Ma volt az oviban az utolsó Sábesz party, amivel véget is ért a “tanév”. Ilyenkor a szombatfogadást játsszák el a gyerekek Hurwitz Deborah-val, úgy hogy minden héten más kisfiú mondja a kiddust, vagyis az áldást a borra, és más kislány fejét kötik be egy kendővel. Ők ülnek az ünnepi asztalnál, gyertyát gyújtanak, elmondják az áldást a kalácsra, stb. Ők a Sábesz Táti és a Sábesz Mámi.Nálunk három óvónéni van a csoportban, köztük egyik a “zsidó óvónéni”. Ő tanítja a héber imákat, a dalokat, és kiscsoportban ő az angolos is, hiszen Devorah Angliából érkezett.
Dávid imádja. Neki köszönhető, hogy ismeri a betűket, és nem csak ismeri, hanem szereti is. Én is imádom, ugyanis szereti a gyerekeket. Ez talán furcsa így leírva, de a barátnőm gyerekei egy olyan oviba járnak a hatodik kerületben, ahol félni kell az óvónénitől.
Ehhez képest Devorah mindig mosolyog, és képes mosolyogva beszélni. Ha nem lenne őszinte, beszéd közben lefagyna a mosoly a szájáról. Én egyáltalán nem tudok mindig mosolyogni, még akkor sem, amikor tudom, hogy kéne.
Imádom, amikor arról mesél, hogy mekkora zseni a gyerekem. 🙂 Persze minden szülőnek erről mesél, de először is mindig elhiszem neki, másodszor minden szülőnek igazat mond.
Ez úgy lehetséges, hogy meg van az a jó tulajdonsága, hogy a legkisebb tehetséget, ügyességet, szépséget képes észrevenni a lurkókban, és erősíteni is azt. Sokan mondhatjuk el magunkról, hogyha általános, vagy középiskolában lett volna egy ilyen tanárunk, akkor most egészen máshol tartanánk!
Szerencsére ő jövőre, sőt egész oviban a gyerekekkel marad, egy biztos pont az életükben, ugyanis mindig ő a vallástanár.
Csodálom, hogy mennyi energia szorult ebbe a pici nőbe, aki délelőtt énekel, táncol, öltöztet, kezet mos, simogat, rajzol, fest, délután öt (5!) saját gyereket nevel, akikből kettő egy ikerpár, mellesleg a fiam csoporttársai. Aztán szombaton, amikor más zsidó a lábát lógatja, ő hatalmas vendégségeket tart, több tíz emberrel, hetente kétszer. Egyszer péntek este, egyszer szombat délben. És tud görkorcsolyázni. Ő is, és az ortodox rabbi férje is. Édesek! 🙂
18 hozzászólás a(z) “Az utolsó Sábesz party” című bejegyzéshez
Azért a Chabad iskola most sem ilyen! És szekuláris gyrek nem szokott ilyenbe menni 🙂
Én is hallottam róla, hogy sok
színvonalas zsidó oktatási intéz-
mény létezik a fővárosban. Azt is
hallottam, hogy a hászid szülők
külföldi jesivákba íratják be a
gyerekeiket. Az Ulpius-ház kiadó-
nál megjelenő regényekben olvastam
ezekről a jesivákról, hogy ott
egész napos tanítás folyik és nagy
a szigorúság, egy szekuláris
gyerek számára nehéz lehet ezt
megszokni.
…és kipróbáltam a gazpachot. taroltam vele:)köszi
Amikor én gyerek voltam, az első bölcsi-ovimban tündéri gondozó-óvónők voltak. A másodikban, mert elköltöztünk mocsok genyók, ennek ellenére az ovira ma is kellemes emlékekkel gondolok vissza. Mostanában szembesülök azzal, hogy ma már kihívás jó ovit, bölcsit, pedagógusokat találni, és bizony félteni kell a gyerekeket, és nem mehet mindig oda, ahova a szülők szeretnék, hanem kényszerhelyzetként be kell érni azzal, ahova felveszik őket. Agyrém. Pedig ezek a kis gyerekek szociálisan annyira érzékenyek, a legfontosabb lenne, hogy itt, ekkor igazán elhivatott gondozó pedagógusok szeretve neveljék őket, még akkor is, ha kevés a fizetés. Mert amit hallok, arra ösztönöz, hogy ameddig csak lehet maradjak otthon a gyerekkel, (bár ilyen gondjaim lenének már) pedig szeretném, ha hamar gyerekközösségbe menne.
Bocs, hogy ilyen hosszú lettem.
Ezt azért nagyon jó volt olvasni, hogy van ilyen is.
Tetszett. :)))))))) Hajrá óvónéni, hajrá Dávid, hajrá gyerekek!
Erzsébet, nagyon változó, hogy ki hova. Scheiber, Lauder, Amerikai alapítványi, sőt állami. Van a Chabadnak alsó tagozata is, ott ahol az ovi, de négy osztályba összesen kb. 10 gyerek jár. Állitólag lesz új iskola az Újlipótban. Jó lenne, és az is jó, ha olyan stílus maradna, mint az ovi, vagyis nyitott a világi gyerekek felé, és nem kis jesiva. A bécsi iskola ilyen, és rengetegen járnak oda.
Köszi Ani! 🙂
Mi ez a második helyes izé? AZ is tök szép! Innen kell megtudnunk??? 🙂
Írjad!
bocs. jav: “egy zsr” csak “egyszer” akart lenni (nem tudom, hogy ficamodtak így ki a betűk!)
üdv. a “zsidó óvónéninek” …
és kis irigykedés…
sose felejtem el, mikor lányom egy zsr óvódából azzal a csalódottsággal jött haza, hogy “…és képzeld még az óvónéni se zsidó!”…
Szia Eszter!
Megint jó kedvem lett az írásodtól! Ez a mosoly szerintem ma már egész nap velem marad. Szeretek itt nálad olvasgatni. Holnap is jövök!
Citromfű
off: gratulálok a 2. helyhez a goldenen. nekem első, de mindegy, nem én vagyok a zsűri. és talán jobb is a második hely. 🙂
Iskola tartozik-e a lubavicsi óvó-
dához, vagy melyik iskolába kerül-
nek innen a gyerekek? Világi peda-
gógus is nagyon pozitívan nyilatko-
zott a zsidó nagycsaládokban felnö-
vő gyerekekről. Ők nem veszekednek,
nem írígyek és nem beszélnek
csúnyán. Máshol is kommentáltam
már, hogy nagyon színvonalas
programokat készítenek minden
korosztályú gyermekek számára.
Füszereskisasszony!
Megint 5-ös!!!!!!!!
A cikk tündéri és szó szerint igaz!!!
Malka
Igen.
Bővebben itt írtam róla.
es biztos, h jo ez egy szekularis csalad gyerekenek?
Juli, nem fogod megbánni! Sabat Shalom!
Olyan jó ilyet olvasni, mi még csak most házasodtunk, de ha majd hazaköltözünk Magyarországra, biztosan a Chabad oviba iratjuk a gyerekeket.
Már csak ezért is jó zsidónak lenni, és ha te nem lennél Eszter, akkor soha nem merném odaadni a gyerekeket.
Üdv Londonból Juli