Innen Budapestről nagyon nehéz elhinni, hogy a Bükkben húsz centi friss, puha, fehér hó van!Pedig igaz!
Egertől nem messze, már hóembert lehet építeni, lehet szánkózni, és hatalmas hó csatákat lehet vívni.
Hirtelen elhatározás volt, hogy menjünk fel a Bükkbe, először csak a Gödöllői dombságig akartunk elautókázni, hogy egy jót sétáljunk, de aztán úgy alakult, hogy egyszer csak már a Bükkben kanyarogtunk, és a hó egyre nagyobb lett.
Szánkót nem vittünk magunkkal, erre a csodára nem is számítottunk!
Így asztán jól megdobáltuk egymás hógolyóval (Hogy én mennyire béna vagyok! Úgy dobok, mint egy nő! :-), csináltunk hó angyalt, és hóembert is.
Ebédre egy közepesen gyenge vadpörköltet ettem puliszkával, ami úszott a vegetától, de mégis volt benne valami nagyon különleges, majd megpróbálom egy kicsit felturbózni.
Hazafelé az autópályán a legcsodálatosabb naplementét láttuk. Sajnos addigra a fényképezőgépet betettem a csomagtartóba, és mire meg tudtunk állni egy pihenőben, addigra a nap lebukott, csak a gyönyörű vörös eget hagyva maga után.
Akkora vörösen izzó korong volt a nap, mintha csak rajzolták volna! Komolyan mondom, hogy még soha nem láttam ilyen hatalmasnak! A hold néha megörvendeztet azzal, hogy sokkal közelebbinek, nagyobbnak látszik, mint más napokon, de a napot eddig még nem láttam ilyennek.
9 hozzászólás a(z) “A hóhatár felett :-)” című bejegyzéshez
Eszter; elhiszem 🙂
Már kicsit több esett a városba is. De itt sose lesz az igazi, leesik és néhány perc múlva egy latyakos izében csoszogunk. (A furcsa még az, hogy néhány napja mindenki elhitte, hogy végre tavasz lesz, aztán ezt nekünk…)
Dácinak fázott a keze, de hát tudjátok hogy van az, amikor hógolyózni kell…
Móni, Dávid most 4,5 éves, először tavaly nyáron tudtunk egy igazán jót kirándulni mi is, akkor is 2 gombóc málnafagyival zsaroltuk, le is gyalogolt 10 km-t. 🙂
Ricsi, pedig nem hazudok!
Vica, nagyon-nagyon várom a tavaszt! 🙂
Gyönyörű! Dávidot meg meg kell zabálni abban a sapkában:) Nem fagyott le a keze?
Itt is szakad ám a hó, megint…
De én asszem maradok a nyári homokangyalnál:)
Menjetek csak ki ahányszor csak tudtok, jó rátok nézni:))
És ez a piros égbolt…
Gyönyörűek a képeid, Eszter! Csodaszép napotok lehetett! Nálunk (nyugati határszél) most kezdett el esni, de nem hiszem, hogy megmarad 🙁 Várjuk a tavaszt, várjuk, de amikor ilyen hó van előttünk, ellágyulunk, nem? :))
Hát, irigylem, komolyan, hogy Ti ilyen kirándulós népség vagytok…:)
Mi ritkán mentünk eddig, mert mindig volt egy kicsi, aki miatt az összes többi nyávogott mígnem aztán mindenki, mi pedig kikészültünk tőle… Szóval, vissza kell szoknunk most már, mert ha belegodolok, micsoda természet vesz itt körül minket, szégyenlem magam…
Az eget/napot elhiszem, nekem eddig egyszer volt szerencsém így látni! Nem tudom mi lehet az oka, de tényleg gyönyörű ilyenkor. De a hó komoly??? Bár kicsit ma itt is esett (ez azért így túlzás, de nekem hazafele menet éppen szemből fújt, és alig láttam).
Aranyosak a fotók,a naplementés pedig gyönyörűűűűűűűűű!Ilyen színű is tud lenni az ég?:)))
Itt csak a szürkeség!
Hol ettetek Egerben?
A hóangyalról a Némó nyomában című mese jutott az eszembe, ott van koszangyal az akvárium falán 🙂