Kategóriák
Egyéb kategória

Borjúkaraj chilis szederrel

A férjem ellentmondást nem tűrően közölte, hogy valamilyen nagy, szaftos húst szeretne (akar) enni, amibe jól bele lehet harapni, nincs mellette semmiféle saláta, izéke-bizéke, legfeljebb krumpli, és egy pohár jóféle vörösbor.
Én pedig nagyon szerettem volna már valamire felhasználni a hűtőben kicsit megplattyant szedremet, mert egy hét alatt nem kezdtem vele semmit, kidobni pedig nagyon sajnáltam volna.Mégiscsak lesz itt a hús mellé valami izéke-bizéke, ha tetszik a teremtés koronájának, ha nem!Kimentem a piacra, azzal az elképzeléssel, hogy veszek pár kacsacombot, az olyan jó férfias fogás, illik is hozzá a szeder, de csak törpe kacsák combjait láttam, azt inkább otthagyom másnak.
Maradt a borjúkaraj, mert azt nagyon szeretem, különösebb varázslatok nélkül is nagyon finom vacsorát lehet belőle készíteni.3-4 cm vastag szeletekre vágattam a húst a hentessel, így otthon már szinte semmi dolgom nem akadt. Olajjal nem is próbálkoztam, gondolom az sem elég férfias, jöjjön a libazsír, lehetőleg gúnár zsírja 🙂

Hozzávalók:

4 vastag szelet borjúkaraj

2 ek libazsír

1 szál póré

3 gerezd fokhagyma

só, bors

1 ek kömény

2 dl száraz fehérbor

30 dkg szeder

1 dl száraz vörösbor

1 ek cukor

1 kk fahéj

3 szegfűszeg

chili

1 ek keményítő

Egy vastagtalpú serpenyőt felforrósítottam, majd belekanalaztam a libazsírt, és hirtelen fél-fél perc alatt megsütöttem a karajszeleteket. A legkisebb fokozatra mérsékeltem a tüzet, belekarikáztam a pórét, megszórtam a köménnyel (nem elírás a mennyiség), sóval, borssal, és aláöntöttem egy deci fehérbort. Szép lassan pároltam, 20 perc múlva megfordítottam, addigra elpárolgott a bor, úgyhogy pótoltam, és hozzányomtam a fokhagymát is.
Közben a szedret a fűszerekkel öt-hat percig főztem, amíg levet eresztett, majd kicsit besűrítettem a borral elkevert liszttel. Tettem hozzá egy kevés cukrot is.Isteni lett a vajpuha, szinte darabjaira hulló illatos hús, a csípős, édeskés szedermártással. Nem volt panaszkodás, morgolódás! 🙂

13 hozzászólás a(z) “Borjúkaraj chilis szederrel” című bejegyzéshez

miért fontosabbak az állatok jogai az emberekénél? Sajnos vannak ilyen feloldhatalan helyzetek, de ezzel az erővel nem kéne baromfit se tartani zárt ólakban, a teheneket nem kéne fejni, (eredetileg biztos nem fejték magukat) nem kell fenyőfa, és még sok minden ilyen okosság. Kíváncsi vagyok hányan élnek igen jól ebből a hajánál előrángatott baromságból.

Namostan olvastam az újságban, hogy az íreknek csodás vacsorát csapott egy felkapott vidéki vendéglő, csupa olyan libamájas ételt feltálalva (magyar borokkal), ahol a libamáj nem tömött libákból származott… szóval akkor van lehetőség ezt is humánusan elérni, úgy hogy állatvédőknek ne habozzon a szája? (Amúgy utálom a végleteket, akár állatvédelemről van szó, akár bűnözők emberi jogairól.) Én sem nagyon tartom fair-nek, hogy a mai helyzetben emberek elvesztik a megélhetésüket ilyesmi miatt…

Én is úgy tudom, hogy a libáknak
nem fáj a tömés, nem károsodnak.
Húsuk, zsírjuk nagyon finom és
eészséges. Sajnos az én környe-
zetemben ritkán jutok hozzá.
Igaza van névtelennek, hogy a
négy mancs lehetetlenné teszi annyi
ember életét.

Finom!
Én is pont most vettem a paicon gyönyörű borjúkarajt, ami olcsóbb volt, mint a marhacomb. ki érti ezt?
A négy mancs meg monnyon le, tuti, hogy már megkapták a pénzüket a konkurens franciáktól, és épül a medence aház mellé!

A négymancs kapja be! (Bocs Eszter!)
Csak arra a több ezer emberre nem gondoltak, akiknek megszünt az állása, a megélhetése. Azok kössék fel magukat, mert elárverezik a házukat. Egy emberélet semmit sem él egy libaéletehz képest? Ugyanmár!

Vélemény, hozzászólás?