Akinek kisgyereke van, az biztosan ismeri ezt a versikét: Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecetSósat, sósat, jó ropogósat
Aki vesz annak lesz,
Aki nem vesz, éhes lesz.
Valamelyik nap ezt mondogattuk Dáviddal, mikor is rájöttem, hogy ő bizony nem is tudja mi az a perec. Amikor én voltam gyerek, négy éves korom körül már egészen biztosan jártunk néha moziba. Legjobban az Urániát szerettem, mert ott lehetett attól rettegni film közben, hogy leszakad az a gyönyörű csillár, és közben hatalmas sós pereceket lehetett ropogtatni.Én nem merem elvinni a fiam moziba, mert bár nem egy ijedős srác, az a több ezer watt, ami a Dolby Surround mozikban bömböl, biztosan megrémítené. Úgyhogy nem maradt más hátra, mint perecet sütni, aminek a receptjére egy zsidó szakácskönyvben leltem. Nagyon hasonlít a bagel-hez, gondolom ezért is sütötték ezt is szeretettel a kelet-európai bevándorlók Amerika szerte. Hozzávalók:
50 dkg liszt
1 tojás
1 dl olaj
½ kocka élesztő
2 kk só
1 kk cukor
2,5 dl langyos tej
A hozzávalókat 20 percig dagasztottam, majd lefedve duplájára kelesztettem. Kinyomkodtam belőle a levegőt, kicsit átgyúrtam, majd 20 egyenlő gombócot formáztam belőle, és ezeket hosszú hengerré sodortam. Perecet csavartam belőlük, kicsit lespricceltem vízzel, és újabb 30 percet hagytam pihenni.
Közben felfűtöttem a sütőt 200 fokra, és egy széles edényben vizet forraltam. A lobogó vízbe dobtam a pereceket (egyszerre csak kettőt), és mindkét oldalukat 5-5 másodpercig főztem. Sütőpapírral borított tepsire szedtem őket, megszórtam sóval, és mákkal, majd 20 perc alatt aranybarnára sütöttem.
A frászkarika pedig, perec alakú sütemény, amelyen a görcsöktől kínzott csecsemőt átbújtatták. Ha valaki nem tudná :-)A kedvenc mondásom se maradhat ki: megmondom kerek perec.
Eredetileg a Judapesten
15 hozzászólás a(z) “Perec, avagy frászkarika” című bejegyzéshez
Igen, a sima élesztőt egy pici cukros folyadékban kell felfuttatni. Egyébként semmivel sem jobb mint a száritott, sőt, a szárított a biztos minőség.
Köszönöm szépen! 🙂
És nagyon örülök, hogy jól sikerült!
Ah, ápropó technikai kérdés. Ha 1/2 kocka élesztőt használok. Azt hogyan kell előkészíteni? Felfuttatni a tejben? (Bocsi de eddig mirelit király voltam :D) Szerencsére volt otthon száírittt, szóval előbbit azzal oldaottam meg.
A sikerre tekintettel megint kell majd csinálnom asszem 😀 Egyébként nincs is jobb hétvégi kikapcsolódás, mint dögönyözni a tésztát 20 percig 😀 Kétszer is hagytam megkelni, hogy átgyúrhassam alaposan.
Most 4 hónapos kisfiam születése óta egyre többet főzőcskézek otthon (gyerek fenekét rázni kell napközben és feleségem elfoglalt :D), mert párom örül, ha főételt meg tudja csinálni. Desszert nélkül viszont nincsen hétvége.
Gondoltam ráállok a rendes sütésre, főzésre. Dolcevita után – csokis-narancsos keksz – téged választottalak, mert nagyon tetszenek az étkek, amiket itt bemutatsz.
A vízben 5-5 sec azért is jó, mert a “nehezebb” feltétek jól elhelyezhetők utána. Én pl. nagyon szeretem a moziban kapható szotyis perecet – bár az túl puha. Na én egy konyharuhára kiszóratam egy jó adag magot és a szűrővel rápottyantottam erre az ágyra a nedves tésztát. Ha fejjel lefelé vettem ki akkor mellé raktam és ráhajtottam a ronggyal a szotyikra és finoman belenyomkodtam. Így sikerült “teljes szotyi lefedettséget” elérnem 😀 Aztán lett még trapistás is (nem látszott a perec a sok sajttól), meg sós szotyis, meg sima sós (jóhogy Toma megkérdezte).
Egy gond volt, hogy rájöttem ezt a sütést estére kell halasztani, mert 15 órakor kivettem a 19 perecet és este – feleségem reggelijéhez – úgy kellett a családtól az utolsó szem sajtosat megmentenem 😀 Párom szerint reggelre lett az igazi, ahogy kicsit száradt, roppanós lett és összeért az íz.
Köszi szépen! Legközelebb talán vmi főételeddel is bepróbálkozom. Egy mostantól tartós olvasód.
Szazala, nagyon örülök, hogy ilyen bátor vagy, és hamburger tésztából is működik.
A főzés ennél a recptnél fontos. Nem a puhaságára van hatással egyébként, de hat teheted ne spórold meg.
hello,
a sütés előtti 5-5 mp főzés nélkül is puha lesz, vagy az a “magic”?
thx
TGI
Már keltek reggel a hamburgerzsemlék,amikor benéztem ide!Mivel jó sokat dagasztottam(6 nagydarab felnőttnek),igy tudtam lecsippenteni egy tepsirevaló perecnek,és finomak is lettek!Úgy jártam el,ahogy leirtad,csak persze a tészta volt egy icipicit más!
köszi!
Szia Fűszeres!
A Te blogodon nincs szó a Púrimról?
köszi eszter! a hétvégén kibróbálom a pereckészítést. lehet, hogy poszt is lesz belőle:))
a régifajta is puha, amikor friss.
de ez számomra is csak felnőttként derült ki.
gyerekként elfogadtam olyan száraz ropogósnak és imádtam
hmmm jó is lesz ez a perecsütés délutáni programnak 🙂
Nagyon mondjátok, lehet, hogy mégis elviszem moziba 🙂
Toma:1/2 kocka élesztő, az 2 kk szárított.
3 evőkanál lisztet és az 1 evőkanál sót annyi vízzel elkeversz, hogy folyós massza legyen. Ha a perec színesedni kezd, a tetejére csorgatod, és még pár percig viszateszed a sütőbe.
Ez a fajta perec egyébként puhább, mint a régi fajta, inkább olyan bécsinek mondanám.
szárott=szárított:)
a fél kocka élesztő, az mennyi szárott?
én imádtam a perecet gyerekkoromban. előszőr mindig a sót rágtam le róla. tényleg nem tudod, hogyan kell olyan só pacákat csinálni a perecre?
kedves Eszter, vannak dolby nélküli mozik, illetve termek is, például a cinema city-kben a kistermek. nyilván bp-en más az elrendezésük, mint itt, pécsen, nálunk az egyes, négyes, hetes és tizes termek a kicsik. ezekben nincs dolby, azaz valamivel halkabbak is.
Vidd el nyugodtan moziba, a gyerekek imádják a hangosságot, ha meg nagyon zavarja, befoghatja a fülét. Ha félárú előadásra mentek, és “ellenőrzött” filmre, nem lesz gond, nálunk a kicsit félős 4 éves az ölemben teljes eksztázisban ülte végig a jó filmet, aztán a végén már azon vihogtunk, hogy mi nevetünk a legtöbbet és leghangosabban (volt vagy 6 fő az össz.közönség).