
Viszont ő is sokat mesélt a perecről, mert régen minden erdőhorváti asszony sütött perecet, aztán 10-15 család összefogott, zsákokba tették a rengeteg madzagra fűzött perecet, letakarták ponyvával, és a környékbeli vásárokba hordták eladni. El lehet képzelni, hogy mennyi perecet kellett sütni, mire megtelt egy szekér!
Ezek pici perecek, tízesével felfűzve.
Két változatban létezik, böjtös, és tojásos formában. Én eddig csak a böjtöset ettem, abban se tojás, se tej nincsen, de most kipróbáltam a tojásos változatot.
Apu azt meséli, hogy a hatvanas években, ha valamelyik rokon meglátogatta őket, perecet mindig kértek 🙂
Ez nem csak olyan rágcsálnivaló volt, hanem pl. a böjti időszakban összetörték, forró vízzel leöntötték, majd megszórták túróval, vagy aszalt gyümölcsökkel, mézzel.
Állítólag finom, de azért engem annyira nem vonz a víztől megpuhult tészta, én inkább maradok a rágcsálásnál.
Szerencsére sok borászatnál kínálják a kóstoló mellé semleges, mégis finom íze miatt, és szívesen vásárolják, mert sokáig eltartható, szemben a pogácsával. Ráadásul igazi helyi specialitás.

Az eredeti böjtös perec a Disznókőben
Hozzávalók:
40 dkg simaliszt
2 tojás
4 dkg vaj
1 dl tej
2 dkg élesztő
só
2 dkg porcukor
A tejet meglangyosítom, és megfuttatom benne az élesztőt a cukorral. Rugalmas tésztát gyúrok belőle, és egy órán át langyos helyen kelesztem.
Lisztezett deszkára borítom, ás kis maroknyi darabot szakítok belőle, majd megsodrom, a két végét összenyomkodom, és letakarva még húsz percet pihetetem.
Közben vízet forralok, és a pereceket addig főzőm benne, amíg feljönnek a tetejére.
Én megkentem a tetejét tojással, és 230 fokra előmelegített sütőben sütöttem szép pirosra. Gondolom kemencében sütve még jobb lehet. 36 darab lett belőle, megy is a fele a fagyasztóba!
Ne felejtsünk el furmintot kortyolgatni hozzá! 🙂
Az elkészítés, és az árusítás módja is nagyon emlékezet a bagelre, de az íze egészen más.
23 hozzászólás a(z) “Erdőhorváti perec” című bejegyzéshez
Erzsébet, köszönöm szépen!
Andrea, felteszem majd, megígérem!
Kedves Eszter,
én is kíváncsi lennék a böjtös perec receptjére. Légy szíves, írd meg, ha időd engedi. Köszönöm,
Andrea
A savanyú vajjal kapcsolatban írok: Regécen és Mogyoróskán több idős ember tart tehenet, ott kellene megpróbálni, hogy készítenek-e ilyet. Egy görömbölyi ismerősömnél is megérdeklődöm.
Kedves Eszter!
Gyönyörűek a perecek:) Már alig várom, hogy kipróbáljam!
Nem lehetne, hogy a böjtös receptjét (tej és tojás nélküli) is feltedd? Nem tudom az hogyan állhat össze és szeretném kipróbálni.
Köszönöm!
Asra
Tavalyelőtt voltunk arrafelé – Sárospatakon laktunk, onnan mentünk szerteszéjjel. Nsgyon jól éreztük magunkat, én is visszavágyok folyamatosan, főleg hogy olvasok nálad:) Nagyon kedves emberek laknak arrafelé, tényleg ha valahová be szerettünk volna menni, tárt karokkal vártak…tök jó volt!!
A perecet meg megsütöm, nagyon guszta!
Sima (ott volt úttörőtábora a szerencsi ált. iskolának anno), Baskó, Erdőhorváti, Tolcsva, Fony, Aranyosi-völgy, és a többi gyönyörűség, a szívem csücskei:)
Szépek lettek!
Egyáltalán nem hülye kérdés!
Megsütöttem, hagytam kihűlni, és gyorsan bezacskóztam, hogy ne száradjon, azonnal betettem a mélyhűtőbe.
lehet, hogy hülye kérdés de a fagyasztóba a főzés, vagy a sütés után teszed?
nagyon jók ezek a hegyaljai cikkek, öröm őket olvasni
Isten hozott! 🙂
Simán most hétvégén többször áthajtottunk 🙂 Imádom, gyönyörű!!!
Erdőbényén még lehet kapni. Rögtön rákérdezek a pontos infókra.
Gyerekkoromban én is ott éltem. De igazából nekem Sima a világ közepe (:
Gyönyörű fotó, mint mindig!
Bényén azért lehetett, mert Horvátihoz hasonlóan ún. irtásfalu, azaz ott kezdődött az erdő, vagy ott volt a helyén.
Az erdőszéli falvakban majdnem mindenkinek volt tehene, volt hová kihajtani őket.
zp
Eszter,
A zempléni info még várat magára, viszont kb. két hét múlva hoznak nekem ordát és vajat egy Hollókő melletti nógrádi kisfaluból. Beszéltem a gazdával, aki ígéretet tett arra, h készít és küld neked egy 10 dekás savanyú vajat kóstolóba.
Ha ízlik a dolog, mehet a kapcsolat közvetlenbe.
üdv,
zp
Gyerekkoromban Bényén volt!
Azóta vágyok rá.
Megkérdezem apukámat.
Mivel a Zemplénben az állattartás (a szőlőművelésre alkalmas földek gazdagsága miatt) nem volt annyira elterjedt (a szegényebb legelőkön pedig inkább juhot tartottak), elképzelhető, h csak Nógrádból fogok tudni…
zp
Erről jut eszembe, nem tudsz olyat a Zemplénben, aki tart tehenet, és készít savanyú vajat???
Nagyon szeretnék venni!
Azért Jutkának is igaza van.
Már csak arról kell meggyőződnünk, hogy a tejfölt adó tehén Hegyalja szépséges lankáin, avagy a zempléni Hegyköz szépséges völgyében legelt-e…;-))
zp
Pista igazat szólt! 🙂
Jaj, már annyira várom a friss kaprot! Ne is mondd!
Kedves névtelen, pedig van kerek perec, másnéven a frászkarika:
ezen húzták át a csecsemőt régen, hogy megvédjk a rontástól, és ne fájjon a hasa! Persze azok nem ilyen kicsik, hanem sokkal nagyobbak voltak.
Megmondom kerek-perec, én még nem láttam kerek perecet, de mint a szólás és a minta is mutatja, van ilyen 🙂
És ha elfogyott a furmint, mártogassátok kapros tejfölbe, mert az meg nagyon finom!
Jutka
És aki szereti, vagy szeretné megkóstolni a finom tokaji furmintot, mindenképpen harapjon hozzá Horvátiból származó perecet.
Nem csak azért, mert a kettő nagyom finom együtt, hanem azért, mert e vidéken így illik. 🙂
zp
Kedves Eszter,
a böjtös perec receptje felkerült már a blogra? Merre találhatom? Ha még nem, akkor emailben esetleg el tudnád nekem küldeni? Az összetevőket ismerem, az arányok lennének fontosak. Párom kedvenc “eledele” a tojás és tej/vaj nélküli horváti perec, és meg szeretném neki sütni, mivel ritkán járunk a “lelőhelyén”.:) Előre is köszönöm!