Már két hete figyelt a hűtőben két camabert. Persze még nyugodtan pihenhetett volna ott legalább ugyanennyit, de én olyan vagyok a sajttal, mint Gombóc Artúr a csokival. Szinte hallom, amikor utánam szól: Engem egyél meg, velem mi lesz? Nem is hagyhattam tovább, pedig nem ez volt mára betervezve. A végső lökést az adta, hogy kihallgattam valakit a metrón (bocsánat!), aki azt mesélte, hogy aszalt szilvával töltött sajtot evett egy étteremben.
Rögtön elkezdett dolgozni az agyam, beindult a nyáltermelésem. Csak kis betűvel merem leírni, hogy először úgy gondoltam, az aszalt szilvát bacon-be tekerem, és azzal töltöm meg a sajtot, majd kirántom. A terv akkor dőlt meg, amikor egy fia szalonnát sem találtam itthon, viszont fonnyadozó almákat igen. (Tehát ez is lehetne kóser, de vega mindenképp.) Remek, akkor nem kell panírozni 🙂
Kikapartam az almák belsejét, beletöltöttem a sajtot, és egy-egy aszalt szilvát. Amíg a sütőben sült, a kikapart almát egy pici vajon felaprított szilvával és vörösborral megpároltam. Ez lett az öntet. Rizzsel tálaltam.
Kikapartam az almák belsejét, beletöltöttem a sajtot, és egy-egy aszalt szilvát. Amíg a sütőben sült, a kikapart almát egy pici vajon felaprított szilvával és vörösborral megpároltam. Ez lett az öntet. Rizzsel tálaltam.