A tökéletes libamáj

Elnézést kell hogy kérjek az összes hölgy olvasótól, amiért mi férfiak gyakran azzal intézzük el a mi legyen a vacsora? kérdést, hogy nekünk mindegy, jó lesz bármi.
Visszakaptam ugyanis, és ettől rosszabb válasz valóban nem létezik. Olyan kb, mintha azt mondanák, hogy mindegy mi lesz, de találd ki a kedvencemet, ha nem, akkor nem vagy elég jó férj.
De most egészen biztosan nem erre gondolt a feleségem, inkább csak azt jelentette ez a mondat, hogy nem érdekli mi lesz az ünnepi vacsora, felőle lehet a zsíros kenyértől a libamájig bármi, hagyjam békén. De én, mint friss, kétgyerekes apuka, nagyon fel voltam dobva hétfőn reggel, egyenesen úgy éreztem, bármire képes vagyok ezek után, hogy a kezembe adták a kislányunkat, akit félmeztelenül magamhoz kellett ölelnem, amit a nővérkék kedvesen le is fotóztak (ezektől a fotóktól több okból megkímélnék mindenkit). Nem mondom, a feleségemnek is volt némi szerepe a történtekben, de be kell vallanom, nagyon büszke voltam magamra. Mindent meg tudok csinálni! Okos kisfiú? Megvan!
Gyönyörű kislány? Megvan! Mi legyen a vacsora? Meglesz!
Nem ijedünk meg a Hello Kitty terrorhálózattól, KISLÁNY KÉKBEN!

Úgyhogy magam találtam ki, legyen libamáj. Imádom. Asszony is imádja. Igaz, soha nem készítettem még, azt se tudtam, hogy sütik-e vagy -ok, azt sejtettem, hogy nem főzik, de pl. hogy készül a libamáj terrine? Megnéztem, márt tudom, mégis inkább főzik, mint sütik, nem is vagyok annyira konyhai analfabéta. Vagy a félig gőzfürdő minek számít?
Meg hát az is igaz, hogy foglalkoztat ez a Sous Vide Supreme, ha már itt van a konyhában 🙂 Vettem is hozzá négy szép szelet férfinak való húst, de arról majd jövő héten, mert az is megér egy posztot. Most jöjjön a tökéletes libamáj.  Hogy ne maradjon rajtam a nagyképűség bélyege, megjegyzem, hogy tökéletes eredmény egy piacon kapható, tehát sajnos nem igazán elsőosztályú minőség. Kimentem ugyanis a Lehelre, de vagy 30 libamájat végig mutogattak nekem a pultokból, mégis mindegyik nagyobb volt 50 dekánál. Volt közte majd egykilós darab is, örült is a hentes, hogy végre rásózhatja egy pasira, rögtön megdicsérte, mennyire ritka az ilyen, minél nagyobb, annál jobb, de nem erőltette a dolgot, amikor én ragaszkodtam a minél kisebb annál jobb szabályhoz. Végül csak sikerült egy 40 dekás darabot lőnőm, és tényleg elég jó volt.
Én is meglepődtem, hogy mennyire megéri tényleg szuvidálni a libamájat, és ez nem csak valami fölösleges úri hóbort! Egy csepp zsír nem főtt ki belőle, a negyven dekás májból negyven dekát májként, és nem zsírként ettünk meg, és annyira krémes volt, mint a legjobb éttermi amit eddig ettem. Pedig szinte semmit nem csináltam vele, úgyhogy bátran mondhatom, libamáj kezdőknek, férfiak is elkezdhetik.
Tehát, középen óvatosat kettéválasztottam a májat, és egy kés hegyével kiemeltem a benne futó ereket. Ezt biztosan lehetett volna profibban is csinálni, de senki nem készített róla felvételt, meg különben is összeolvadt valamelyest a máj a hőkezelés alatt is, olyan gyönyörű formája lett, mint nyersen.
Éjszakára beáztattam a májat 1 dl jó minőségű édes szamorodniba. Jobb lett volna kettő deci hozzá, de sajnáltam hogy másnap ki kell önteni, így inkább megittam a maradékot. Bocsánat, de meglehetősen jó volt. Öntöttem hozzá még egy deci tejet is, picit megsóztam, kapott egy csipetnyi kínai ötfűszer keveréket (ezt Eszti teszi mindig a libamájhoz, kicsit karácsonyi süti illata lesz tőle szerintem) és letakartam fóliával, hogy ne száradjon meg a máj teteje. Amíg ébren voltam, óránként megfordítottam, aztán reggel is, mielőtt bementem a lányokért a kórházba. Mikor hazaértünk, fogtam egy szuvidáló zacskót, beletettem a papírtörlőn megszárítgatott májat, és vákuumoztam. Közben felmelegítettem a gépben a vizet 62,5 fokra, és mehetett is bele a máj 40 percre.
Amikor kész lett, jégakuval hűtött vízbe tettem zacskóval együtt, hogy lehűljön és újra vágható állagú legyen, így csak a tálalásra várt.
Mazsolás kalácsot anyósom sütött mellé, nem tagadhatom, mielőtt valaki megállítana az utcán a kalács receptjéért, el kell ismernem, hogy fogalmam sincs róla.
Tálalás: a kalácsszelteket kevés vajon pár szem barnacukron (tényleg csak pár cukorszemcsén) megpirítottam, majd sütöttem mellé egy-egy naktarint is. A nektarint serpenyővel együtt be lehet tenni a sütőbe is, én jobban kedvelem úgy, akkor krémesebbre puhul, de most nem így lett.
Kalács, szuvid libamáj, karamellizált nektarin. Nagyon jól sikerült, kár, hogy egyedül kellett meginnom a babaváró pezsgőt a vacsora végén. Na jó, egy korty eltűnt a másik pohárból is.
A Sous Vide Supreme berendezésről bővebben itt lehet olvasni. Ki is lehet próbálni ingyen. Érdemes!

Szuvidált zöldségekről pedig itt.

Gábor, a férj