Hallottatok már franciát és spanyolt azon vitatkozni, hogyan is készül az aioli? Vicces. A vita hevében, és a nemzetvédelem okán, mindkettő el kezd hazudozni, és a vége az lesz, hogy majdnem megegyeznek abban, hogy az aioliba semmi más nem kell, csak fokhagyma és olívaolaj.Én egyszer Pécsett lehettem fültanúja egy ilyen jó kis vitának, sok pohár bor elfogyasztása után amit persze nem én ittam, na nem mintha távol állna tőlem a borivás, de akkor biztosan egy osztrákkal, és egy cseh-vel (így kell ezt írni?) vitattam volna meg a gulyás elkészítését.
Azóta sokféle aiolival próbálkoztunk már, nekünk ez jött be a legjobban: van benne krumpli is, olaj is, és fokhagyma is bőven, de bizony belekerül az a fránya tojás sárgája is. Meg egy kis dijoni mustár, hogy a franciának legyen igaza. És még ez meg az, de az mindig hangulattól függ.
Egyszer elkészítettem mozsárban is. Arra jutottam, hogy mivel se francia, se spanyol nem vagyok, jó nekem ez botmixerrel és habverővel is.
Hozzávalók:
15 dkg burgonya
1 tojás sárgája
5 gerezd fokhagyma
1 dl jó minőségű étolaj
0,5 dl olívaolaj
1 kk dijoni mustár
só
Általában teszünk még bele:
0,5 citrom leve
0,5 citrom reszelt héja
1 csokor petrezselyem
bors
A krumplit felkockázom, és kevés sós vízben megfőzöm, és hagyom, hogy elforrja a levét, egy picit lekapjon. Ettől kellemes “parázson sült” íze lesz, mert ennyi krumpliért nem kapcsolom be a sütőt, és nem is gyújtok tüzet az biztos, természetesen, ha épp ég a tűz, az más tészta.
Hagyom kihűlni, és egy mélyebb tálba öntöm az olívaolajjal együtt. Nekem van a botmixeremhez “emulgeáló fej” azzal próbálom egyneművé tenni a két hozzávalót. Akinek nincs, az használja a habverőt, végső esetben a késes végét a botmixernek.
A fokhagymát nagyon apróra vágom, és ha van kedvem, ezt hajlandó vagyok mozsárban pépesíteni.
A tojás sárgából majonézt készítek. Igen, lehet, hogy itt törné le a kezem a két fiatalember, de az a helyzet, hogy így sokkal finomabb lesz a végeredmény. Tehát, cseppenként adom a tojáshoz az olajat, végül a mustárt. Amikor ezzel kész vagyok, még mindig hagyom működni a gépet, és kanalanként beleteszem a krumplit, majd a fokhagymát. Teljesen felveszi a majonéz.
Aztán vagy tovább ízesítem, vagy nem, általában igen.
Isteni finom, de randi előtt tilos!
Aki fél nyáron a tojás sárgájától, annak itt a katalánok fehér majonéze tojás nélkül.
6 hozzászólás a(z) “Aioli, vagy mi” című bejegyzéshez
csehvel, nem kell a kötőjel, egyébként jó…
Szia Eszter!
Amikor nálunk sütögetés van/volt, az egyik nagy kedvenc "chatni" a fokhagymás aioli. Öcsémmel imádjuk a fokhagymát így aztán nem szoktam szerénykedni, amikor az elkészítéséről van szó. Én puritánabb változatot készítek, mint Te, de ez is nagyon jól hangzik (izé….olvasódik :))
Ki fogom próbálni a legközelebbi sütésnél.
Ha érdekel, itt van az én egyszerű receptem. http://href.hu/x/co5t
Szép napot neked! Tibor
Szombaton megcsinálom, nagyon izgalmasan hangzik!
Klassz ez a krumplis változat. A bűvös szakácson van egy nagyon jó összefoglaló az aioli-ról.
Üdv medvedr
Én is folytattam mostanában némi kutatómunkát a témában, és ahhoz képest, hogy anno tényleg csak olajat és fokhagymát használtak az elkészítéséhez, mára szépen kialakultak egyéb vonalak is… 🙂
Nagyon tetszik a burgonyás változatod, ki fogom próbálni! :)(Igaz, a héten már készítettem egy aioli-t a Fűszerház blogra, de ebből soha nem lehet elég…)
Jól írtad a cseh-vel, vitatkozzunk gulyás főzésen? 😀 😀 😀 😀 Én is botmixerrel csinálom. De valahol már olvastam azt is, hogy az aioli története Egyiptomba nyúlik vissza, róluk köztudott, hogy rengeteg fokhagymát ettek, és először tényleg csak fokhagyma és olaj volt, a fokhagyma volt az emulgeátor. Aztán rájöttek, hogy ezt tudja a tojás sárgája is, amivel sokkal könnyebb elkészíteni, mert csak fokhagymával hosszadalmas és fáradtságos munka volt, míg krémes állagú masszát nem kaptak. Azt is mondják, spanyol találmány, amit a franciák tettek világhírűvé és szerettettek meg a világgal.:)