Múlt héten nagyon nagy élményben volt részem.A Centrópa egy nonprofit társaság, akik idős emberek élettörténeteit gyűjtik, rögzítik, és megjelenítik. Egy interjút készítenek az idősekkel, elkérik a régi fényképeket, azokat is szkennelik.
Nem tudom ki hogy van vele, de én imádom ezeket az élettörténeteket olvasni.
Mivel mindegyikhez sok-sok fénykép is tartozik, mire végére jutok egy család történetének, szinte ismerem őket. Ami pedig igazán jó bennük, hogy teljesen megmarad az elbeszélő egyénisége! Egyikben nagyanyámra ismerek, a másikban a nagyanyám testvérére.
Pár évtizedes, maximum 100 éves történetek, mégis egy olyan világba enged betekintést, amit már soha többet nem láthatunk.
A Centrópa időről-időre összehívja az időseit egy kis beszélgetésre, falatozásra.
A mostani alaklom a purim volt, ahová én vittem pár falatot.
Beszélgettünk ételekről, konyhákról, sokan meséltek a saját édesanyjuk főztjéről.
Egy bácsi elhozta az anyukája kézzel íródott receptes könyvét is, és kaptam pár igazán jó receptet, sőt egy két feladatot is, amit a hetekben teljesítek majd, és azok a receptek is olvashatóak lesznek itt.
Mégis a legnagyobb élmény az volt, hogy példát láttam arra, hogyan is kéne élni! Nincs mese, most kell tennem valamit, ha idős koromban olyan formában szeretnék lenni, mint akikkel találkoztam.Volt ott egy 100. életévét betöltött fess úriember, aki tavaly nősült újra, beszélgettem egy szintén 100 éves nénivel, aki elmesélte, hogy nem szerette az édesanyja főztjét, de ebben a korban ő már azt eszik amit akar, és amit szeret 🙂
Aztán a 95 éves öregúrral, aki hetente jár próbálni egy lift nélküli ház harmadik emeletére, és havonta van kamara koncertre is nagyon felemelő beszélgetés volt számomra.
Nagyon feldobva érkeztem haza! Remélem meghívnak még máskor is!
Pizza taschent, gombás pitét, és édeskés szójaszószos tésztával készültem.
Talán a pitének volt a legnagyobb sikere.
Hozzávalók:
1 leveles vajas tészta
0,5 kg gomba
5 dkg vaj
2 nagy fej hagyma
0,5 l tejföl
3 ek liszt
2 tojás
kakukkfű
só, bors
20 dkg erősebb ízű, reszelhető sajt
olívaolaj
szezámmag
A tésztát vékony lappá nyújtom, és egy piteformába fektetem.
A gombát felszeletelem, a hagymát karikákra vágom. Megfonnyasztom a gombát vajon egy kis sóval, majd hozzáadom a gombát is. Amikor megpuhult, felöntöm a tojással, és liszttel elkevert tejföllel, és besűrítem.
Sózom, borsozom, és megszóróm kakukkfűvel. Belereszelem a sajtot.
A masszát a tésztába simítom, és megszórom szezámmaggal. 200 fokra előmelegített sütőbe tolom, és 30-40 perc alatt megsütöm. Miután megsült meglocsolom kevés olívaolajjal.
16 hozzászólás a(z) “A Centrópa időseivel találkoztam” című bejegyzéshez
Elkapott egy csúnya víruszos valami, beteg vagyok,nyügös és kiálhatatlan.Talán ezért néztem csodálkozva a Centropa félórán befutott válaszát, miszerint az interjú program befejeződött, köszönik már nem vagyok érdekes.Naivan azt hittem talán tudnék újat mondani… még mndig. Megtartom magamnak, nna-:))
Drága Mili néni!
Annyira örülök, hogy írtál! Már épp arra gondoltam, hogy írok neked, mert nagyon eltüntél mostanában!
Hát megint okosabb lettem a blogoddal Eszter! Küldtem a Centrópának egy mailt, kíváncsi vagyok fognak-e reflektálni, mert mesélni azt tudnék, bár sose forszíroztam… írni kellett volna, csak ne lennék olyan lusta, meg az a meggyőződésem, hogy az ember csak ott hozakodjon elő sajátmagával ahol van rá igény.Meg aztán messze vagyok Bpesttől…-:)
Anyósom nagymamájának kézzel írt könyvecskéjét kaptam meg. Sajnos, már annyira mállanak szét a lapok, hogy alig merem kinyitni, inkább csak ereklyeként őrizgetem… félek, hogy tönkreteszem.
Klassz nap lehetett.
Manka, ne halogasd!
Mindent vegyél fel diktafonra amíg még nem késő! Hidd el, pá év múlva nagyon boldog leszel, hogy szántál erre pár órát.
És ezek a dolgok valóban akkor válnak fontossá, amikor az embernek gyereke születik.
Hű, ez igazán nagy élmény lehetett! Nem tudtam, hogy létezik ez a társaság, én a magam örömére szerettem volna (szeretném még mindig) ugyanezt megtenni a nagyszüleimmel, hogy a történeteiket továbbadhassam majd a saját gyerekeimnek, ha lesznek.
Tényleg jó dolog ez, örülök, hogy megosztottad velünk!
anre: na, ez klassz! kb 2 hete keveredtem a Centropa honlapjara családfakutatas révén és órákon át olvastam az élettörténeteket…meg is akartam keresni az egyik hölgyet, aki úgy tűnik a férjem rokona vhogy, de a kolleginák nem voltak túlságosan segítőkészek…..:(
Örülök, hogy vannak ilyen aranyos öregek. Gyerekkoromban is voltak idős zsidó szomszédaink. Nagyon jó humoruk volt. Hanukiát is itt láttam először a 70-es években. Nagyon tudtak mesélni, jó humoruk volt. Mindegyik maga volt az élő történelem.
Off: Ne haragudj, Eszter! Nincs véletlenül laffa-recepted? Ez valami olyasmi, mint a pita, csak jóval nagyobbra nyújtják (húzogatják) és nem lesz “táskás”. Nagyon hálás lennék, mert házi feladatul kaptam és gugli barátom nem segít…
Valamit azért tudtak az életről, ha ilyen frissek ahogy a bejegyzésben írtad. Érdemes lenne tudni hogy éltek, hogy táplálkoztak ezek a bácsik és nénik. Jó lehetett ez a nap.
medvedr
Ez egy igazán szép rendezvény, az idősek legnagyobb problémája, hogy egyszerűen nincs, aki meghallgassa őket.
Gabojsza, ez csak bemelegítés volt, az igazi majd ma lesz 🙂
Az idősek titka pedig szerintem:
1, társasági élet (nincs kifogás, kártyázni kell, koncertre, kirándulni járni)
2, munka, amíg csak lehet
(ez lehet valódi munka is, de hobbi is)
A rendezvényen is legalább 40-en voltak.
Hívták őket, jöttek 🙂
Nem otthon nyafogtak.
Bodza szinte ugyanazt írta le, amit én is szerettem volna.
Szép és tanulságos napod lehetett. Irigyellek érte. 🙂
Megosztod a titkot, hogyan kellene élni?
Irigyellek ezért a napért, és szégyellem magam, mert itt van mellettünk az idősek otthona, és egyszer nem vettem rá magam, hogy bemenjek.
Pedig hányszor, de hányszor eszembe jutott, főleg mióta meghalt a nagymamám.
Szeretem a szeretni való időseket.
Eszter, purim, de az asztalokon csak ásványvíz van? (vagy ez volt az álca!):-))))