A light természetesen csak vicc, de valóban valami könnyűt, legalábbis könnyebbet akartam csinálni mint az eredeti. Történt ugyanis, hogy én, akinek a kedvenc étele a juhtúró, különös tekintettel a juhtúrós sztrapacskára, aki imádom a túróspitét, de leginkább a sok mazsolával készített túrós palacsintát, majdnem lemaradtam az Ízbolygó által kiírt VKF-ről.
Napokban jöttem haza Hegyaljáról, ahogy helyi ételnek számít a sztrapacska, a lepcsányka, a világ legjobb túrós palacsintáját készítik, és én bizony nem bírtam ellenállni egyiknek sem.
Juhtúrós sztrapacska vadpörkölttel? Utána egy kis túrós palacsinta? Közben 2-3 dl ófurmint? Esetleg reggelire egy kis lángos, majd egy nyolc boros kóstoló? Vagy reggelire 2 dl hat puttonyos aszú, a fiúknak pálinka a szomszéd kádár jóvoltából, két hordókészítés között? Ezek mentek kérem szépen, természetesen délutáni alvással (egyszer 3,5 órát aludtunk ebéd után :-). Úgyhogy egy kicsit rá is untam a kedvenceimre, de egy kicsit el is gondolkodtatott, hogy-hogy is lehetne könnyebbé tenni ezt a remekét a tótoknak. Persze nem diétásabbá, csak úgy könnyebbé, hogy ne legyen egy hatalmas kő fél napig az ember gyomrába ebéd után.
Jelentem, a terv nem lett tökéletes, de egy zöld salátával elfogyasztva ebédre még vacsorázni is volt kedvem ebéd után. Megérte az újragondolást, de a tótok véleményét nem szívesen hallgatnám meg róla 🙂
Hozzávalók a lepcsánykához:
4 kisebb krumpli
2 ek liszt
2 tojás
2 kk sütőpor
só, bors
2 gerezd zúzott fokhagyma
Hozzávalók a juhtúró krémhez:
10 dkg szlovák juhtúró
2 dl tejszín
2 ág kakukkfű
1 csokor petrezselyem, esetleg kapor
só, bors, szerecsendió
A krumplit gyufa hosszúságúra reszeltem, szerintem így könnyebb a lepcsánykával (tócsni, lapcsanka) utólag dolgozni. Megszórtam a liszttel, és belekevertem a sütőport, fűszereket, és a tojást. Forró serpenyőben, kevés olajon megsütöttem mindkét oldalát. forrón feltekertem, és hagytam kihűlni. Közben a juhtúrót áttörtem, elkevertem a fűszerekkel, majd óvatosan a kemény tejszínhabba forgattam. Megtöltöttem a kihűlt krumplipalacsintát, és kétújjnyi vastag szeleteket vágtam belőle. Egy palacsinta két adag lett így, összesen pedig két nagy palacsinta lett ez a mennyiség. Salátával ettük, de ha becsöngetett volna valaki egy szarvas combbal, akkor nem zavartam volna el azzal a felkiáltással, hogy nem tudok mellé köretet adni! Csak frissen jó.
Juhtúrós sztrapacska vadpörkölttel? Utána egy kis túrós palacsinta? Közben 2-3 dl ófurmint? Esetleg reggelire egy kis lángos, majd egy nyolc boros kóstoló? Vagy reggelire 2 dl hat puttonyos aszú, a fiúknak pálinka a szomszéd kádár jóvoltából, két hordókészítés között? Ezek mentek kérem szépen, természetesen délutáni alvással (egyszer 3,5 órát aludtunk ebéd után :-). Úgyhogy egy kicsit rá is untam a kedvenceimre, de egy kicsit el is gondolkodtatott, hogy-hogy is lehetne könnyebbé tenni ezt a remekét a tótoknak. Persze nem diétásabbá, csak úgy könnyebbé, hogy ne legyen egy hatalmas kő fél napig az ember gyomrába ebéd után.
Jelentem, a terv nem lett tökéletes, de egy zöld salátával elfogyasztva ebédre még vacsorázni is volt kedvem ebéd után. Megérte az újragondolást, de a tótok véleményét nem szívesen hallgatnám meg róla 🙂
Hozzávalók a lepcsánykához:
4 kisebb krumpli
2 ek liszt
2 tojás
2 kk sütőpor
só, bors
2 gerezd zúzott fokhagyma
Hozzávalók a juhtúró krémhez:
10 dkg szlovák juhtúró
2 dl tejszín
2 ág kakukkfű
1 csokor petrezselyem, esetleg kapor
só, bors, szerecsendió
A krumplit gyufa hosszúságúra reszeltem, szerintem így könnyebb a lepcsánykával (tócsni, lapcsanka) utólag dolgozni. Megszórtam a liszttel, és belekevertem a sütőport, fűszereket, és a tojást. Forró serpenyőben, kevés olajon megsütöttem mindkét oldalát. forrón feltekertem, és hagytam kihűlni. Közben a juhtúrót áttörtem, elkevertem a fűszerekkel, majd óvatosan a kemény tejszínhabba forgattam. Megtöltöttem a kihűlt krumplipalacsintát, és kétújjnyi vastag szeleteket vágtam belőle. Egy palacsinta két adag lett így, összesen pedig két nagy palacsinta lett ez a mennyiség. Salátával ettük, de ha becsöngetett volna valaki egy szarvas combbal, akkor nem zavartam volna el azzal a felkiáltással, hogy nem tudok mellé köretet adni! Csak frissen jó.
7 hozzászólás a(z) “Juhtúrós lepcsányka light” című bejegyzéshez
Egy pillanatra azért megijedtem…. a light nálam a nagyon szomorú szavak közé tartozik.
Élni tudni kell! 😀
Szia, Eszter!
A lepcsángka Biharban is így készül. Csupán a sztrapacska marad ki belőle.
Szerintem ki fogom próbálni ezt a töltött változatot is.
Judit, köszi!
Lucy, nem volt itthon tojásom, és nem mertem kipróbálni, hogy egyben ,arad-e, de itt a válaszod 🙂
Még valami: a lányom sajnos allergiás a tojásra, így én nem teszek bele, és úgy is remek.
Itt a Balaton felvidéken tócsinak hívják ezt, vagy valami ehhez hasonló ételt. Mi is nagyon szeretjük akár üresen is, de van, hogy húst göngyölnek bele, és úgy sütik ki. Egy-egy ilyen adag után egy napig mozdulni sem lehet.
Édesapám viszony nyírségi, ők ugyanezt a receptet sütik, de tesznek bele egy kis pirospaprikát is. ja, és lapcsánykának hívják ők.
Eszter akarok lenni! Nekem soha nincsenek ilyen jó ötleteim, pedig valóbn könnyebb lehet, meg különlegesebb is, ami arra készteti az embert, hogy ne csak tolja az arcába, mint a sztrapacskát. te vagy az egyetlen, aki ilyen jól feldolgozod a régi parasztos ételeket. mert nem kell mindig kaviár 🙂
Jutka