Hónap: 2013 február

Hideg volt tegnap délután is, mire hazaértünk az iskolából jól kipirult az arcunk. Pont harminc percre lakunk az iskolától, mindig gyalog megyünk, csak ha nagyon szakad az eső, akkor ülünk kocsiba, a villamos ugyanis negyed órányi útra áll meg, arra már akkor nem érdemes felszállni. De ez a harminc perc pont elég ahhoz, hogy mire hazaérünk, valami forróra vágyjunk, és úgy érezzük ha azonnal nem kapcsoljuk be a sütőt, akkor hiába van otthon 21 fok, megvesz minket az isten hidege. Úgyhogy most egy testet átmelegítő étel következik, nem épp tíz perc alatt, de fél óra alatt ez is meg van. Csípős, mert ez mostanában ez elvárás a harmadikos fiunktól, hogy aztán folyamatosan a száját legyezze, és huhogjon mellé. Arra már rájött, hogy szánsavas ásványvizet nem jó a csípősre inni, de azt még nem hiszi el, hogy a víz se igazán használ. Férfiasodik a fiatalember 🙂 A recept egy kicsit felturbózott mac and cheese, aka sajtostészta. De higgyetek nekem, ISTENI!

Hozzávalók 4 főre:
50 dkg apró tészta
1 l tej
1 babérlevél
1 ek mustárpor
3 gerezd fokhagyma
2 fej lila hagyma
4 ek vaj
2 doboz Philadelphia krémsajt
4 ek chipotle szósz (hipermarketben biztosan kapható, füstölt ízű, csípős szósz)
30 dkg cheddar sajt lereszelve
1 kk koriander mag mozsárban kicsit összetörve
1 zsömle durvára ledarálva morzsának
só, bors

Bekapcsolom a sütőt 180 fokra. Felforralom a tejet egy nagyobb magas falú serpenyőben a lereszelt fokhagymával, babérlevéllel, mustárporral, sóval, borssal. A felkarikázott lila hagymát egy másik serpenyőben vajon megfonnyasztom. Félig megfőzöm a tejben a tésztát, majd kiveszem a babérlevelet. Ha elég széles volt a serpenyő, akkor annyi tej marad csak benne, ami félig lepi el a tésztát. Belekeverem a Philadelphiát, a chipotlét, a sajt felét, a hagymát és a koriandert. Kis edényekbe osztom, vagy egy nagy tepsibe simítom, megszórom a maradék sajttal és a zsemlemorzsával. Betolom a sütőbe és szép pirosra sütöm a tetejét.

Zempléni Pista írása

… én is hej, bajor paraszt lenni. Mondjuk a tartományi székhelyért a történelmi időkben Münchennel folyvást hadban álló, manapság inkább püspöki dómjáról és agráregyeteméről híres Freising barokk város szomszédságában.

Giggenhausen zöld lankák közt fekvő csendes falucska, mindössze ötszázan lakják. Utcáin sétálva olyan hangulatot áraszt, mintha a Balaton-felvidék valamelyik rendezett településén járnánk: az utak kanyargósak, a házak fehérre meszeltek, az ablakokból muskátli integet. A lakók láthatóan ragaszkodnak az öreg épületekhez: magtár, vagy raktár, ha nagyapának jó volt, az unoka is talál neki funkciót. A legelő marhák, a hajladozó kukorica és a rendezett káposzta táblák által körülölelt falu sem szlavón étterme, sem helyi sörfőzője okán nem híresült el. Amolyan kispolgárias, tájba illő bajor tucatfalu.

Nem úgy a benne lakók. Giggenhausen polgárai ugyanis élenjáróak a közösségi élet terén.

Reggel van, csöngetnek.

– Köszöntjük önöket Giggenhausenben! Melyik egyesülethez csatlakoznak? – Kérdezik az ajtóban álló idősebb asszonyok a fiatal párt. Az osztrák Hermann és a magyar Andrea értetlenül néz. Csak nemrég vették a házat, tegnap költöztek be. A ruhák még dobozokban, az első kávé a bögrében, szomszédolásra nem maradt idő. Évek óta Münchenben élve tapasztalták, hogy a bajorok udvariasak, de erre a kérdésre nem számítottak.  

 – A Színjátszó Kör, a Májusfa Állítók Egyesülete, vagy a férfikórus érdekli önöket? A Nagymama-Nagypapa Egyesülethez még fiataloknak tűnnek. – szólnak az asszonyok, átadva a helyi szokás szerint szerencsét hozó sót és kenyeret, majd mosolyogva távoznak.

A fiatal pár számára hamarosan kiderül, a kérdés központi téma a faluban, a mindennapok szerves része, melyre rövid úton belül illik választ adniuk. A ház megvásárlásával ugyanis az itteni mozgalmas közösséget is szomszédságul kapták. Lakosságarány tekintetében Giggenhausen Bajorország listavezetője a civil szerveződések tekintetében, a falu összetartozását tíz aktív közösségi élettel működő egyesület szavatolja.

