A nagy szombati kóserság után, ami ráadásul vegetáriánusra is sikeredett, ugyanis nem volt időm elmenni csirkét venni a Dob utcába, vasárnap reggel a férjem közölte, hogy neki mindegy mi lesz az ebéd, de krumplipüré legyen hozzá, és valami bacon szalonna is szerepeljen benne. (Sült szalonna krumplipürével? 🙂 )
Arra gondoltam, hogy szalonnába tekert sajtot panírozok majd, diós bundába. Aztán felszaladt a volt kolléganőm egy kis “disznótorossal” ami négy gyönyörű szelet friss karaj volt. Egy kicsit módosítanom kellett a menüt, de a szalonna, dió, krumplipüré maradt.
A karaj szelelteket kicsit kiklopfoltam (mint pár hete megtudtam, kipotyoltam), sóztam, borsoztam, mustárral megkentem. Ráfektettem 2-2 szelet bacon-t, és pár szelet póréhagymát. Fogpiszkálóval megtűztem, és olívaolajon minden oldalát körben megpirítottam. Ekkor fehérbort öntöttem alá, és puhára pároltam. Itt egy kicsit elgondolkoztam azon, hogy csempészem majd bele a diót, de aztán gyorsan megpirítottam egy serpenyőben, hozzáöntöttem a hús alatt megmaradt pecsenyelét, és botmixerrel összeturmixoltam. Belemorzsoltam egy diónyi kéksajtot, kicsit sózatam, zöld konzerv borssal borsoztam. Annyira finom lett, hogy ajánlom mindenkinek, próbálja ki!
A füge már csak igazán ráadás volt, várakozott a hűtőben egy darabka valódi Roquefort, muszáj volt valamire felhasználni. Ha valaki még nem evett volna márványsajtot, tanácsolom, hogy ne ezzel kezdje, bár szerintem a sajtok legjobbika, az íze annyira tömény, hogy érdemes egy bizonyos skálán végighaladni a kóstolásáig. Most 10.000 Ft/kg helyett 7000 Ft/kg az ára a Tesco-ban.
Arra gondoltam, hogy szalonnába tekert sajtot panírozok majd, diós bundába. Aztán felszaladt a volt kolléganőm egy kis “disznótorossal” ami négy gyönyörű szelet friss karaj volt. Egy kicsit módosítanom kellett a menüt, de a szalonna, dió, krumplipüré maradt.
A karaj szelelteket kicsit kiklopfoltam (mint pár hete megtudtam, kipotyoltam), sóztam, borsoztam, mustárral megkentem. Ráfektettem 2-2 szelet bacon-t, és pár szelet póréhagymát. Fogpiszkálóval megtűztem, és olívaolajon minden oldalát körben megpirítottam. Ekkor fehérbort öntöttem alá, és puhára pároltam. Itt egy kicsit elgondolkoztam azon, hogy csempészem majd bele a diót, de aztán gyorsan megpirítottam egy serpenyőben, hozzáöntöttem a hús alatt megmaradt pecsenyelét, és botmixerrel összeturmixoltam. Belemorzsoltam egy diónyi kéksajtot, kicsit sózatam, zöld konzerv borssal borsoztam. Annyira finom lett, hogy ajánlom mindenkinek, próbálja ki!
A füge már csak igazán ráadás volt, várakozott a hűtőben egy darabka valódi Roquefort, muszáj volt valamire felhasználni. Ha valaki még nem evett volna márványsajtot, tanácsolom, hogy ne ezzel kezdje, bár szerintem a sajtok legjobbika, az íze annyira tömény, hogy érdemes egy bizonyos skálán végighaladni a kóstolásáig. Most 10.000 Ft/kg helyett 7000 Ft/kg az ára a Tesco-ban.
7 hozzászólás a(z) “Bacon-os hústekercs diómártással” című bejegyzéshez
nálunk soha nincs valódi “rokfort” a hiperben, mert még az utánzat is 6-7e., amit kevesen vesznek meg. sajnos az igazi francia tényleg 10 körül mozog. De abból nem is lehet 10-15 dekát megenni egyszerre, annyira fanyar. csak 1-1 falatka, és lezsibbad a szád.
Épp ma voltam a Culinarisban. Valóban nem tíz, hanem 9900! Micsoda különbség 🙂
A valódi roquefort az bizony tíz alatt nagy kincs!
márványsajt tízezerért??
az nem passzol…még a francia roquefort is olcsóbb…..
Anyám! Pedig a rántottsajt variáció se akrármi lett volna! Követelem a könyved kiadását! Had tudják meg azok is, akiknek nincs internetük!
Tami
Bele bizony, de nem volt itthon.
látom te sem leszel “félhalott”:))) Ezt viszont lelopom.Igazán egy kis tejszin is belefért volna:) már csak az állaga miatt.