Bűneim

Bár egy-két hozzászólásomban már leírtam a gasztrobűneimet mások oldalán, most összefoglalom egy egész poszt formájában. Nemisbéka kérdezett.
Füstölthús kocka: ha nem sikerül házi füstölthúst szerezni, akkor szoktam ilyet dobni az ételbe, hogy eléggé füstös legyen az íze.
Darált hús: bár tisztában vagyok azzal az alapvető higiéniai szabállyal, hogy darált húst akkor sem szabad venni, ha ott darálják az orrunk előtt, én bizony mindig az Auchanból hozom haza.
Majonéz: Stahl Judit szerint, aki valaha megkóstolta az olíva olajból készült majonézt, az soha nem fog mást enni. Nekem nem jön be. Én a boltit szeretem. A Lidl-ben kapható 81%-ost, és a Metróban is szoktam venni egy Senna (?) nevezetű zöld kupakos nagy majonézt enyhe citrom ízzel.
Reszelt parmezán: sajnos a darabolt parmezánt annyira szeretjük, hogy két nap alatt eltüntetünk 30 dkg-ot csak úgy, ezért gyakoribb vendég nálunk a Plusban kapható saját márkás reszelt változat.
Pizza: rendelni is szoktunk, mikor pl. este nyolckor érünk haza. Még nem érünk az utcánkba, de már telefonálunk a futárnak, így hamar megérkezik. De van, amikor a szintén Plusz-os háromsajtos pizzáját sütjük otthon, egy kis plusz hagymával és fűszerrel kiegészítve (Erős Pista).
Mirelit vajastészta: soha nem állnék neki az elkészítésének, annyira meg vagyok elégedve a félkésszel.
Szeretem a kifőzdék tökfőzelékét, marhapörköltjét, és brassóiját is.
A kedvenc ételem egy napköziben gyakori fogás, ami annyira ízlett, hogy anyunak meg kellett kérdeznie a konyhás nénit, mi is az a Fehér hús. Azóta is havi rendszerességgel készül nálunk. Méghogy a Junior vállalat csak rosszat főzött 🙂
A kérdést szokás szerint tovább adom Zsuzskának és Mademoiselle-nek.