
Legjobban a
Béres birtokon előadott
kamarazene vett le minket a lábunkról, amit ingyenes borkóstoló tett még feledhetetlenebbé. Igaz előtte való nap már jártunk a birtokon, egy üzem, és pincelátogatással egybekötött borkóstolón, mégis megtiszteltetésnek vettük, hogy személyesen Béres úr kínálta a remek borait a vendégeknek. A zenét az
Excanto Együttes szolgáltatta, akiket ezelőtt sajnos nem ismertem, de annyira elvarázsoltak minket, hogy ezentúl keresni fogjuk a fellépéseiket.

Egy kicsit a birtokról: külön “házi feladat” volt számomra ellátogatni ide, nem mintha magamtól nem tettem volna meg, de édesapám emlékezett a nagy diófára a Lőcsén, ahol a birtok felépült, és olvasta, hogy a fát meghagyták. Mint megtudtuk, ez a fa valóban sarkalatos pontja volt az építkezésnek, már a tervek is a fa köré készültek, és a fa meghálálta a gondoskodást, túlélte az építkezést, most pedig kellemes árnyékot biztosít. És a kilátás! Nem tudom, másnak is ilyen gyönyörűséget jelent-e Erdőbényét nézegetni, miután egy picit a fejébeszállt a bor, de ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki, megbánni biztosan nem fogja.

A kóstolót Hudák Péter a főborász tartotta, öt remek bort kóstoltunk: Tokaji Sárgamuskotály 2005, szárazTokaji Hárslevelű 2004, félédesTokaji Furmint 2004, szárazTokaji Hárslevelű 2003, félédesTokaji Cuvée 2004, édes. A kóstoló végén kaptunk még egy ráadás hatodikat, a Magita kisasszonyról elnevezett cuvét. Milyen érdekes az ember, persze, hogy ezt találtam a legszebbnek!
Egy pár szót még magáról az épületről: valaha egy pici borház állt a Lőcsén, ezt elbontották, és az elbontott köveket felhasználták a pinceépítéshez, a pince ajtó köré. Kedves gesztus, olyan, mintha a régiek szelleme ott maradt volna még egy picikét.

4 hozzászólás a(z) “Béres szőlőbirtok és pincészet, Erdőbénye” című bejegyzéshez
Ő a Béres csepp feltalálójának a fia. Ha rá céloztál, akkor igen, ő az.
Ez az a Béres?
Nyugodtan bemehettetek volna! Ha egy borászatba nem engednek be, akkor ott valami titok van, ami tablettás borra enged következtetni. A borászok a boraikból élnek, és ha sikerül egy szép bort alkotniuk, akkor arra nagyon büszkék, szívesen kóstóltatják, mutatják meg a pincét. Egy ilyen nagy borászat, mint a Béres, azért is érdekes, mert modern gépeik vannak, teljesen máshogy készűl benne a bor, mint egy kis családi pincészetben. Voltunk olyanban is, majd arról is írok. Egyébként, ha legközelebb ilyen lehetőséged adódik, hogy arra jársz, akkor előbb oda is telefonálhatsz, és akkor várni fognak. Bár úgy látom, a vendég előtt mindig nyitva áll a pinceajtó 🙂
Egyszer mi is jártunk előtte, de nem mertünk bemenni. Olyan furcsák ezek a nagy borászatok. Ezek szerint kár volt kihagyni. Honnan tudsz ilyeneket, hogy hova lehet bemenni, és hova nem?