Tudod mit csinálnék igazán?

Hetek óta tervezgetjük, hogy mit is csinálunk majd, ha hazaérkezik a barátnőm. Beülünk borozgatni valahova, elmegyünk vacsorázni, beszélgetünk egy jót. Kimegyek elé a reptérre, annyira régen láttam, jó lesz átélni azt a pillanatot, amikor kinyílik az ajtó és ott áll majd a csomagokkal megrakott kézikocsival, fülig érő szájjal. Talán viszek Túró Rudit. Tíz év után egyáltalán nem ciki. Vinnék kemény, savanyúcukrot is, de nem lehet már kapni azt, amit annyira szerettünk. Kőkemény volt, benne egy-két levegőbuborékkal, aminek a széle gyakran felsértette a szájpadlásunkat.
Aztán egyik este rámcsörög, és azt mondja: Tudod mit csinálnék igazán? Marhapörköltöt tunkolnék lábosból, miközben a kanapén ücsörgünk, a lábunk az asztalon pihent, és megosztozunk az edényen.
De rég volt, talán húsz éve, de lehet, hogy még régebben. Azok a lusta szombatok, amikor csak ültünk otthon, és hosszasan kibeszélve minden apró részletét, hétről-hétre megváltottuk a világot.
Egészen pontosan tudtuk, hogy mi fog majd történni, mikor, és kivel. Nekem pl. 28 éves koromban kellett volna gyereket szülnöm, de az élet úgy hozta, hogy csak előtte két évvel szerettem bele a férjembe, és még egyáltalán nem éreztünk vágyat egy gyerekre.
A barátnőm Bécsben kívánta leélni az életét, mert Bécs az Európa. Érted? Igazi Európa, de azért mégis közel van, ha esetleg valamiért haza kéne ugrani. Ehhez képest Ausztrália lett a dologból, ami ugye nem Európa, akárhogy is nézzük.
Kiderült, Ausztráliában a pörkölt se olyan. Akármit csinál az ember, viszi magával a füstölt szalonnáról az álmokat, mert szalonnát nem lehet, becsempészi a magyar paprikát, megveszi kint a legjobb füstült bacont, abból soha nem lesz igazi pörkölt. Valahogy még a hús is más, el tudod ezt képzelni? Jobb, az igaz, de pörkölt nem lesz belőle soha. Olyan illatos, vörösborszagú pörkölt, tarhonyával és uborkasalátával.
Megfőztem a pörköltöt, bekevertem az uborkasalátát, végignyúltunk a kanapén, és tunkoltunk.
Végig tunkoltuk az Indul a bakterházat, aztán a Hair-t. Újra tizenhat évesek voltunk.
Jó volt, puha, és vörösborszagú.