A krantz

Látszik, hogy közeleg a november, elkezdtem többet sütni. De most komolyan, mikor máskor érdemes ilyesmivel foglalkozni, mint ilyenkor? Ha csak nem muszáj, nem megyünk ki az utcára, mert vagy éppen szakad, vagy olyan szél fúj, hogy még nézelődni se lehet, mert neki kell feszülni a szélnek, hogy haladni lehessen. Akkor inkább egy jó kis süti, nem igaz?
Hála Ottolenghi Jerusalem című könyvének, a babka, más néven Krantz süti egycsapásra az egész világ egyik kedvenc kalácsféléje lett, pedig ez sem egy mai recept, de úgy tűnik, most érett meg rá az emberiség.
Eredetileg orosz és lengyel zsidó sütemény volt, amit magasabb formában sütöttek, de amikor felvágták, hasonló volt a mai babkákhoz. Általában csokis és fahéjas ízben sütötték, de tulajdonképpen mehetett bele bármi, ami édes, dús, és tömény. Senki nem fog meglepődni, ha elárulom, hogy a babka nagymamát jelent. Tényleg van valami nagymamás a sütiben, olyan dús szeretet, amit csak a mamák karjaiban érezhetünk, aki csak szeretni és kényeztetni akarja az unokáját, a nevelésével bajlódjanak a szülei 🙂 Nekem is sütött ilyet a nagymamám, persze soha nem cifrázta túl, abba bizony se dió, de mogyoró nem került a csokin túl, mégis az volt a világ legjobb csokoládés kalácsa!
Én most meggybefőttel és étcsokival készítettem, tetején egy kevés mandulával, de persze bármi mással is finom. Van még egy hatalmas kedvencünk, azt pár hét múlva újrasütöm.

Hozzávalók:

53 dkg sima liszt
2 kk instant élesztő
1 citrom reszelt héja
3 nagy tojás
1,2 dl langyos víz
10 dkg cukor
nagy csipet só
A hozzávalókból tésztát dagasztunk, majd duplájára kelesztjük.
3 mm vastag téglalappá nyújtjuk, megszórjuk a töltelékkel:
10 dkg jó minőségű étcsokoládé, felaprítva
1 üveg magzott meggy befőtt (7dl-es), lecsepegtetve (lehet fagyasztott is)
5 dkg mandulaforgács

A tésztát feltekerjük, majd hosszában félbe vágjuk. Az így kapott két részt összetekerjük, elfelezzük, és 1-1 téglaformába tesszük, a tetejét is megszórjuk mandulaforgáccsal. 20 percet pihentetjük, majd 180 fokos sütőben kb. 30 perc alatt megsütjük.

(fotó az Ottolenghi könyvből)