúra formázva lehet kapni, úgyhogy én csak beleejtem a formába, és kint hagyom szobahőmérsékleten pár órára. Egy idő után megpuhul, és a saját súlyától belenyomódik a virágminta. Akkor aztán beteszem a hűtőbe, megdermed, és simán ki tudom operálni a formából.
Kedves Palócprovance, ahol eltünnek a háztáji gazdaságok, és a házivaj, ott mért is gyártanának vajcifrázót? Nagyon jó ez a szó! 🙂
Gyönyörű! Kár, hogy nálunk már teljesen eltűntek ezek a vajformázók! Vajcifrázó néven a szögletes formájút ismerem, általában rozmaring vagy más virágminta volt az alján.
Én vásárolnék más féléket is 🙂
Uhh, Eszter, halálra irigyellek!:))
Viszont adtál egy jó ötletet, van egy iparművész barátunk, fával dolgozik, ugyan most rettentő beteg szegény, de esetleg meg tudom győzni, hogy álljon neki ilyeneknek…
Tényleg! 🙂
Jobb mint a Lacibácsi….
Gyönyörű!:-)))
(Milyen vicces, hogy már az összes guglis hírdetés a blogodon fával kapcsolatos:-))
Jó reggelt mindenkinek! 🙂
Ildi, meglátni és megszeretni nálam is egy pillanat műve volt!
Nagyon szép! Nem éppen az alapfelszereléshez tartozik, de szerintem is nélkülözhetelen. Ezt pont 3 perce tudom, mióta itt olvstam. Én is! én is!
Jó reggelt 😉
Ilyen vajformázóról sem hallottam/láttam. Megint okosabb lettem 🙂