Richard Maier 72 éves kovács, mezőgazdasági gépész. Egész élete a környező földek és az azt művelő gépek körül telt. Az idők folyamán különös vonzalma alakult ki az öreg vasak iránt. Számára az agrárium ezen ipartörténeti masinái többek, mint lélektelen tárgyi eszközök. Lelemények ők, a természetközeli műszaki ember szellemi alkotásai, egyben múltidéző generációs sorstársak. A helyi és a szomszédos schaidenhauseni gazdálkodókkal való sörözések alkalmával kiderült számára, nincs egyedül masina fétisével, más gazdálkodók is tisztelettel szólnak a régi gépekről. Valamennyien gondosan ápolják traktorjaikat, gondolnak rájuk és bármit is mond a család, nehezen válnak meg tőlük. Az öreg traktorosok e fura hóbortjukról való beszélgetéseik 2009-ben odáig vezettek, hogy egy szép napon új szerveződés alapítását jelentették be. Az eseményt stílszerűen Herr Maier Giggenhausen közepén lévő gépszínében tartották. 36 gazdálkodó és néhány pofa helyi sör társaságában megalakult az ’öreg traktorok és öreg traktorosok egyesülete’.

Richar Maier és két zetorista

 Semmilyen összefogás, közösségi élet nem működhet ugyanakkor ünnepnapok nélkül, így az oldtimer barátok azonmód kétévente megtartott helyi érdekű, a hasonszőrűek találkozását elősegítő esemény megtartásáról döntöttek. A Giggenhausen-Scheidenhausen Oldtimer Treffen (Oldtimer Találkozó) mentes minden hangzatos, magasztos, önigazoló törekvéstől. Csak a régi gépek és az emberek számítanak. Az ötletgazda Richard Maier szóvivőket megszégyenítő egyszerűséggel ad választ az esemény célját firtató kérdésre: „a baráti összejövetel élményéért csináljuk”.

 Öreg traktorosok, ha összejönnek

2012 őszén az Oldtimer Találkozó 150 traktor reggeli felvonulásával kezdődött a faluban, egész napos mustrájukkal folytatódott és közben mindenki betért a gépszínbe, ahol a lócákon zajlott a közösségi élet. Mint megtudtam, a találkozó megszervezésével senki nem várt az önkormányzatra, a feladatokat az ügyet és a közösséget fontosnak tartó egyének maguktól, önszerveződően végezték. Nincsenek kötelező fellépők, így nincs költségvetési kényszer sem, továbbá nincs központi színpad, hangosítás, polgármesteri köszöntő, kutyás bemutató, közvetlenséget mímelő városi haknisztár, vagy fellépéstől izgatott iskolai tánccsoport. A helyi sörfőzde se próbálja társadalmi felelősségét szponzorplakátjai útján kifejezni.

 

A maníroktól mentes falusi ünnep önkéntesei egész nap mosolyogva végzik, amit vállaltak. Berd és Monika kínálja a sült húst (Rollbraten), Frau Maier vállalta a kasszakezelés felelősségét. Ingyen ebéd nincs. A falusiak otthon készített süteményüket hozzák és árulják, ezzel fejezik ki az öreg traktorok és traktorosok iránti tiszteletüket. A faluba érkező résztvevők ilyen körülmények között örömmel fizetik meg mindennek az árát, a bevétel úgyis helyben fordítódik majd jótékony célokra.

Az apák és nagyapák mára százharminc főre növekedett közösségének legnagyobb büszkeségére a fiatalok is egyre többen csatlakoznak. Jönnek a traktormustrára csapatostul, vetélkednek egymással a műszaki ismeretek terén, s ha kell, kiveszik részüket a szervezésből. Ez a kéttucatnyi, többnyire még tizenéves alkotná az egyesület ifjúsági szakosztályát, amennyiben a szervezeti hierarchizálódás elődeikhez hasonlóan bármilyen módon is érdekelné őket. Legfiatalabb tagjuk egy 12 éves ifjú hölgy.

A találkozó mára nem csak a traktorokról szól, az idők folyamán kiegészült minden öreg szerkezettel, aminek kettő, vagy négy kereke van. Tavaly egy több, mint egy évszázados traktor, valamint egy 1929-os kiadású Harley Davidson volt a legidősebb résztvevő.

Aki Giggenhausenben kíván élni, annak számolnia kell azzal, hogy kétévente egyszer százszámra érkeznek ide öntudatos, munkájukra és életformájukra büszke parasztok, hogy kiglancolt masinájukat közszemlére tegyék. Egyre többen jönnek és egyre messzebbről, igazolva, hogy az agrárkultúra fontos része a vidéki életnek, akkor is, ha Porsche áll a garázsban. Azt pedig, hogy a bajorokon kívül ezt mások is így gondolják, mutatja annak a három fős baráti társaságnak az esete, akik a Rajna vidékéről érkeztek. Egyikőjük lakókocsiját akasztották a traktor után és napokon keresztül így tettek meg 500 kilométert, hogy részt vehessenek a találkozón és azon képviseljék falujukat.

Hermann és Andrea végül megtudta, hogy a Tűzoltók Egyesülete, a Harci Veteránok Egyesülete, a Lövészek Egyesülete, valamint az 1860-asok (labdarúgó) egyesülete is szeretettel várja őket. Hermann a traktorosokat, Andrea a színjátszókört választotta.

De szeretnék egy ilyen zempléni faluban jó sokáig élni…