Na jó, a legjobb dolog a télben a forralt bor. De azért ez a saláta is dobogós helyezést ért el nálunk idén! Gordon Ramsay receptje, és nincs is mit magyarázni rajta, vagy hozzátenni, úgy jó, ahogy van!Gordon főtt céklával készíti, de én jobban szeretem a sütet, ezért ennyit változtattam a recepten. Annyira finom a kicsit föld ízű, édes cékla a csípősen pikáns kéksajttal és a ropogós szezámaggal, hogy alig maradt annyi a tálban, hogy lefotózzam!
Hozzávalók:
50 dkg cékla
20 dkg kéksajt
1 ek szezámmag
2 ek olívaolaj
2 ek fehér balzsamecet
só, bors
A céklát megpucoltam, falatnyi kockákra vágtam, majd egy tűzálló tálba szórtam. Meglocsoltam olajjal, és ecettel, sóztam borsoztam, majd forró sütőben fóliával lefedve 20-30 perc alatt megsütöttem.
Mikor langyosra hűlt, megszórtam szezámmaggal, és belekevertem a sajtot. Magában is nagyon finom, de fokhagymás pirítóssal az igazi!
12 hozzászólás a(z) “A legjobb dolog a télben” című bejegyzéshez
Szia Eszter, én is megcsináltam a Gordon-céklát, de alufóliában sütöttem és aztán serpenyőben kicsit szotíroztam. A végeredmény ugyanaz. Ja, és a sajt morzsolva került rá. Nálunk fotó sem készülhetett…
Melinda, nincs jelentősége, nem is tudom miért írtam oda…
Sima balzsamecet is tökéletes!
Van valami jelentősége,hogy fehér balzsamecetet használsz,vagy esetleg jó hozzá a hagyományos is,mert nem kaptam fehéret.
Hú, Eszter, ez igen jó! Ez a mai diétás vacsim, elégedett vagyok!
És kicsit off: gyönyörű a szakácskönyved, gratulálok! Csodálatos fotók, remek receptek… nagyon nagy élmény már csak forgatni is!
célba értél, válaszoltam 🙂
Zsófi, most kértem el az elérhetőségedet a Brigitől! 🙂
húúú, rózsaszín szezámmag! ennél többet nem akarhat szezámmag! 🙂
De csodás! 🙂
Buta vagyok, az a cékla lesz… megint figyelmetlenül olvastam… 🙂
A szezámmagot nagyon szeretem. A második képen az a piros az mi? Lehet, hogy csak én vagyok ilyen buta (vagy vak).
(Remélem nem felejtkezdtél el rólem meg a levelemről) 🙂
Hohohóóóó
Ez lesz a mai vacsim! 🙂
Látom én, hogy Gordon receptje, de ezeket a zsneiális kincseket mindig mégis nálad olvasom, én valahogy máshol átsiklok rajtuk!
Ildi