Belevágok a közepébe.
Annyi nyomasztó, stresszes dolog volt az utóbbi 2 hónapban, hogy egyszerűen nem volt kedvem az élet naposabb oldaláról írni, de most rájöttem, hogy ha nem szedem össze magam, akkor bezárhatom a blogot. Úgyhogy megajándékoztam magam pár csirkeszárnnyal, egy jó pohár borral, és újra a jóra koncentrálok. Vagy ha nem, akkor arról is írni fogok.
Mától a blog kicsit megváltozik majd, az is lehet, hogy nem lehet majd gasztroblognak nevezni, de ezt majd eldöntitek ti (azért lesz sok recept, nincs ok aggodalomra!). És remélem nem csak a receptekért jöttetek eddig, hanem minden más is érdekel majd benneteket. Azért ígérem továbbra se politikáról, számítástechinkáról, (arról ír a férjem) vagy rockzenéről lesz szó.
Szóval most még egy recept. Ezzel rángattam ki magam tegnap este az iskolakezdős stresszből. Jó csípős lett, szerintem így jó, és most ezt magamnak sütöttem.
Hozzávalók:
50 dkg csirkeszárny
1 lime leve és reszelt héja
4 ek olívaolaj
só
1 dl cider
1 ek fehérbor eset
1 dl sűrű paradicsomlé
2 gerezd fokhagyma
4 szegfűszeg
2 szegfűbors
2 ek szójaszósz
2 ek méz
2 kk füstölt chilipaprika por
2 ek Worcestershire szósz
2 ek szezámmag
A csirkeszárnyakat bepácoltam a lime levébe és reszelt héjába, a sóba és az olívaoljaba.
Egy éjszakát a hűtőbe tettem. Másnap a többi hozzávalót összekevertem, és lassan főztem negyed órát. Megkentem a páccal a szárnyakat, majd serpenyőben 5-5 percig sütöttem mindkét oldalát. Közben 200 fokra melegítettem a sütőt, végül a szárnyakat 20 perc alatt befejeztem a sütőben.
Beleforgattam a maradék pácba, majd megszórtam a szezámmaggal, és visszatoltam a lekapcsolt, de még meleg sütőbe 10 percre.
Fehér kenyérrel, káposztasalátával, csemegeuborkával. Hmmmmmmmm.