Gnocchi sütve

Oké, legyen nudli, nem teszek úgy, mintha nagy olaszos lennék.
Különösen nem úgy, hogy a recept Skóciából származik, és Lila Füge tanulta Martin Wishart, michelin csillagos séftől, én pedig kicsit átdolgoztam azután, hogy megkóstolhattam az eredeti recept szerint készültet csütörtök este egy jó kis gasztroblogger túltengéses vacsora keretében. Különlegessége a kecskesajton kívül az, hogy nem főzni kell, hanem kevés olajon megsütni.
A vacsorán bárányragut tálaltunk mellé, ami magában is annyira ízletes fogás volt, hogy szerintem a gnocchi egyszerűen nem tudott érvényesülni mellette. Remélem, a bárányreceptet majd felteszi Lila Füge, mert érdemes elkészíteni, különösen most, hogy “tombol” a bárányszezon!
Az eredeti recept szerint kemény kecskesajtot kellett volna használnom, de nálunk a kisboltban semmilyen kecskesajt nem kapható, a Tesco parkolójából pedig gyorsan kifordultunk, amikor megláttuk hogy hány ember gondolja úgy, hogy neki péntek délután kell a nagybevásárlást intéznie.
Van otthon egy “titkos” kecskesajt fegyverem, le se merem írni, hogy két és fél éve vásároltam. Csak mi esszük a családdal, igaz múltkor tettem a risotto-ba, de előbb megmutattam a vendégeimnek, elmondtam, hogy lassan három éve a hűtőben lakik, szorosan zárom nehogy elmásszon, és alkalmanként csak 1-1 kiskanálnyit teszek belőle az ételbe. Ez valami olyan tömény kecskesajt krém, amit még az Ínyesnél vettem az Őrségben, és azóta már csak maximum egy evőkanálnyi mennyiség maradt a doboz alján. Nem penészedett meg, nem avasodott, csupán kicsit erőteljesebb lett az íze és a szaga is. Nos, mindkettő olyan, minta egy egész kecskefarmot tartanék egy gyufás skatulyában, szó szerint brutális!
Ebből használtam egy kiskanálnyit, amivel harminc deka tehéntúrót túrbóztam fel. Olyan íze lett, mintha valamilyen nagyon jóféle kecskesajtot használtam volna.
Persze lehet a túrót magában is használni, vagy fele juhtúró, fele tehéntúró arányban. Szerintem a csak juhtúró nem biztos, hogy működik, mert nagyon-nagyon zsíros, valamivel mindenképp pótolni kell egy részét.
Hozzávalók:
70 dkg lisztes burgonya
32 dkg tehéntúró
1 kk kecskesajt esszencia 🙂
2 tojás sárgája
13 dkg simaliszt
só

A krumplit héjában megsütöm sóágyon. Még melegen megpucolom, és a belsejéből kimérek 47 dkg-t. Az eredeti recept szerint egy kiló krumplit kén megsütni, de szerintem enyhe túlzás abból kimérni 47 dekát, a többit pedig nem felhasználni, mert egyszerűen nincs annyi veszteség, akármilyen vastagon is ragad a héjára a krumpli.
Még melegen áttörtem, hozzákevertem a túrót, sajtot, tojások sárgáját, lisztet és sót. Összegyúrtam, majd hengert formáztam belőle, felszeleteltem, és Dávid fiam segítségével villával megformáztuk.
Nagyon kevés olívaolajon szép pirosra sütöttük.
Friss rozmaringgal hintettem meg, és kevés tejszínt locsoltam rá, borsoztam.