Angol reggeli

Ha így visszatekintek 2009-ből a hetvenes évekbe igencsak furcsa dolgokkal találom szembe magam.
Kedvenc öntöttvas serpenyőm ugyanis, amit az erdőbényei nagyanyámtól örököltem, Walesből érkezett. Hihetetlen, hogy nem is olyan régen voltak még olyan dolgok, amiket egyszerűen nem lehetett kapni. És ezek nem bonyolult számítógépek, hifik, vagy a rock együttesek lemezei voltak, hanem például edények. A háziasszonyok pedig szeretik, szerették a jó edényeket.
Mindig is több öntöttvas lábosunk, serpenyőnk, volt, de mindközül ezt a kis csőröset szeretem a legjobban. Teljesen megértem nagyanyámat, amiért képes volt repülővel hazahozni, majd a bőröndjét postára adni, hogy ne neki kelljen cipelnie a vonaton, majd a vonatról átszállnia vele a szürke Ikarusz buszra, és a busztól még hazacipelni a hatalmas bőröndöt a sáros utcán! Megjegyzem, akkor még olcsó volt a posta, manapság jobban megérné Sárospatakról taxit hívni, és azzal menni, mint kifizetni a csomagfeladás díját! És nem is tűnne el semmi a csomagból.
Nagyanyámnál a serpenyő a tűzhely felett lógott, egy cukorspárga darabra kötve, aztán anyu szintén a tűzhelye felett tartotta, de nálam egy nyitott konyhapolcon sorakoznak a serpenyők, túl sok van belőlük, a tűzhely pedig nem elég széles ahhoz, hogy mindegyiket oda lógassam 🙂 Hiába, a jó serpenyők gyűjtése igazi szenvedélyemmé vált!

A mostani VKF kiírás szerint nem csak a kedvenc edényről kell számot adni, hanem a hozzá tartozó ételről is.
Angol edény, angol étel.
Mert bizony nem csak a jó serpenyőket kellett akkoriban nélkülözni, hanem egy ilyen filléres dolgot is, mint a paradicsomos babkonzerv. Gondolom nem nagyanyám volt a világon az egyetlen, aki beleszeretett ebbe brutális reggelibe, de különösen a babba.
El is kezdett szegénykém próbálkozni, ültetett apró fehér gyöngybabot, főzött finom paradicsom szószt, ami nekem kicsit savanyú volt, de ezen még igazán lehetett volna változtatni, majd készített paradicsomos babot. Kis üvegekbe töltötte, celofánnal lezárta, majd jól kidunsztolta.
Csakhogy az a fránya bab valamiért idővel visszakeményedett, és mindig egyre keményebb lett! Évekig próbálkozott, mindig valamit máshogy csinált, de sajnos soha nem lett az igazi! Emlékeztek még a celofános befőttekre? Szinte lehetetlen volt őket szállítani, mert könnyen beszakdtak, vagy a befőtt leve eláztatta őket a hosszú vonatúton, viszont a szilvalekvárt hagyta szikkadni. Én nemrég találtam anyunál gy több mint 15 éves, celoffánal fedett szilvalekvárt, amit szószerint késsel kellett kivágni az üvegből, de kutya baja volt!
Úgyhogy inkább maradt a csodálatosan illatozó kapros túrós lepénynél, és az almás piténél.
Szerintem az angolreggeliben az a jó, hogy ha vasárnap kilenckor megeszünk egyet, akkor az ebédet el is hagyhatjuk, legközelebb csak öt körül éhezünk meg, ami betudható egy korai vacsorának.
Az angol reggeliben mindenképp van tükörtojás, szalonna, vagy bacon, valamilyen virsli, vagy kolbász, paradicsomos bab, de néha még sült gomba is, mindezt pirítóssal eszik.
Tudom, nem egy nagy recept, de igazából ez jutott most eszembe a serpenyőről.
Paradicsomos babot pedig szerintem nem érdemes eltenni, csak paradicsomot, és azt keverni a natúr sós vízben lévő babkonzervvel. Nálunk mindig van itthon, mert a fiúk nagyon szeretik.
Vigyázat, tréfli a négyzeten!