Kategóriák
Egyéb kategória

Croissant

Március közepéig egészen biztos voltam benne, hogy leveles vajastésztát én soha nem fogok sütni, írtam is róla valahol, hogy mindig van a mélyhűtőmben egy dobozzal. Hiszen minek is vacakolnék vele egy napot, amikor tökéletes minőségben készíti a “tésztaipar”, mindössze 200 forint körüli áron. Meg különben is, annyira nem vagyok oda a croissant-ért, bár nem mondom, hogy nem szeretem, de ha félévente eszek egyet, akkor az bőven elég. (A Dunaprakban példának okáért tökéletesen készítik, érdemes megkóstolni egy jó kis tejeskávé kíséretében)
Aztán Zsuzska közreadta ezt. Kész voltam. Először arra gondoltam, hogy én aztán soha! Aztán meg arra, hogy persze hogy nekem is ki kell próbálnom, hiszen a poszt majdnem egyenlő egy felhívással. Vártam a kedvező pillanatot, amikor lesz egy teljes ráérő napom, de csak nem jött el. Közben a tészta egyre nagyobbra dagadt a gondolataim között, és már aludni sem tudtam a gondolatától. Na jó, ez írói túlzás, nagyon jókat aludtam, de mégis… És akkor egyszer csak arra ébredtem, hogy eljött a nagy nap!
Forrásom nekem is a Szakácsok könyve volt, de sokat segített Zsuzska írása is, pl. a tejpor pótlására, ami nekem se volt itthon. Az eredmény majdnem tökéletesnek mondható, gyönyörű levegősre, könnyűre sült, úgyhogy az állagával semmi problémám nincs, sőt, jobb lett, mint vártam. Nekem az íze lett egy kicsit más, mint amit vártam, azt hittem jobban érzem majd a vaj finomságát, hiszen a bolti tészta nem valódi vajjal készül, én pedig nem használok margarint. Legközelebb (mert lesz folytatás, ebben biztos vagyok), megveszem a legdrágább vajat, hátha akkor olyan lesz az eredmény mint álmaimban, ha már ennyi munka van vele, azon a pár forinton ne múljon.
Hozzávalók 24 darabhoz:
60 dkg rétesliszt
12 g friss vagy 7 g szárított élesztő
12 g só
75 g porcukor
35 g igen puha vaj
5 dl tej
0,5 dl tejszín
325 g hideg vaj
A megkenéshez:
2 tojás
1 tojássárgája
A tejszínt öntsük a tejhez, majd óvatosan, nehogy leégjen, forraljuk be, amíg kb 1,5 dl sűrű tej nem lesz. (Köszi Zsuzska még egyszer!) Hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni. Innentől egy az egyben a könyv utasításait követtem, be is másolom ide:
Oldjuk fel az élesztőt a tejszínes tej kétharmadában.
Szitáljuk a lisztet egy mély tálba. Kever­jük bele a sót, a cukrot, a puha vajat, és a feloldott élesztőt. Gyúrjuk össze. Ha a tészta túl kemény, adjuk hozzá a megmaradt vizet. Takarjuk le folpackkal, és szobahőmérsékleten pihentessük a tésztát 1-1,5 óráig.
Amikor a tészta a kétszeresére kelt, vegyük ki a tálból, dagasszuk át, majd tegyük vissza. A tálat takarjuk le folpackkal, és hűtőben pihentessük a lésztát 1—1,5 óra hosszat.
Vegyük ki a tálból, ismét dagasszuk át, megint takarjuk le, és 30 percre tegyük a mélyhűtőbe.
Vegyük ki a tésztát a mélyhűtőből. A kemény vajat addig gyúrjuk, amíg meglágyul.
Belisztezett munkalapon nyújtsuk a tésztát olyan tégla lappá, amely háromszor olyan hosszú, mint széles.
A vajat helyezzük a tészta alsó szélére, és tenyerünkkel addig nyomkodjuk, a téglalap kétharmadát befedjük vele.
Hajtogassuk úgy a tésztát, hogy először a vajazatlan felső harmadát hajtjuk le, majd erre kerül az alsó harmada. A hajtogatott tésztát csomagoljuk folpackba. Pihentessük 30 percig a mélyhűtőben, majd 1 óráig a hűtőben.
Nyújtsuk ki a tésztát ugyanolyan téglalappá, mint az előbb, és kenjük rá a vaj megmaradt részét. Ugyanúgy hajtogassuk háromba, azután csomagoljuk folpackba. Pihentessük 30 percig a mélyhűtőben, majd 1 óráig a hűtőben.
Lisztezzük be a munkalapot, és nyújtsuk ki a tésztát 3 mm vastagságúra. Éles késsel vágjunk belőle 20 cm-es magasságú, 12 cm-es alapú háromszögeket.
A formázáshoz tegyünk magunk elé a háromszöget úgy, hogy a talpa legyen felénk, csavarjuk fel, majd a végeit hajtsuk be, hogy kifliformát kapjunk. A croissant-okat tegyük egymástól 5 centire egy sütőpapírral kibélelt tepsire. Szobahőmérsékleten kelesszük 1 ½ -2 órát.
Melegítsük elő a sütőt 230 °C-ra (gáz: 8-as fokozat). Üssük a tojásokat és a tojássárgáját egy tálba, sózzuk meg, és verjük fel. Kenjük meg a croissant-okal, majd tegyük a sütőbe, és csök­kentsük a hőmérsékletet 190 °C-ra (gáz: 5-ös fokozat). Süssük 20 percig. Ekkor vegyük ki, és rácsra rakva hagyjuk kihűlni őket. Na jó, legyen langyos.
Én egyszerűen fahéjas cukorral, és mazsolával töltöttem.

