A hétvégét édesanyáméknál töltöttük, és a polcon ott egy halom régi Magyar Konyha. Vicces olvasmány huszonnyolc év távlatából, de elgondolkodtató is. Ami rögtön feltűnik, hogy mennyivel színvonalasabb volt az akkori lap, mint a mostani kiadás. 80 oldalon igazán mindenről szó esik, ami akkoriban a gasztronómiát jelenthette. Itt van rögtön Halász Zoltán cikke a vajról. Én kis tudatlan, azt gondoltam, hogy csak az utóbbi tíz évben derült fény a margaringyárak összeesküvésére, mellyel be akarták bizonyítani, hogy a vaj mennyire egészségtelen, idejétmúlt élelmiszer. Gondolom 79-ben nem is „álmodhattunk” arról, hogy egyszer majd nálunk is megveti a lábát az Unilever és mindent eláraszt a termékeivel. A cikkben még nyíltan meg is gyanúsítják őket, amiért 100 millió márkával támogatták a koleszterin propagandát. Persze a hidrogénezett növényolaj káros hatásairól szóló tanulmányok szponzorai között nem szerepeltek.Aztán itt van minden magyar háziasszony két vágyálma is: az Angéla I. BNV nagydíjas konyhabútor, ami még csak terv volt sajnos, de nagydíjat már kapott, és a Lehel hűtőgépgyár legújabb terméke a HB 240, helyes kis szlogennel a fénykép mellett: A háztartási hűtőszekrény a család éléskamrája 🙂
Következik egy két oldalas cikk, amely az üvegvisszaváltás bonyodalmaiba enged betekintést, sok fényképpel, majd egy kis divat-tanácsadás: Tisztán, szépen otthon is címmel. Ebből megtudhatjuk, hogy milyen remek viselet a vendégváró otthonka, „mert a pongyola – bármilyen szép, drága, csipkés-fodros legyen is – nem való vendégfogadásra”.
Utána két oldalas Mirelite receptajánló, majd olcsó oldalak. De a legjobb a Szegedi Konzervgyár egész oldalas hirdetése! A képen egy nem túl étvágygerjesztő töltött káposzta, mögötte a konzerves dobozzal, melyből világosan kiderül, hogy eme remek terméket bizony az NDK-s elvtársaknak szánták. És mellette a kedvcsináló: „Vállalatunk nagy figyelmet fordít a dolgozó nők második műszakjának megkönnyítésére. Az idő pénz, a főzés gond, a készételkonzerv megkönnyíti a háztartási munkát… Adható hozzá még egyéni fűszerkeverékkel összekevert tejföl is.”
Ne feledkezzünk meg a remek Linda-Mixről se, ami kávéízesítő volt fehér kis papírzacskóban. Tisztán emlékszem, hogy ezt soha semmilyen körülmények között nem lehetett csomómentesen elkeverni a kávéban.
A Ne féljünk a pulykától című cikk pedig elmagyarázza, hogy: „Ha nem bontott pulykát veszünk, akkor vágódeszkára fektetjük és éles késsel a hasrészt bevágjuk, mindkét kezünkkel a keletkezett nyílásba nyúlunk, óvatosan szétfeszítjük, és a pulyka egész belső részét óvatosan kiemeljük. A pulyka lábait közvetlenül a térde alatt eltörjük – nem vágjuk! – majd egyik kezünkkel a pulyka törzsét erősen megfogva, a másikkal a lábát erősen megrántva, a lábban végigfutó vastag ín könnyen eltávolítható.”
7 hozzászólás a(z) “1979-es Magyar Konyha” című bejegyzéshez
Kinagyítottam a képet, és 1979-ben már a harmadik évfolyam ment. Ha jól emlékszem, karácsonyra jelent meg az első szám, nagy siker volt.
Nem is tudom, mikor indult a Magyar Konyha, de hogy nagyon régen, az biztos. Nem volt olyan puccos mint a mai, de nem is az üzletről szólt. Én e korai számok valamelyikében találkoztam először a Römertopffal, és hosszú évekig őrizgettem, nem adtam kölcsön senkinek. Pár hónapja Szegedre kellett mennem, és egy 78 éves igazi hölggyel utaztam az Intercitin. A valaha jobb napokat megélt vegyészmérnöknő egy Magyar Konyha elsárgult lapjait tanulmányozta, és időnként jegyzetelt. Megkérdeztem, mit lehet ezekben a régi újságokban ma aktuálist találni? Azt válaszolta, hogy ezekben a régi számokban vannak igazán jó tanácsok a maradékok felhasználásáról, takarékos főzésről.
A görög joghurttal való tejfölhelyettesítésre én is felteszem a kezem :). Elvileg van itt is egy külön futó tejtermék, amely a tejföl megfelelője lenne, de az sokkal lisztesebb ízű, annyira nem szeretem. Tényleg a sűrű görög joghurt áll a legközelebb ízre is és állagra is a tejfölhöz :). De nyilván nem ugyanaz :).
Magyar Konyha nagyon megvan, a mai változata valóban a nyomába se ér a régi színvonalának és sokoldalúságának, ami azon viszonyok között fantáziadús szerkesztést kívánt.
Zúzmány? Ez nagyon jó! Végülis az, csak éppen ezt a magyar szót sem nagyon használjuk.
Igen, most már jókat mosolygunk rajta, hogy mit mivel javasoltak helyettesíteni, de gondoljunk csak bele, nem olyan nagyon régen “jött közel a világ”. Még most sem lehet ám mindenhol könnyen pl. fenyőmaghoz hozzájutni.
És a külföldön élő magyarok sem tudnak mindent beszerezni, ha hazai ízekre vágynak. Például görög joghurttal helyettesítik a tejfölt :).
🙂 Tiramisu-ba az a jó kis savanyú régi magyar sajtkrém? Egyszer ki is próbáltam 😮 És a görög joghurt=tejföl??? Valóban mókás…
Az én konyha- és főzésmániám is a Magyar Konyhával kezdődött a 80-as évek közepén! Az első betűtől az utolsóig kiolvastam a számait, gyakorlatilag ebből tanultam meg főzni és háztartást vezetni. Azóta azért már sikerült korszerűsödnöm kicsit…:)
Nekem a kor lenyomatát jelentik még a Lajos Mari – Hemző Károly-féle 99 étel 33 fotóval sorozat első darabjai is, szintén a 80-as évek végéről. A pesto-t genovai zúzmánynak mondják, az elérhetetlen fenyőmagot mandulával javasolják helyettesíteni, a parmezánt szintén kiváltják valamivel, kizárólag ananászbefőttet használnak, hiszen friss úgysem kapható, stb, stb… Mókás.:)