Az erdő ajándéka

Nem akartam én gombával megrakott kosarakkal hazaérkezni a kirándulásból (akkor minek volt nálam kosár?!), de ha már az ösvény közepén is tinórúk nőnek, méghozzá annyi, hogy kaszálni lehet, akkor nem volt mit tenni, muszáj volt őket hazahozni. Különben felrúgnák őket a figyelmetlen erdőjárók, vagy megenné őket a csiga. Ugye. Különben is gyengém a házi metélttel tálalt erdei gomba, hátmég vad kakukkfűvel.
Vad kakukkfű a Zemplénben mindenhol terem, (a Bükkben is gyakori) nem is kell különösebben keresni, elég lassan sétálni a réteken, rögtön érezni az illatát. Egy egész évi adag könnyen összegyűjthető fél óra alatt, akkor érdemes szedni, amikor virágzik, mert ilyenkor még a szokásosnál is sokkal illatosabb. Annyira, hogy a szárított vad kakukkfű illata intenzívebb a friss, cserepes társáénál.
A harmadik fontos hozzávaló a szép, száraz, fehérbor. Minden volt itthon, kivéve a házi metélt, hát gyorsan gyúrtam egy adagot, sőt lasagna tésztát is, de arról majd legközelebb.
Hozzávalók:
40 dkg tinórú gomba
5 dkg vaj
3 dl tejszín
3 gerezd fokhagyma
1,5 dl fehérbor
Vad kakukkfű
Só, bors
Szerecsendió
Házi szélesmetélt
A vajra rászóróm a zúzott fokhagymát, majd a gombát. Pár perc párolás után sózóm, borsozom, felöntöm tejszínnel, majd a borral. Belereszelek egy pici szerecsendiót (tényleg picit), és megszóróm kakukkfűvel. Rögtön elzárom alatta a lángot, a kakukkfüvet már nem forralom. Frissen kifőtt tésztával tálalom.
Nekem ez igazi romantikus vacsora része, olyan férjjel összebújós, borozgatós, gyertyás, beszélgetős estéjé. 🙂