14 hozzászólás a(z) “Croissant” című bejegyzéshez

Szia Eszter, azt hiszem én is nekidurálom magam a hétvégén, nem utolsósorban a posztod hatására, bár a recepttel már lassan 2 éve szemezek :). Egy kérdés. Ha én ezt reggel akarom kisütni, akkor szerinted az utolsó kelesztésnél mehet egész éjszakára a hűtőbe? Illetve fagyasztásügyileg van tapasztalatod?
köszi! Zsófi

Mostanában csupa olyat sütsz, amit muszáj megpróbálni nekem is! Viszont elkezdtem modellezni a tepsimen (nem röhög: gyurmával) és a 12 cm-s kiindulásból a hatvan darab, ha ráadásul öt centire vannak egymástól, az csak sok tepsire fér ki. Vagy? Neked hány tepsi lett? És ha több, akkor a sütések között hogyan tároltad a még nyerseket? Szobahőmérséklet letakarva? Vagy azt nem is hömbörgetted addig össze?

Ettől féltem, hogy egyszer csak felteszel egy croissant receptet, és akkor meg kell sütnöm 🙂
Nekem ez a gyengém a kiváló nespresso-s capuccinom mellé reggelire.
(egyébként a mamut1 aljában a royal croissantnál egész jót lehet kapni)

hááát, nekem az jutott eszembe, hogy egy ilyen munkaigényes finomságot elkészíteni a családnak, egyfajta szerelmi vallomás…

én amúgy nem szeretem, de ettem más leveles tésztát, és, ha a kroászon is tud olyan lenni, akkor csak még nem ettem finomat.

Uhhhhh… Ezt gondolom nem ma reggel sütötted, és már nincs belőle. Káááár, káááár…

(Basszus, eddig nem voltam éhes, kellett nekem benézni ide…)

Azért elég hősies munka lehetett, le a kalappal előttetek.

Nagyon szép lett! Egy igazán zamatos, minőségi vaj biztosan sokat javítana rajta, remélem beszámolsz, melyiket találod hozzá a legjobbnak. Egyként igazán jó croissant tényleg nem nagyon van itthon, ez biztosan összefüggésben van a margarin-vaj kérdéskörrel is. Tehát ismét a szokásos rutin: Magad uram, ha szolgád nincs 🙂

Egyszer én is próbálkoztam már a hajtott tésztával, az nem lett az igazi, lassan ismét próbálkoznom kéne 🙂 A végcél a Wellington-bélszín, többek között 🙂

Vélemény, hozzászólás?