Nem akartam tegnap lencsét főzni! Csakhogy este hatkor megszólalt a kapucsengő, és a barátaink álltak lent szó szerint behavazva. Két kérésük volt, egy bögre forralt bor, és egy tál lencseleves. Nem hittek nekem, hogy nincs itthon lencse, és hajthatatlanok voltak. Végül találtam egy fél zacskó vörös lencsét, ami biztosan kevés hat embernek. Úgyhogy sejthető volt, hogy valamilyen tésztával fogjuk enni. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy penne is mindössze egy fél zacskóval árválkodott a szekrényben. Maradt a spagetti, pedig a penne jobb választás lett volna, viszont a nagy kutakodás közepette felleltünk kétféle mustármagot, kétféle mustárport, és több mustárt is.Hozzávalók:
15 dkg vörös lencse
3 dl tejszín
1 ek fehér mustármag
1 ek fekete mustármag
8 gerezd fokhagyma
2 kk mustárpor
1-1 ek mustár három féle mustárból
Só, bors
Petrezselyem zöld
Barnacukor
Zöldség alaplé
1 kk garam maszala
1 kk őrölt szegfűbors
Chili
A lencsét annyi alaplében, amennyi ellepi megfőztem. Ahogy dagad a lencse, mindig pótólni kell a mennyiséget. Közben hozzáadtam a fűszereket, a mustármagokat, mustárport. A valódi mustárt csak a végén kevertem hozzá, hogy a Dijoni mustár magjai ne főjenek teljesen szét. Mire megfőtt (max 15 perc) a fehér, és a fekete mustármag is megpuhult. Cukorral ellensúlyoztam a savanykásságát, és csípősségét. A tejszínt csak a végén öntöttem bele, mert nem szabad túlfőzni, akkor ugyanis kicsapódik belőle a zsír.
4 hozzászólás a(z) “Mustáros lencse” című bejegyzéshez
Szép 🙂 (Nem a fehérje csapódik ki?)
Ez nagyon jólhangzik, és jól néz ki. Én is kipróbálom ha majd nem lesz ottthon semmi 🙂
Még mondja valaki, hogy a legjobb dolgok nem a véletleneken múlnak. Ezt a receptet normál esetben nem lehet kitalálni:) Nekem ilyen a pirított dióval és csilivel néhány olajbogyóval és némi parmezánnal nyakon öntött spagetti:)
Mi szoktunk egy hasonló ételt főzni, de abban nincs lencse, viszont hússzeletek úsznak benne. Mivel a szaft nagyon gyorsan elfogy, gondolom ez a lencsés változat is isteni lehet.