Dávid olvasni tanul

A zsidó gyerekek életében a hároméves kor igazi mérföldkő. A vallásos családba született kisfiúknak ilyenkor vágják le a haját először, ünnepélyes keretek között, és ekkor kezdik meg a “tanulmányaikat” is, vagyis elkezdenek tanulni olvasni. Egy zsidónak muszáj tudni olvasni, és ez régen is így volt, minden család előkaparta a taníttatásra való pénzt, még a legszegényebbek is.
A kisfiúkat azidőtájt héderbe küldték, (ez egy iskola féle), ahol megkezdte a Tóra tanulását. Első nap, amikor a kisfiút megtanították az első pár betűre, mézet csöpögtettek a papírra, vagy édes süteményt, mazsolát kapott, hogy érezze, a tanulás édes.
Manapság sincs ez másként a zsidó óvodákban, a kiscsoportosok játékosan elkezdik megismerni a betűket, hogy mire iskolába kerülnek, a héber olvasás már menjen.
Dávidunk három és fél éves, és már egy jó pár betűt ismer. Nagyon kreatív, és kedves óvónénije annyira megszeretteti velük az olvasást, hogyha héber betűt látnak, csillog a szemük. Szeptemberben azzal kezdték, hogy minden gyerek megismerte a saját neve kezdőbetűjét. Mivel kevesen, kb. tízen járnak a csoportba, hamar felismerték a barátok betűit is, amit decemberben a hanuka ünnepségen be is mutattak nekünk, büszke szülőknek.
Most éppen a Váv és a Záyin betűket tanulják. Minden oldalát megismerik a betűnek, megsütik süteményből, amit meg is esznek. Tegnap azzal szállt le a fiam az iskolabuszról, hogy mond nekem egy receptet: liszt, tojás, sugár. És mi az a sugár? Hát a cukor! 🙂 (Angol az óvónéni)
Múlt héten kifestették a betűket, körberajzolták egy sablon segítségével, és mesét is hallottak róla:
“A Váv, és a Záyin nagyon jó barátok, még hasonlítanak is egymásra. A Váv betű elég sovány, ezért megtanítottuk egészségesen táplálkozni (ez is téma mostanában). A Záyin állandóan felugrál a székéről. Megmondtuk neki, hogy csak azok a gyerekek kapnak matricát, akik szépen ülnek a székükön. (Érti valaki, miért olyan nagy kincs egy kiscsoportosnak egy kétforintos nagyságú matrica, amit a pulcsijára ragasztanak, hogy még rendesen ülni is hajlandó érte?) Kidíszítettük a Záyint csíkokkal, mint amilyen a zebra. A Váv betűt virágokkal díszítettük fel”
Mindezt azért írtam le, mert azt olvastam, hogy azoknál a zsidó gyerekeknél, akik kicsi korukban lassan kezdenek el olvasni tanulni, nem találnak diszlexiásokat. Ha ez tudható, akkor általános iskolában miért kell fél év alatt megtanulni olvasni?

Nagyobb gyerekeknél is vannak problémák az irodalom oktatásban.