Dióhab

Ferran Adriának van egy pisztáciahab receptje, ami régen foglalkoztat már, de vagy habpatronom nem volt itthon, vagy pisztáciám.
Erről jut eszembe, gyerekkoromban a sarki kisközértben is volt mindig habpatron, de most azt mondta nekem az eladó, hogy ő még soha nem hallott habpatronról. Furcsa volt, mert nem viccelt. A huszonöt körüli fiatalok már nem is találkoztak habszifonnal? Aztán persze a szupermarketben kaptam, de akkor is…
Persze most sincs itthon pisztáciám, de dióm igen. Kipróbáltam a szivacsos könnyű habnak igért desszertet, és valóban szivacsosan könnyű valamit kaptam, de valahogy olyan semmilyen volt. A recept szerint el kell készíteni a habot a szifonban, aztán behűteni, végül műanyagpohárba töltve 45 másodperc alatt megsütni a mikróban.
Működik egyébként, megsül, nem is eszik össze menthetetlenül, de eltűnik az a fantasztikus íze, ami mikrózás előtt volt. Úgyhogy inkább nem sütöttem meg, mert így mennyei finom!
Azért majd leírom az eredetit is, mert valószínű pisztáciával másképp viselkedik.

Hozzávalók:
75 g dió egy órára rumba áztatva, megszárítva, majd szárazon megpirítva
60 g kristálycukor (Eredetileg 75 gramm, de szerintem akkor nagyon édes lesz.)
4 tojás fehérje
1 csipet őrölt szerecsendió
(20 g simaliszt)

A hozzávalókat leturmixoltam, majd átszűrve a szifonba töltöttem. Két patront csavartam bele, és két órára betettem pihenni a hűtőbe. Ha nem lesz a hab a végén megsütve, akkor liszt nem kell bele.
(A recept szerint a műanyag poharakat alul be kell vágni, majd félig tölteni a habbal, végül 900 W-on 45 másodperc alatt meg kell sütni, végül óvatosan körbevágva kiszedni a pohárból.)
Tálalásnál megszórjuk dióval, pisztáciával, stb.
Finom és gyors!