Gyerekkoromban a házikenyeresnél lehetett kapni brióst. Szerettem, néha vettem reggelire. Most azonban, hogy kaptam Franciaországból jófajta élesztőt, amire az volt írva, hogy kiváló brióshoz is, nekem is ki kellett próbálnom ezt a süteményt.
Eddig evett briósaim nem voltak briósnak nevezhetőek, ezt már most az elején le kell szögeznem. Mert a briós az maga a csoda, viszonylag sok munkával, sok-sok vajjal és tojással, amit a magyar pékek szeretnek kispórolni.
A recept, ami alapján dolgoztam 5 cm távolságot ajánl a tepsin a sütemények között. Ezt én legalább 10cm-re módosítom, és még így is lehet, hogy összeér majd sütés közben.
Hozzávalók:
50 dkg rétesliszt
7 g szárított élesztő
7 tojás +1 sárgája a kenéshez
40 dkg jó minőségű vaj (nem margarin!)
5 dkg porcukor
5 dkg mazsola
só
A lisztet az élesztővel, és a porcukorral elkevertem, majd géppel belekevertem 4 tojást. Amikor a tojások elkeveredtek, hozzáadtam a maradék 3 tojást is. Kb. öt perc dagasztás után kevertem bele kanalanként a szobahőmérsékletű vajat, és a sót. Nagyon-nagyon ragadós, viszonylag híg tészta lett az eredmény. 20-25 perc dagasztás után a tészta kezdett elválni az edény falától. Ekkor kinyomkodtam belőle a levegőt belekevertem a mazsolát, lefedtem fóliával, és egy órát pihentettem a hűtőben a tállal együtt.
Egy óra után kivettem, és szobahőmérsékleten újabb egy órát kelesztettem. Kis gombócokat formáztam belőlük, és sütőpapírral bélelt lemezre tettem őket. 24 db. lett belőle, két lemezre fért rá.
Duplájára kelesztettem egy óra alatt, megkentem a tojássárgájával, majd 200 fokos sütőbe toltam, és szép pirosra sütöttem. Megéri a macerát, szombaton kitűnő reggeli egy pohár tejjel.
19 hozzászólás a(z) “Briós” című bejegyzéshez
Kíváncsi leszek!
Bosch. Muszáj volt gázost vennem, mert nincs a konyhában megfelelő áramellátás, illetve gázból csak általányt fizetünk, de már bánom.
De a vaj már kelsztéskor szivárgott belőle, sütéskor már nem volt vele probléma, szóval nem sütővel volt most a baj, kivételesen. Inkább a melegre gyanakszom. Még egy próbát kap még a recept 🙂
Nekem a vaj nem tünt túl soknak, de azt el kell mondani, hogy a sütőpapírra hagyott egy nagyobbacska foltot valóban.
Dan Lepard olyan recepteket ír (kenyér) hogy mindent grammra elmond, még a tojást is, meg ilyeneket ír, hogy 28,5 fokos víz 🙂
Vicces, de biztosan ilyen apróságok is számítanak. Én eddig a szakácsok könyvében nem csalódtam. Milyen sütőd van?
Visszavonom, az angol ugyanaz. Akkor a 30 fok nem jó. Vagy valami más :).
Na, hallod, meghalt Mátyás király, oda az igazság. Éz az már milyen régen volt 🙂
Egyébként egy rahedli receptet feltúrtam a neten, ekkora mennyiségű tésztába sehol nem irnak ilyen irgalmatlanul sok vajat. Nekem gyanús, hogy elírtak valamit a magyar fordításban /megkérdem phzs-t nézze meg, neki megvan az angol változat/. És lehet, hogy meg kéne kísérelni a tojásfehérjét valami folyékony tejtermékre cserélni.
A kiszáradás valóban így van, ebből egy maradt, a többi rögtön elfogyott, de az az egy már nem volt az igazi egy óra múlva.
Néha úgy érzem, hogy nincs igazség a tészták terén 🙂
Ahogy nézem, ez a Szakácsok könyvében lévő recept. A hétvégén megpróbáltam, nekem nem jött össze, pedig szinte mindent úgy csináltam, ahogy a könyvben volt. Persze lehet, hogy túl meleg volt hozzá, és a vaj túlzottan elfolyósodott. Az eredeti mennyiségek alapján a tészta állaga még csak nem is hasonlított a könyvben publikált képhez, kénytelen voltam még 15-20 deka lisztet hozzáadni, hogy egyáltalán közelítsen hozzá. Ráadást a meleg annyira nem tett jót neki, hogy kelesztéskor egy kis vaj ki is folyt belőle.
A másik dolog: az a tapasztalatom, ha egész tojás megy a kelt tésztába, akkor a tészta gyorsan kiszárad, csak tojássárgájával sokkal jobban működik. Nem tudom, ebben nem lenne érdemes kipróbálni?
A lényeg, hogy most vánom kell, míg hűvösebb lesz, hogy ezt a receptet mégegyszer megpróbáljam, hátha akkor jobban sikerül. /A szamócás posztban látható a végeredmény/
na, ezt ki fogom próbálni. nemrég egy nagyon különleges étteremben életem legjobb briósát ettem, utána elkezdtem recepteket tesztelni. itt a következő, remek
Nagyon klassz !
Koszi a receptert.
Tomi
ez jól hangzik, ezt ki kell próbálni!
Csak nem sikerült briós-élesztőt szerezned ????????
Aha! Javítom 🙂
Az élesztő: “Vahiné” super active.
A kelttésztánál nagyon fontos a hoszzú kidolgozási idő, és a liszt langyossága is. Én felhasználás előtt 15 mp-re be szoktam tenni a mikróba.
Akkor az előbbi nem én voltam 🙂 Az élesztő-kérdéses voltam én 🙂
Ja, és mi az a mazsolasó?
(az előbbi is én voltam)
Szia Eszter!
Ha a “mazsolasó” kifejezésre a gugli csak egy találatot ad és az a Tiéd, akkor lehetséges hogy az egyszerűen mazsola ÉS só?
Milyen francia élesztőt használtál hozzá? Nekem az ilyen édes kelttészta-féle mindig túl lapos lesz, és szerintem ez az élesztőm hibája.
Ez valami meseszép lett!
nézegetem a képet és nem értem miért nem bírok lefogyni 🙁 pedig muszáj lesz ezt is kipróbálni, én is nagyon nagy birós rajongó vagyok!
Naná, hogy géppel :-)Minden tiszteletem a kézzel dagasztóké. A kenyeret én is szoktam néha, feszültség levezetőként.
Ezt nekem meg kell csinálni :)))
Csak egy kérdés: géppel vagy kézzel dagasztottad?