Purim פורים a sorsvetés ünnepe

Idén purim ünnepe március 20.-án este kezdődik, és másnap estig tart. A zsidó naptár szerint Ádár hónap 14-én ünnepeljük, de szökőévben mindig a második Ádár havi 14-én.

A purim története Eszter (אסתר) könyvében (megila) olvasható, az egyetlen olyan szentírási műben, amelyben nem szerepel Isten neve. Az ünnep történelmi hátterét Eszter könyvéből (Megilát Esztér) ismerhetjük meg, ami leírja, hogy az ie.470-es években Áhásvéros király ( Xerxes) uralkodásának idejében az ámálék népből származó főminiszter Hámán volt, aki el akarta pusztítani a Perzsa Birodalom minden zsidó lakóját.

Itt élt akkoriban a zsidó Mordeháj akinek nevelt lánya Eszter meghiúsította Hámán gonosz tervét és megmentette a zsidókat a pusztulástól. Mordecháj volt az első a történelemben, akit zsidónak neveztek. Azelőtt hébereknek vagy izraelitáknak hívták a zsidókat. Mordecháj, aki nem volt hajlandó leborulni Hámán előtt, Benjámin leszármazottja volt. Benjámin Jákob egyetlen fia, aki nem borult le Hámán őse, Ézsau előtt. A sorsvetéssel megállapított napon (ádár 13) nagyot fordult a kocka és a zsidók fegyverrel a kézben védték meg magukat és számoltak le ellenségeikkel, majd ahogyan Eszter könyvében olvashatjuk: “…a vidéki zsidók, kik nyílt városokban laknak, megülik ádár tizennegyedik napját örömmel, lakomával, ünnepnappal s ajándékokat küldve egymásnak” (IX,19).
“Mordecháj leírta mindezeket az eseményeket. Majd leveleket küldött… a zsidóknak… és kötelezővé tette számukra, hogy tartsák meg ádár hónap tizennegyedik és tizenötödik napját… Tegyék azokat az evés-ivás és az öröm napjaivá, amikor egymásnak ajándékokat, a szegényeknek pedig adományokat küldenek. A zsidók megfogadták, hogy … sem ők, sem utódaik, sem a hozzájuk csatlakozók nem szüntetik meg, hanem megtartják ezt a két napot* a kapott írás szerint és az előírt időben minden esztendőben…” (Eszter 9:20-23., 27.)Hámán rendeletét sosem vonták vissza. Achasvéros azonban kiadott egy olyan rendeletet, hogy a zsidók megvédhetik magukat.Akkoriban a világ minden egyes zsidója Ahasvéros birodalmában élt, így ha Hámánnak sikerül a terve, akkor a világ összes zsidóját kiirtotta volna.

Az ünnep megtartásának legjellemzőbb vonása, hogy Purim előestéjén a zsinagógában meghallgatjuk az Eszter-tekercs, közismertebb nevén a Megilá felolvasását. A következő reggelen, Purim napján, a sáchrit istentiszteleten is felolvassák a Megilát. Előírás szerint a nők is meghallgatják, mert nekik ugyancsak részük volt a megmenekülésben, és a történet főhőse is egy nő: Eszter királynő. A gyerekek is menjenek el ilyenkor a templomba, hogy teljesítsék ezt a kötelezettséget. Szokás zajongani, kereplőt csörgetni, valahányszor Hámán nevét említik felolvasás közben. Ez abból a bibliai utasításból ered, hogy “töröltessék ki Ámálék neve”, aki az egyiptomi kivonulás után a zsidók első számú ellenségének számított. (Hámán Ámálék családjából származott.)
Nálunk az óvodában is felolvassák ilyenkor a megilát, és a gyerekek már hetekkel előtte elkezdik feldíszíteni a termüket, elkezdenek „gyakorolni” zajongani, hogy a legnagyobb zajt csaphassák amikor meghallják Hámán nevét. Annyira helyesek ilyenkor a legkisebbek, ahogy figyelnek, majd gyorsan csapkodják az asztalt, kerepelnek 🙂
Előírás, hogy purim ünnepén meg kell ajándékozni legalább egy embertársunkat kétféle dologgal, olyannal amely rögtön alkalmas az elfogyasztásra. Ezt az ajándékküldést hívjuk a közismert jiddis szóval sláhmónesznek (héberül: misloáh mánot). E kedves figyelmességre, kötelességre Eszter könyvében van utalás a IX. fejezet 19. mondatában: “…megülik ádár tizennegyedik napját (…) ajándékokat küldve (misloáh mánot) egymásnak.” Én idén pénteken délelőtt Shadai-éknál múlatom majd az időt, délután pedig Meirnél, úgyhogy ők lesznek ezek az embertársaim. 🙂
A szűkölködőkkel való törődés egész évben kötelességük a zsidóknak. Mégis különösen Purimkor fontos, hogy hozzásegítsük a szükséget szenvedőket saját ünnepük megüléséhez, ezzel is kinyilvánítva, hogy egy nép vagyunk, amelyet közös kötelék fűz össze. Még a szegénynek – aki maga is rászorul az adományra – is kell adnia. Erre is van egy tippem, ha valaki nem tudna hová pénzt küldeni, akkor itt egy valóban rászoruló család Vkorsi blogján. Legalább két embertársunknak kell adni ajándékot, mely ez esetben lehet pénz is. E fontos előírást bölcseink az alábbi mondatokra alapozzák: “Mint azon napokat, melyekben a zsidók megnyugodtak ellenségeiktől, s azon hónapot mely megváltozott nekik búból örömre, s gyászból ünnepnapra; hogy megüljék azokat lakoma és örömnapnak, ajándékokat küldve egymásnak és adományokat a szegényeknek (mátánot leevjonim)” -Megilát Esztér IX,22.
Purim megünneplésének negyedik parancsolata: “enni, inni, vigadni”.
Purim napján családi ünnepi vacsorát kell tartani. Ezt a szeudát délután kezdik, és késő estig folytatják. Purim az egyetlen olyan ünnep, amelyen a mértéktelen ivás szokásos korlátozását szabad felrúgni. “Addig kell inni, amíg még különbséget tudunk tenni “az átkozott Hámán” és “az áldott Mordecháj” között” – mondják a bölcsek (Megilá 7b.). Pár szóval: be kell rúgni 🙂
Ilyenkor sok édességet eszünk, legismertebb a hámán füle, vagy hámántashen, és flódni.
Este mindenki jelmezbe bújik, és így ünnepel. A zsidó óvodákban ilyenkor van a maskarás bál, nálunk szerdán lesz, már nagyon izgulunk!
Kapcsolódó cikk:
A Judapest cikke Charlie tollából: Ünnepelhető-e, ünneplendő-e a történelem?
Meir írása: Purim, vagy amit akartok. A háború előtti budapesti Purimról